Na igen, Orbán megint tiszteletet követel. Elmondom mit gondolok erről a tisztelet követelés dologról...

Szóval most már jó sok év óta figyelem a nemzetközi hozzászólásokat különféle fórumokon, ahol magyar hírek jelennek meg. Az, hogy a sajtó mit gondol hazánkról nem érdekel, de mindig is kíváncsi voltam, hogy mit gondolnak az emberek rólunk. Meglepő, de Orbánnak, Magyarországnak igen jó híre volt a világban egy időben.

Igen jó! Volt!

Tiszteltek minket, amikor visszafizettük az IMF kölcsönt és hazazavartuk őket. Nagyon jó volt a hírünk, tiszteltek minket, sokan mondták, hogy bárcsak az ő kormányuk is ilyen lenne. Bizony!

Tiszteltek minket, amikor a magyar hatóságok felégették a génmanipulált vetőmaggal bevetett földeket[1]. Ez itthon el sem érte az ingerküszöbött, amerikában meg hatalmas ovációt váltott ki. Tiszteltek minket, éltettek minket.

Akkor is tiszteltek minket, amikor Magyarország elsőként épített kerítést a határra. Utánanéztek hazánk történetének, csillogó szemekkel emlegették a hunokat és 56-ot, hogy "ezek a magyarok nekimentek a szovjeteknek is, ezek nem gatyáznak ám". Jó érzés volt magyarként bemenni ezekre a blogokra, tisztelet, elismerés vette körül az embert. Nekünk szurkoltak.

Aztán Orbánon elkezdett eluralkodni a vallási fanatízmus. Nem bírt megszólalni, hogy valahogy ne oda kanyarítsa ki a dolgot, hogy mi bizony keresztények vagyunk. Beleírta az alkotmányba is, hogy mi aztán hű de mekkora keresztények vagyunk. Tisztelet még mindig jött, bár egyre kevesebb. Elkezdtek olyam emberek tisztelni minket magyarokat, akiknek a tisztelete nekem annyira hiányzott, mint üveges tötnak a hanyattesés, de mindegy.

Aztán jött az ukránellenesség, az oroszok feltétel nélküli imádata, a három nagy diktatúra (törökök, ruszkik, kínaiak) istenítése. Jött a folyamatosan vétózás, a NATO felé kilőtt mérgezett nyilak, az EU véget nem érő fúrása. És igen, jött az állandó tiszteletet követelés.

Minden alkalommal, ha Orbán neve szóba jön beszólt valakinek, megvétózott valamit, kiállt Putyin érdekeiért vagy éppen tiszteletet követelt.

Azóta senki sem tisztel minket. Európa szemete lettünk, lesunyt szemmel jövünk megyünk. Elég nyilvánvaló, hogy pár hónap alatt az európai kontinens leggyűlöltebb nemzete lettünk. Az oly nehezen felépített pozitív képünk hetek alatt szertefoszlott, eltűnt mint a délibáb.

Hát nem tudom, rohadtul remélem, hogy megérte, de erre igen kevés esélyt látok. Ezt szerintem rohadtul nem kellett volna.

[1] Asszem a Monsanto-nak volt pár vetőmagtenyészete, amiről kiderült, hogy génmanipulált, aztán a hatályos magyar törvényeknek megfelelően gyorsan fel is égették az egészet.

Megint olvastam valamit, ami megér egy közbevetést. Igencsak...

Szóval ezt olvasom[1]:

Az euró nem garancia semmire, és nem is aktuális kérdés, hiszen előbb a feltételeket kell újra teljesíteni. Bár érdemes mérlegelni a lehetőséget, most a legfontosabb, hogy tartós és stabil növekedési pályára álljon a magyar gazdaság.

mondta szombaton az iCon Intelligent Economy konferencián Sopronban Varga Mihály pénzügyminiszter

Namost igaz lenne ez? Aligha! Sőt, álljunk meg egy szóra, egyáltalán nem igaz! Merthogy kapásból tudok mondani egy pár dolgot, amire az Euró garancia.

Garancia például arra, hogy a magyar kormány, magyarország urai, a magyar elit, a magyar pénzügyminisztérium, a magyar jegybank, a monetáris tanács vagy Varga Mihály nem tudja elinflálni a pénzedet[2]. Nem tud beleszólni, nem tud komoly hatással lenni az Euró értékére. És Varga Mihály ezt pontosan tudja, azaz simán hazudott.

Az Euró arra is garancia, hogy a pénzedet nyugaton el tudd külteni anélkül, hogy előbb a bankok vételi és eladási árfolyam címén simán kiraboljanak. Mert nyilvánvaló, hogy sima rablás az, hogy 378,82 Forintért veszik az Eurót és 400,65 Forintért adják el. Ha Euróm van és nyugaton vásárolok, akkor ezt a becstelenséget nem tehetik meg velem. És Varga ezt is tudja[3].

Lám, van amire garancia az Euró. 

És tegyük hozzá, hogy az Euró inflációja sokkal alacsonyabb mint a Forinté. Ez nem egy biztos garancia, de eddig még mindig így volt. Pár éve még 250 Forint alatt volt az Euró, most 390 körül van, ami, ha nem is halálbiztos, de elég erős garancia arra, hogy jobban jársz az Euróval. És Varga ezt is tudja, az a dolga, hogy tudja.

És lám, amit Varga mond, az összeütközésbe került a tényekkel és mivel erős okunk van azt gondolni, hogy ezt ő is tudja ezért elég erős okunk van azt gondolni, hogy hazudott. 

[1] A forrást, mind mindig, most is megadja a Google.

[2] Kérek mindenkit, hogy kíméljen meg ezeknek az intézményeknek a pontos helyesírásától. Nem érdekel. Nem érdekel, hogy a monetáris tanácsnak mi a hivatalos neve és hogyan is kell írni.

[3] Gondolj bele, ha mondjuk zöldséges vagy, bécsben veszed a banánt és szegeden adod el, akkor az Euró bevezetése garancia lenne arra, hogy nem buksz a pénz ide-oda váltogatásán.

P.S.: A többi amit mond szintén gázos. Azt mondja, hogy "hiszen előbb a feltételeket kell újra teljesíteni", arról azonban óvatosan hallgat, hogy a feltételek teljesítése az ő feladatuk lett volna és volt rá majdnem 15 évük. 

Azt is mondja, hogy "most a legfontosabb, hogy tartós és stabil növekedési pályára álljon a magyar gazdaság", és elhallgatja, hogy ez egyáltalán nem áll ellentétben az Euró bevezetésével. Hamis választás elé állít minket, úgy tesz, mintha az Euró bevezetés és a gazdasági növekedés közt kellene választanunk, ami talán még gázosabb, mint amit az Euró garanciáiról kamuzott.

Olvasom, hogy az oroszok azt mondják egy év alatt 1530 harckocsit és 2518 páncélozott harcjárművet gyártottak. Olvasom, hogy nem lehet tudni ez mennyire pontos, de félni kell az orosz hadiipartól, merthogy lám, fellendül, gyártja a tankokat, gyártja a páncélt, lenyomnak mindenkit. A fenét nem lehet tudni! Lehet tudni, hogy a fenébe ne lehetne tudni?! Hazudnak, nem bontják ki az igazság minden részletét, propagandát nyomnak, terelnek, csúsztatnak. Megint!

Nagyon is lehet tudni, hogy Oroszország nem gyártott harckocsit meg pácélozott szállító járműveket. Semmi okunk nincs arra, hogy elfogadjuk ezt a harckocsigyártás dolgot. Miért?

Mert a fronton nyoma sincs új harckocsiknak. Sem az Armata, sem más fejlesztés sem jelent meg. Lenne rengeteg fénykép, nyomnák az oroszok, nyomnák az ukránok, nyomná a nyugati sajtó, hogy itt az új tank, itt látták meg ott látták, van rajta infra, külön parancsnoki infra, aktív védelem, akármi. Itt elemezgetné mindenki, hogy akkor most milyen tankot gyártanak az oroszok, milyen páncélozott csapatszállítót, milyen akármit. Híre sincs újonan gyártott tankoknak!

A fronton 50-60 éves orosz tankok vannak (na jó, szovjet tankok). Egyik leggyakoribb típus a T-62, de van jópár T-72 is, ezek alkotják a haderő zömét. Igen, a T azt jelenti, hogy tank, a 62 és a 72 meg egy-egy évszám. Igen, ezek tényleg 50-60 éves tankok.

Páncélozott szállítójárműből meg rengeteg BMP 2-es rohangál, 60 éves konstrukció, de vannak persze BMP 1-esek és BMP 3-asok is. A legtöbb állítólag BMP 2, az 1960-as évek feljesztése. Négy generáció, jószánkékkal is nagyapáink idejéből.

A műholdképekről látszik, hogy a nagy orosz tanklerakatokból szedik elé a nyugdíjaskorú tankokat, kipofozzák őket, rakják az egyikből a másikba a motort, a rég ellopott belső részeket, a szétrohadt cuccokat és amint egy kicsit is működőképesre sikerül kipofozni mennek a frontra.

Még egyszer:

Az állítás, miszerint az orosz ipar 1530 tankot gyártott egy év alat úgy értendő, hogy az orosz ipar a hatvan éve elrakott tankokból 1530-at volt képes működőképes állípotba hozni. Ez nem ok a büszkeségre, ez iszonyatos szégyen. Mert elhanyagolták, mert szétrohadt, mert ellopták, elcserélték vodkára.

Tudjuk, hogy így van, rengeteg videó, műholdkép, fénykép, kiégett roncs a bizonyíték, sőt, a felújítást végző emberek is beszélnek, posztolnak, mesélnek. A családjuk is mesél, "faterom tankokat restaurál, leszerelne, de nem engedik", hallottam a minap egy szibériai csávótól a neten. Úgy ám!

Én meg annyit tennék hozzá, hogy könyörgöm, ne toljuk már tele a magyar nyelvű netet orosz propagandával meg álhírekkel, kezeljük már a helyén az orosz híreket! Mert ez így tényleg nagyon gáz ám!

Megmondom, hogy én hogyan látom, mit gondolok legbiztosabb jelnek arra, hogy valaki hazudik. 

Szóval biztossági sorrendben, előbb a legbiztosabb, aztán a második legbiztosabb és így tivább... Mondjuk viszont keresztények, vallásos emberek szerintem ne olvassák, bennük kellemetlen gondolatokat idézhet a lista.

1. Az illető saját magával kerül ellentmondásba.

A matematikában paradoxonként is szokás emlegetni. A lényeg, hogy ha valaki önellentmondásba kerül önmagával, akkor egészen biztosan nem mond igazat. 

Emlékszem, bár lehet, hogy rosszul, amikor gyermekkoromban a Robinson Crusoe című regényt olvastam. Robinson levetkőzőtt meztelenre, beúszott a hajóra és teletömte zsebeit kétszersülttel. Na, ez így ebben a formában biztosan nem történt meg, ugye?!

Vagy ott a Biblia, ami azt mondja, hogy Isten mindenható, bármit képes megtenni. Ismert a középkor óta a filozófiai kérdés, hogy tud -e Isten olyan nehéz követ teremteni, amit már ő sem tud felemelni. Maga a kérdés jelzi, hogy a "mindenható" tulajdonság önmagában önellentmondás és nem lehetséges. Paradoxon, vége a vitának[0].

2. Az illető a tényekkel kerül ellentmondásba.

A tények olyan állítások, amiknek igazságértékét elfogadtuk. Ha valaki a tényekkel kerül ellentmondásba, akkor az nem olyan erős jel, mintha önmagával kerülne ellentmondásba, hiszen előfordulhat, hogy tévedünk a tények kapcsán, de azért elég erős jele annak, hogy valakit hazugságon kaptunk. Amilyen biztosak vagyunk a tényeket illetően olyan biztosak lehetünk abban, hogy az illetőt hazugságon kaptunk.

A Biblia például azt írja, hogy Jézus születésekor a rómaiak éppen népszámlálást tartottak a környéken és minden zsidónak vissza kellett mennie ősei földjére. Tudjuk, hogy ekkoriban (i.sz. 1-ben és környékén) nem volt népszámlálás és tudjuk, hogy amikor volt a zsidóknak nem kellett visszamenni az őseik lakhelyére. Ennyi, tudjuk, hogy aki ezt a részt írta nem írt igazat.

3. Az illető ellentmondásba kerül a természet törvényeivel.

Egy fokkal gyengébb, de még így is elég erős indok hazugságot kiáltani, ha valaki ellentmondásba kerül a természet törvényeivel. Néha tévedünk, néha kiderül, hogy amit természeti törvénynek gondoltunk az nem mindig igaz[1], de azért elég erős érv, hogy hazugságot kiáltsunk, ha sztori üti az ismert természeti törvényeket.

Régen ezt nem így gondolták, ezért teleírták a Bibliát mindenféle csodás eseményekkel, ezzel próbálták meg a szavahihetőségét növelni. Mára nem így gondolkodunk, minél több természetfeletti, csodás elem van egy történetben, annál gyanúsabb, hogy legenda, mese, kitalált történet. 

És végül még egy ráadás is, csak azért, mert a kedvencem...

+1 A bűnös tudás mint biztos jel.

A kifejezés a kriminalisztikából származik. Arról van szó, hogy valaki olyasmit tud, amit csak a tettes tudhat, ezért aztán igencsak biztosak lehetünk benne, hogy hazudott, nem mondott igazat, amikor ártatlannak vallotta magát.

A rendőrség állítólag direkt visszatart információmorzsákat arról, hogy hogyan történt a bűncselekmény, majd megpróbálja elérni, hogy a tettes elszólja magát, elárulja, hogy többet tud az esetről, mint amennyit egy ártatlan kívülálló tudhat. Legalábbis a zsarufilmekbek így van.

Kicsit olyan ez, mint amikor a Bibliába írják, hogy mit mondott Jézus, amikor egyedül imádkozott a Gecsemádé kertben. Egy regényben, egy irodalmi műben kitűnően használható a mindentudó mesélő mint forrás, leírhatjuk mire gondolt a nyomozó, amikor meglátta a törött poharat, egy történelmi feljegyzésben azonban nyilván elfogadhatatlan. Jelzi, hogy a történet nem igaz.

Mint az nyilvánvalóan közismert. :)

 [0] Az évszázadok alatt rengetegen próbálták meg kimosdatni a hívőket ebből a paradoxonból, nyilvánvalóan mindenki ismer egy-két kifogást. A helyzet az, hogy egyik kifogás sem működik, nem is működhet. Arra jók, hogy az emberek ismételgessék őket, mert az nyugtatólag hat rájuk.

[1] Például energiamegmaradás törvénye, amiről Noether tétele alapján tudjuk, hogy táguló világegyetemben nem feltétlen érvényes. De persze azt is tudhatjuk, hogy ha a lakásunk méretét nem fényévekben kell mérnünk, akkor az energiamegmaradást akár adottnak is vehetjük.

Megint csináltak amerikában egy sci-fi filmet. Megint hatalmas csalódás. Meglepő lett volna, ha nézhetőre sikeredett volna.

Szóval ez a "The Creator" című film. Nagyon látványos, de tényleg. Akciófilm, robbanások, robotok, lövöldözés, minden nagyon menő, minden nagyon királyul néz ki. Ez le is köt úgy öt perc tinenkét másodpercen keresztül. A film persze sokkal hosszabb ennél.

Előzetes

Nézi az ember és azon álmodozik, hogy abba a világba kerülne, találkozna a fősőssel, elbeszélgetne vele. Én például elmondanám neki, hogy

Figyu ecsém, rohadtul nem érdekel, hogy mi történik veled, egy cseppet sem, teljesen, tökéletesen érdektelen számomra a sorsod... meg a kis krapek sorsa is.

Szóval végignézni nem bírtam, pörgettem, akárhová, akármennyit előrepörgettem még mindig nem történt semmi a képernyő, ami érdekelt volna. 

Viszont rájöttem hogyan írnak mostanában forgatókönyvet.

- Legyen benne egy pasas, valami katona, meg egy kiskölyök, akit meg kell menteni. Cukipofa kisgyerek.

- Jó, és legyen benne kommandós jelent.

- Igen, kommandósok, nagy lövöldözés.

- Meg robbanás.

- Igen, nagy robbanás.

- És valami bekerítés.

- Ja, ja, lesz benne bekerítés, utolsó harc, de persze nem az lesz az utolsó harc.

- És csata az űrben.

- Az, menjenek az űrbe.

- Meg meneküljenek autóval.

- Ja-ja, kommandós jelent, menekülés, autóval, mennek az űrbe, mennek mindenhová. Lesz benne.

És így lesz egy film, amiben ide mennek, oda mennek, rohannak, menekülnek, harcolnak, robbantanak.

Mászkálós lövöldözős. A szereplők mászkálnak helyekre, lövöldöznek, de, hogy miért, az mindegy. Oda már nem terjed ki a forgatókönyvíró feladata. A forgatókönyv csak egy vékony habarcs, ami úgy-ahogy összefogja az erőszakos jeleneteket. 

És hpzzátenném, hogy imádom a sci-fi filmeket, imádom az akciófilmeket, imádom a látványos filmeket. De ez ezért ultragáz lett.

Egy gyors lecke a gyertyalángról, a gyertyákról.

Szóval mindig azt gondoltam, hogy a mezei gyertyáról nagyon újat nem tudnak mondani nekem. Kívül van a gyertya anyaga, régebben állati faggyút, gazdagabbak méhviaszt használtak, talán bálnacuccost, ma legtöbbször olcsó, szintetikus anyagokat. Sztearint, az az a fehér, amiből a gyertya van, gyermekkoromban megtanultam, okés.

Belül van a kanóc, azt kell meggyújtani. 

Nincs benne semmi bonyolult, ugye? Elolvad, elég, megy lefelé, szépen ég, sokáig, világít. Kívül éghető, belül kanóc, ugye?

Nos, nem. Nem ilyen egyszerű, de nem ám!

A régi világban, cirka a 18-19. században sok gond volt a gyertyákkal. A lángjuk nagy volt, elolvasztották a gyertyatestet, füstöltek, vadul csöpögtek, kormoltak. Mindezt azért, mert az égés közben túl hosszúra nyúlt a gyertya kilógó kanóca. Amikor meggyújtották rövid volt, de aztán megnyúlt és a gyertya túl nagy lánggal égett.

Gazdagabb embereknél, ahol sok gyertya volt egy szolga folyamatosan járkált és vagdosta a kanócot. Ne kormoljon, ne olvadjon, ne gyújtsa fel a házat. 

Még külön eszköze is volt rá, valahogy így nézett ki:

Antik gyertyakanóc rövidítő olló. Azám!

Namost valakinek volt egy ötlete. Egy szabadalma, ami egy pillanat alatt megoldotta a problémát. Az ötlet az volt, hogy a gyertyakanócot féloldalasra szövik. Ahogy ég a gyertya a kanóc meggörbül és leég a vége. Rövid marad.

Megjobbított gyertyakanóc

Namost a mai összes gyertyát ilyen kanócból csinálják, de ami még érdekesebb az embereknek általában fogalmuk sincs róla. Nem tudják. 

Azt hisszük, hogy mindent tudunk, hogy okosak vagyunk, hogy a világ egy nyitott könyv az elménk számára. Aztán kiderül, hogy a szerény, sima, évszázadok, sőt talán évezredek óta használt gyertyát sem ismerjük.

Egy viszont biztos, ha valaha időgéphez jutok ezt a kanóc dolgot világszabadalomként jegyeztetem be. Az első utam oda fog vezetni, valami réges-régi szabadalmi hivatalba.

A minap voltam bankba. Érdekes volt, mulatságos és meglehetősen kiakasztó... Nekem kiakasztó volt, egy külső szemlélőnek vicces lehetett... Leírom tanulságul, mindenki eldönti magának mit gondoljon.

Szóval egy nagyobb összeget vittem be a bankba, hogy elhelyezzem a bankszámlámon. A nagyobb összeg mindenkinek más, van akinek kevés a sok, van akinek sok a kevés, szóval maradjunk annyiban, hogy egy lakható vidéki ház árát cipeltem be készpénzbe, hogy elhelyezzem a számlámon.

Azonnal jeleztem, hogy ezt a pénzt én bizony ebből a bankból, ebből a bankfiókból erről a számlámról vettem fel jópár hónapja. Van ez így, szükség volt pár hónapra némi készpénzre, kivettem, fizettem érte vagy 150 000 forint készpénzfelvételi díjat[1], most visszatenném. 

Említettem ezt a magyarázatot, mert tudtam, hogy a bank nem engedi csak úgy betenni a pénzt, igazolni kell, hogy honnan van[2]. Mondom ja, innen van.

A válasz: hol a bizonylat amit akkor kapott? 

Hát persze, hogy nincs meg, de a számítógépen megvan, önöknél megvan, önök tudják.

A válasz: Az nem jó, kinyomtatva kell.

Jó, akkor kérek egy kinyomtatott bizonylatot, arról, hogy innen vettem fel.

A válasz: Nem! Nem nyomtatunk, nem kérhet kivonatot, semmit, menjen haza, nyomtassa ki, jöjjön vissza.

Namost egy kicsit kiakasztó, de eszembe jutott, hogy privátbanki ügyfél vagyok, van egy kedves és segítőkész személyes kapcsolattartóm. Nosza, bemegyek az irodájába, elmondom mia szitu, bocsi, okés. Megkérdi a pénztárost mi kell, kinyomtatja, odaadja, szívesen segített. Kösziviszlátmindenjót majdmégdumálunktelefonon.

Megyek a pénztárba, már két munkatárs intézi az ügyemet, odaadom a papírt. 

A válasz: Eznemjóeznemhiteles.

De hisz most szólt ide aki kinyomtatta, azt tetszettek mondani neki, hogy így jó lesz.

A válasz: Eznemjóeznemhiteles.

Kérem csináljanak már valamit, oldjuk már meg ezt a dolgot. Történjen már valami!

A válasz: Eznemjóeznemhiteles.

Álljunk csak meg egy szóra! Az előbb a kolléga majdnem haazazavart nyomtatni. Akkor ha hazamentem volna végig a városon, kinyomtatom, visszajövök végig a városon, behozom a nyomtatóm termékét, akkor az nem lett volna jó ugye? Akkor hiába mentem volna vagy harminc kilométert, ugye[3]?

De várjunk, akkor nincs módja, hogy hiteles bizonylatot szerezzek, nincs módja, hogy visszategyem a pénzt, amit innen vettem ki, ugye? Otthon nem tudom hitelesen kinyomtatni, itt vagy nem nyomtatják ki, vagy amit kinyomtatnak nem hiteles, ugye?

A válasz: Oké, akkor hitelesítem.

Rányomnak valami pecsétet, aláírják, okés, hiteles.

Nagyon frankó, megoldódott a dolog. Akkor adhatom a pénzt?

A válasz: Pillanat, elmegyek beszkennelem a hiteles dokumentumot.

Na, ekkor valami eltört bennem, valami végérvényesen kibicsaklott a lelkemben. Éreztem, hogy az arcomon egy izom rángatózni kezd, csikorognak a fogaim. Elmegy beszkenneli! Nagy nehezen ki lett nyomtatva, most be lehet szkennelni. A huszeneggyedik században.

Na mindegy, a dokumentum beszkennelődött, a pénzt odaadtam, megszámolódott, köszönjük, elnézést, mindenjót. 

Állj mondom, valami dereng nekem, kapok valami bizonylatot, hogy betettem a számlámra a pénzt?

A válasz: Nem kell, a dokumentum ott van a bank számítógépes rendszerén, bármikor letöltheti.

Namost igen, ezek után azért van egy érzésem. Valahol a világ kifordult, valahol valami mélyen, és perverz módon nincs rendben a világgal. Nem hiszem, hogy velem, szerintem a világgal van probléma.

[1] Ha hozzá akarsz jutni a saját pénzedhez a bankba a pénz egy részét el szokták venni. Állítólag jövő hónaptól már akkor is elveszik a pénzed egy részét, amikor beteszed. 

Az ember elgondolkozik, hogy mikor fogják a bankba az éles kést a nyakához szorítani, mert igazából már csak ez az egy dolog ami hiányzik a gengszterfílingből.

[2] A pénzmosás elleni törvények értelmében a bank nem mondhatja el előre, hogy kitől kérnek igazolást és kitől nem, én rákerültem valami listára, tőlem kérnek. Ha eladom a nagymama porcelánját és nem kötünk róla szerződést tanúk előtt azt a pénzt soha nem fogom tudni betenni a bankba. Meg vagyok jelölve, homlokomon a lézer.

[3] És hiába vettem volna egy nyomtatót, mert az nyilván nem vár engem otthon beüzemelve. Nincs nyomtatóm, nincs palatblám, sem kiégethető agyagtábláim, faragható köveim és az írásra kiképzett félmeztelen rabszolgám sincs. A helyi szerzetesrend sem küld rendszeresen irásra kiképzett testvért, mert ahogy mondtam a huszeneggyedik században vagyunk.

Van pendrájvom, vagy húsz.

Két dolog, amit érdemes összakapcsolni. Kiderült belőle, hogy a magyar külpolitika mekkora marhaság. Sajnos...

Ráadásul pont úgy van, ahogyan azt hónapok óta mondogatom. Na nem, nem azért van ez, mert én akkora nagy zseni lennék, nem! Amit mondtam, amit mondok az tök nyilvánvaló, minden normális ember tudja. Érdekes módon mintha a magyar elit nem tudná. Gondolom csak úgy csinálnak, mintha nem tudnák, annyira azért ők sem lehetnek ostobák, hogy ilyesmit ne tudnának. 

Szóval miről is van szó? 

Mint tudjuk Orbán Viktor személyesen elmondta nem is kevésszer, hogy Ukrajnának tárgyalnia kellene a békéről. Fegyverszünetet kellene kérniük, meg kellene egyezniük az oroszokkal. Ezerszer elmondta, bizonygatta, szakértette, annyira, hogy ez mára már Magyarország hivatalos álláspontja lett. Így ismernek minket európában.

Én mondtam, hogy ez lehetetlen és ostobaság, mert az orosz felsővezetésben nem lehet megbízni. Mindegy mit ígérnek, mindegy mit írnak alá, amint megfelelőnek látják az időt újra támadnak. 

Most megszólalt Medvegyev és a következőket találta mondani:

Ukrajna léte halálos az ukránok számára. És nem csak a jelenlegi állapotról, a banderista politikai rendszerről beszélek. Bármilyen, abszolút bármilyen Ukrajnáról beszélek. Nem lehet független állam, és az, hogy így akarnak létezni egy történelmileg orosz területen, mindig ürügyet fog biztosítani az ellenségeskedések újrakezdésére

 https://index.hu/kulfold/2024/01/17/haboru-orosz-ukran-konfliktus-kijev-moszkva-volodimir-zelenszkij-vlagyimir-putyin-nato-europai-unio/medvegyev-oroszorszagnak-mindig-lesz-oka-megtamadni-ukrajnat/

Namost igen! Ezt mondtam! Amíg Ukrajna létezik Oroszország nem nyugszik, a mai vezetés legalábbis ezt ígéri. Bármikor találnak ürügyet a támadásra, ezt mondják.

Megmondtam!

Ezért aztán:

Tisztelt Viktor!

Kérlek állítsd vissza Magyarország becsületét, állj ki a világ elé és mondd el, hogy tévedtél! Mondd el, hogy nekünk már nem az a véleményünk, hogy Ukrajnának tárgyalnia kellene Oroszországgal a békéről, hanem az, hogy amíg a mai orosz vezetés van hatalmon Ukrajna számára a béketárgyalások lehetetlenek. Ukrajna létezésével összeegyeztethetetlen az oroszokkal kötendő béke gondolata.

Mondd el, hogy tévedtél, felülemelkedtél a tévedéseden és most megváltoztatod a véleményed.

Hogy végre megint emelt fővel mondhassuk európainak magunkat. 

Ez megint mekkora átverés, komolyan mondom, az agyamat eldobom. Kinyílik az ember zsebében a bicska, pedig eredetileg nem is volt nála bicska.

Szóval sokat vásárolok az Emag nevű webes csodán. Eddig elégedett voltam velük, de mostanában kicsit felhalmozódtak a törött csomagok, az újként hirdetett használt termékek meg amúgy azok a vásárlások, amiket az ember megbán, de nem kicsit.

Régebben volt egy telefonszám a weblapjukon, felhívtam, intézkedtek. Az eladók, akik az Emagon keresztül árultak, azonnal ugrottak, látszott, hogy megkapták a fejmosást. Szaladtak, hozták, hívtak, visszautaltak.

Most vettem egy kütyüt, cirka 40 000 forint, nem feltétlenül olcsó. Tartozék nélkül érkezett meg, használhatatlan. Na, ez már nem egy 300 forintos törött vacak, azért ezt nem nyelném már be. Ezen a héten a negyedik hibás teljesítés, ráadásul ez nem is olcsó.

1) Emag, telefonszám keres. Van nyitvatartás, reggel kilenctől nyitva vannak, de telefonszám nincs. Nem lehet felhívni őket. Millió forintokat költöttem el náluk, de telefonon nem lehet felhívni őket, mert arra nem vagyok érdemes. Egy senki vagyok, jobb meghunyászkodni. Értem.

2) Akkor a termékhez megyek, vásárlásaim, termékek, panasz beadás... ja, ilyen nincs. Nincs panasz beadása, nincs reklamáció, ilyen kis pondrók mint én vásárolhatnak, nem reklamálhatnak. Ők mondják, hogy a termék át van véve, én csak bólogathatok.

3) Kapok egy levelet a termékről. Megkaptad? Hogy tetszik? Értékelnéd? Megyek értékelem. Sőt értékelek még pár más terméket is, ha már belekezdtem. Pozitívat, negatívat, nem vagyok szélsőséges. Én együttműködöm!

Másnapra a negatív értékeléseket visszadobták, ezek az ügyfélszolgálatra tartoznak, nem értékelések. A pozitív értékeléseim a művészvilág vastapsa közepette publikálásra kerültek.

A család elnézően mosolyog, a hátam mögött a szemüket forgatják. Nem érzem az együttérzést... azazhogy nem látom az együttérzés jelét másokon.

4) Googli, Emag panasz, mégis hogyan? Azt írják forduljak Diához, az online asszisztenshez, aki segíteni tud például hibás kézbesítés ügyében. Például, ezt írják, például. Ez az első példa, hibás kézbesítés.

Megyek Diához, semmit amit beírok hatással nincs, viszont van agy rettenetesen lassú, egydimenziós menürendszer. Kattintasz, vársz, olvasod, kattintasz, vársz, olvasod, kattintasz, olvasod, vissza az előző menübe, vissza az előző menübe. Rettenetes.

Nyoma sincs semmiféle hibás teljesítésnek. Nyoma sincs reklamációnak. Itt sincs nyoma. Az egyik legfontosabb, legelemibb probléma, nem azt kaptam, amit ígértek, nem kaptam meg, amit ígértek, Dia számára nem létezik.

A család érezhetően neheztel. Ma a kanapén alszom mint 86-ban, amikor konyakszagúan jöttem haza. 

5) Keresek, megvan valahol az ügyfélszolgálat száma. Régi forrás, nem tudom ki rakta ki a webre, de megvan!

Hívom. Hogyne hívnám!

Nincs ilyen szám. Hát persze, hogy nincs! Hogy a francba lenne? Az egész számok halmazában lyukat égettek, hogy ne lehessen felhívni őket. Hát persze!

A család tüntetőleg visszaköltözik a mamához. Amíg ennek az "ügynek" vége nem lesz.

6) Az "értékelések" weblapon kotorászok, ott van egy "panaszt akar tenni?" link. Hát persze, remegő kézzel kattintok, elmorzsolok egy könnyet, persze, hogy akarok. Révbe értem. Még semmi sem késő, még vissza lehet hozni a régi szép időket!

Az új lapon azt írják forduljak Diához. Amit ekkor érzek annak a tudományos neve angina pectoris, oda se neki, ez még nem az infarktus. Még nem az.

Alatta van egy másik lehetőség, töltsem ki az űrlapot, küldjem el, majd megkeresnek. Adjam meg a telefonszámom, az email címem, keresnek.

Megadom. Nem keresnek. Másnap sem. Harmadnap sem.

Negyednap megint beírom az űrlapot, benne a rendelés száma. Meg sem rezdül a szemük, meg sem említik, hogy már van egy ilyen panasz. Azt írják, hogy majd keresnek. Tudom, hogy nem fognak... érzem. A tarkómon felállnak a szőrszállak. 

A háziorvosom szerint nem rá tartozik, specialistához kellene fordulni, aki abban a nagy sárga házban fogad betegeket... azazhogy nem, inkább csak olyan embereket, akiknek kérdéseik vannak. Értem. 

7) Átnézem a teljes weblapot, belemegyek mindenhová, kicsit sírok. Nincsenek "panaszaid" vagy "panaszok" vagy "reklamációk" pont sehol. Én egy kis senki vagyok, átvertek 40 rugóval, kuss a nevem, nem vagyok méltó.

De most ezek után javítson már ki valaki, hogy mi van! Hogy lehet, hogy egy ekkora cég, ennyi forgalommal, országos hírnévvel, hatalmas piaci részesedéssel úgy működik, hogy ha az eladó nem azt küldi, amit ígért, akkor azt a vevőnek be kell nyelnie? Hogy lehet, hogy nincs egy tetves telefonszám, egy ügyfélszolgálat, semmi?

Javítsatok ki! Mondjátok, hogy én vagyok a béna, ott a szám, ott az ügyfélszolgálat, ott a replamációs lehetőség csak én, egyedül én vagyok ilyen béna, vak, ostoba. Mondjátok, hogy mindenki más megtalálta hogyan kell reklamálni, csak én nem!

Tudjuk, hogy Vlagyimir Putyinnak csakúgy, mint Orbán Viktornak nagyon fontosak a családi értékek. Merthogy nem olyanok ők, mint a gaz nyugat, ahol fittyet hánynak a hagyományos értékeknek, férfiak meg jányok egymással járnak.

Ezért aztán oroszországban az állam az Orosz Ortodox Egyház lelkes egyetértésétől kísérve egyszerűen eltörölte a családon belüli erőszakot. Ne nem úgy... nem úgy, hogy ezentúl az oroszok nem verik a feleségüket. Sokkal egyszerűbb megoldást találtak.

Egyszerűen kijelentették, hogy a családon belüli verés nem számít erőszaknak, nem bűn, nem bűncselekmény, nyugodtan lehet csinálni. Feltéve, ha az asszonynak nem törik csontja és évente legfeljebb egyszer verik meg.

Tessék:

In February 2017, with the support of the Russian Orthodox Church, Russia decriminalized domestic violence in cases where it does not cause "substantial bodily harm" (such as broken bones or a concussion)[38] and does not happen more than once a year.[39] Domestic violence and other cases of battery against relatives became an administrative offense.[40] As a result, domestic violence increased[41][42] while reporting declined sharply, and police began to refuse to investigate domestic violence cases.[4]

https://en.wikipedia.org/wiki/Domestic_violence_in_Russia#:~:text=for%20the%20perpetrators.-,Decriminalization,more%20than%20once%20a%20year.

Persze a változtatás után a családon belüli erőszak nagyon is divatba jött, de durván csökkent a feljelentés. Merthogy a rendőrségre nyilván felesleges menni már. 

Bemegy az asszony a rendőrségre, hogy szétverték a fejét? Hát ha otthon, akkor az magánügy, a rendőr elzavarja, nem érdekli az ilyen kicsiség. Frankó.

Nesze neked család, meg szeretet, meg hagyományos értékek. Végülis jogos, ha már hagyományokról beszélünk a nőket azért elég elterjedten verték évezredeken keresztül, ha ezer éves könyvekből vesszük az erkölcseinket, akkor miért is ne?