Ez megint mekkora átverés, komolyan mondom, az agyamat eldobom. Kinyílik az ember zsebében a bicska, pedig eredetileg nem is volt nála bicska.
Szóval sokat vásárolok az Emag nevű webes csodán. Eddig elégedett voltam velük, de mostanában kicsit felhalmozódtak a törött csomagok, az újként hirdetett használt termékek meg amúgy azok a vásárlások, amiket az ember megbán, de nem kicsit.
Régebben volt egy telefonszám a weblapjukon, felhívtam, intézkedtek. Az eladók, akik az Emagon keresztül árultak, azonnal ugrottak, látszott, hogy megkapták a fejmosást. Szaladtak, hozták, hívtak, visszautaltak.
Most vettem egy kütyüt, cirka 40 000 forint, nem feltétlenül olcsó. Tartozék nélkül érkezett meg, használhatatlan. Na, ez már nem egy 300 forintos törött vacak, azért ezt nem nyelném már be. Ezen a héten a negyedik hibás teljesítés, ráadásul ez nem is olcsó.
1) Emag, telefonszám keres. Van nyitvatartás, reggel kilenctől nyitva vannak, de telefonszám nincs. Nem lehet felhívni őket. Millió forintokat költöttem el náluk, de telefonon nem lehet felhívni őket, mert arra nem vagyok érdemes. Egy senki vagyok, jobb meghunyászkodni. Értem.
2) Akkor a termékhez megyek, vásárlásaim, termékek, panasz beadás... ja, ilyen nincs. Nincs panasz beadása, nincs reklamáció, ilyen kis pondrók mint én vásárolhatnak, nem reklamálhatnak. Ők mondják, hogy a termék át van véve, én csak bólogathatok.
3) Kapok egy levelet a termékről. Megkaptad? Hogy tetszik? Értékelnéd? Megyek értékelem. Sőt értékelek még pár más terméket is, ha már belekezdtem. Pozitívat, negatívat, nem vagyok szélsőséges. Én együttműködöm!
Másnapra a negatív értékeléseket visszadobták, ezek az ügyfélszolgálatra tartoznak, nem értékelések. A pozitív értékeléseim a művészvilág vastapsa közepette publikálásra kerültek.
A család elnézően mosolyog, a hátam mögött a szemüket forgatják. Nem érzem az együttérzést... azazhogy nem látom az együttérzés jelét másokon.
4) Googli, Emag panasz, mégis hogyan? Azt írják forduljak Diához, az online asszisztenshez, aki segíteni tud például hibás kézbesítés ügyében. Például, ezt írják, például. Ez az első példa, hibás kézbesítés.
Megyek Diához, semmit amit beírok hatással nincs, viszont van agy rettenetesen lassú, egydimenziós menürendszer. Kattintasz, vársz, olvasod, kattintasz, vársz, olvasod, kattintasz, olvasod, vissza az előző menübe, vissza az előző menübe. Rettenetes.
Nyoma sincs semmiféle hibás teljesítésnek. Nyoma sincs reklamációnak. Itt sincs nyoma. Az egyik legfontosabb, legelemibb probléma, nem azt kaptam, amit ígértek, nem kaptam meg, amit ígértek, Dia számára nem létezik.
A család érezhetően neheztel. Ma a kanapén alszom mint 86-ban, amikor konyakszagúan jöttem haza.
5) Keresek, megvan valahol az ügyfélszolgálat száma. Régi forrás, nem tudom ki rakta ki a webre, de megvan!
Hívom. Hogyne hívnám!
Nincs ilyen szám. Hát persze, hogy nincs! Hogy a francba lenne? Az egész számok halmazában lyukat égettek, hogy ne lehessen felhívni őket. Hát persze!
A család tüntetőleg visszaköltözik a mamához. Amíg ennek az "ügynek" vége nem lesz.
6) Az "értékelések" weblapon kotorászok, ott van egy "panaszt akar tenni?" link. Hát persze, remegő kézzel kattintok, elmorzsolok egy könnyet, persze, hogy akarok. Révbe értem. Még semmi sem késő, még vissza lehet hozni a régi szép időket!
Az új lapon azt írják forduljak Diához. Amit ekkor érzek annak a tudományos neve angina pectoris, oda se neki, ez még nem az infarktus. Még nem az.
Alatta van egy másik lehetőség, töltsem ki az űrlapot, küldjem el, majd megkeresnek. Adjam meg a telefonszámom, az email címem, keresnek.
Megadom. Nem keresnek. Másnap sem. Harmadnap sem.
Negyednap megint beírom az űrlapot, benne a rendelés száma. Meg sem rezdül a szemük, meg sem említik, hogy már van egy ilyen panasz. Azt írják, hogy majd keresnek. Tudom, hogy nem fognak... érzem. A tarkómon felállnak a szőrszállak.
A háziorvosom szerint nem rá tartozik, specialistához kellene fordulni, aki abban a nagy sárga házban fogad betegeket... azazhogy nem, inkább csak olyan embereket, akiknek kérdéseik vannak. Értem.
7) Átnézem a teljes weblapot, belemegyek mindenhová, kicsit sírok. Nincsenek "panaszaid" vagy "panaszok" vagy "reklamációk" pont sehol. Én egy kis senki vagyok, átvertek 40 rugóval, kuss a nevem, nem vagyok méltó.
De most ezek után javítson már ki valaki, hogy mi van! Hogy lehet, hogy egy ekkora cég, ennyi forgalommal, országos hírnévvel, hatalmas piaci részesedéssel úgy működik, hogy ha az eladó nem azt küldi, amit ígért, akkor azt a vevőnek be kell nyelnie? Hogy lehet, hogy nincs egy tetves telefonszám, egy ügyfélszolgálat, semmi?
Javítsatok ki! Mondjátok, hogy én vagyok a béna, ott a szám, ott az ügyfélszolgálat, ott a replamációs lehetőség csak én, egyedül én vagyok ilyen béna, vak, ostoba. Mondjátok, hogy mindenki más megtalálta hogyan kell reklamálni, csak én nem!