A minap voltam bankba. Érdekes volt, mulatságos és meglehetősen kiakasztó... Nekem kiakasztó volt, egy külső szemlélőnek vicces lehetett... Leírom tanulságul, mindenki eldönti magának mit gondoljon.
Szóval egy nagyobb összeget vittem be a bankba, hogy elhelyezzem a bankszámlámon. A nagyobb összeg mindenkinek más, van akinek kevés a sok, van akinek sok a kevés, szóval maradjunk annyiban, hogy egy lakható vidéki ház árát cipeltem be készpénzbe, hogy elhelyezzem a számlámon.
Azonnal jeleztem, hogy ezt a pénzt én bizony ebből a bankból, ebből a bankfiókból erről a számlámról vettem fel jópár hónapja. Van ez így, szükség volt pár hónapra némi készpénzre, kivettem, fizettem érte vagy 150 000 forint készpénzfelvételi díjat[1], most visszatenném.
Említettem ezt a magyarázatot, mert tudtam, hogy a bank nem engedi csak úgy betenni a pénzt, igazolni kell, hogy honnan van[2]. Mondom ja, innen van.
A válasz: hol a bizonylat amit akkor kapott?
Hát persze, hogy nincs meg, de a számítógépen megvan, önöknél megvan, önök tudják.
A válasz: Az nem jó, kinyomtatva kell.
Jó, akkor kérek egy kinyomtatott bizonylatot, arról, hogy innen vettem fel.
A válasz: Nem! Nem nyomtatunk, nem kérhet kivonatot, semmit, menjen haza, nyomtassa ki, jöjjön vissza.
Namost egy kicsit kiakasztó, de eszembe jutott, hogy privátbanki ügyfél vagyok, van egy kedves és segítőkész személyes kapcsolattartóm. Nosza, bemegyek az irodájába, elmondom mia szitu, bocsi, okés. Megkérdi a pénztárost mi kell, kinyomtatja, odaadja, szívesen segített. Kösziviszlátmindenjót majdmégdumálunktelefonon.
Megyek a pénztárba, már két munkatárs intézi az ügyemet, odaadom a papírt.
A válasz: Eznemjóeznemhiteles.
De hisz most szólt ide aki kinyomtatta, azt tetszettek mondani neki, hogy így jó lesz.
A válasz: Eznemjóeznemhiteles.
Kérem csináljanak már valamit, oldjuk már meg ezt a dolgot. Történjen már valami!
A válasz: Eznemjóeznemhiteles.
Álljunk csak meg egy szóra! Az előbb a kolléga majdnem haazazavart nyomtatni. Akkor ha hazamentem volna végig a városon, kinyomtatom, visszajövök végig a városon, behozom a nyomtatóm termékét, akkor az nem lett volna jó ugye? Akkor hiába mentem volna vagy harminc kilométert, ugye[3]?
De várjunk, akkor nincs módja, hogy hiteles bizonylatot szerezzek, nincs módja, hogy visszategyem a pénzt, amit innen vettem ki, ugye? Otthon nem tudom hitelesen kinyomtatni, itt vagy nem nyomtatják ki, vagy amit kinyomtatnak nem hiteles, ugye?
A válasz: Oké, akkor hitelesítem.
Rányomnak valami pecsétet, aláírják, okés, hiteles.
Nagyon frankó, megoldódott a dolog. Akkor adhatom a pénzt?
A válasz: Pillanat, elmegyek beszkennelem a hiteles dokumentumot.
Na, ekkor valami eltört bennem, valami végérvényesen kibicsaklott a lelkemben. Éreztem, hogy az arcomon egy izom rángatózni kezd, csikorognak a fogaim. Elmegy beszkenneli! Nagy nehezen ki lett nyomtatva, most be lehet szkennelni. A huszeneggyedik században.
Na mindegy, a dokumentum beszkennelődött, a pénzt odaadtam, megszámolódott, köszönjük, elnézést, mindenjót.
Állj mondom, valami dereng nekem, kapok valami bizonylatot, hogy betettem a számlámra a pénzt?
A válasz: Nem kell, a dokumentum ott van a bank számítógépes rendszerén, bármikor letöltheti.
Namost igen, ezek után azért van egy érzésem. Valahol a világ kifordult, valahol valami mélyen, és perverz módon nincs rendben a világgal. Nem hiszem, hogy velem, szerintem a világgal van probléma.
[1] Ha hozzá akarsz jutni a saját pénzedhez a bankba a pénz egy részét el szokták venni. Állítólag jövő hónaptól már akkor is elveszik a pénzed egy részét, amikor beteszed.
Az ember elgondolkozik, hogy mikor fogják a bankba az éles kést a nyakához szorítani, mert igazából már csak ez az egy dolog ami hiányzik a gengszterfílingből.
[2] A pénzmosás elleni törvények értelmében a bank nem mondhatja el előre, hogy kitől kérnek igazolást és kitől nem, én rákerültem valami listára, tőlem kérnek. Ha eladom a nagymama porcelánját és nem kötünk róla szerződést tanúk előtt azt a pénzt soha nem fogom tudni betenni a bankba. Meg vagyok jelölve, homlokomon a lézer.
[3] És hiába vettem volna egy nyomtatót, mert az nyilván nem vár engem otthon beüzemelve. Nincs nyomtatóm, nincs palatblám, sem kiégethető agyagtábláim, faragható köveim és az írásra kiképzett félmeztelen rabszolgám sincs. A helyi szerzetesrend sem küld rendszeresen irásra kiképzett testvért, mert ahogy mondtam a huszeneggyedik században vagyunk.
Van pendrájvom, vagy húsz.