Megint előjött, megint mindenki egy ukrán-orosz tűzszünetről beszél. Elmondom, nagyon egyszerű, elmondom mit kell tudnod róla, hogy ne röhögjenek ki[1].

Ha Ukrajna és Oroszország közt tűzszünet lenne az csak arra lenne jó, hogy az orosz állam egy kis lélegzethez jusson, stabilizálja a helyzetét és kicsit később újabb támadást indítson. Ezt mindenki tudja, pár éve egyszer már eljátszották csecsniában, sőt, ukrajnában is, ez a második támadás. Sőt, az ukránokkal már volt is egy megállapodásuk, éppen budapesten írták alá.

Ezt minden normális ember tudja! Egyetlen épeszü ember sem gondolja, hogy bármi amit az orosz állam aláír, bármiféle megállapodás érne valamit. 

Elárulom, ezt Orbán és az elvtársai is pontosan tudják. Nem hülyék. Téged néznek annak!

[1] Ez egy személyes, baráti üzenet. Személyre szól, neked, aki az orosz-ukrán fegyverszünetet szorgalmazza. 

Az OTP-t megbüntették, amiért nem volt elég lelkes a pénzmosás elleni küzdelemben. Vicces, aki nem tudná mi ez, miről szól, annak gyorsan elmondom. Csak pár szóban...

A lényeg egyszerű: az állam nem akarja, hogy az állampolgároknak pénze legyen, hogy a pénzt megőrizzék, a segítségével anyagi biztonságot teremtsenek és azt sem, hogy szabadon elköltsék. 

Az állam előbb kötelezővé tette az állami valuta használatát, amit aztán folyamatosan és kegyelem nélkül inflál. Így aztán a polgárok nem tudják eltenni a pénzüket, kénytelenek az életük végéig rabszolgaként robotolni. Akármikor akármit csinálnak a pénzükkel az állam könyörtelenül lerabolja őket, áfa, illeték, adó, infláció, mindenre csináltak maguknak jogot.

Az állam most éppen azon dolgozik, hogy a polgároknak a papírpénz se álljon a rendelkezésükre. Beszorítják őket a bankokba, csak átutalással lehessen fizetni, a pénzt ne lehessen szabadon és ingyen mozgatni. A bankokat rászorítják, hogy ellehetetlenítsék a polgárt. Vérlázító és elkeserítő ami megy.

A bankok persze partnerek, nem kell sajnálni őket sem. Amikor a polgárok regulázása megy a bankok szépen keresnek, merthogy a bankok mindig keresnek.

Csak néhány kiragadott példa:

1) Beteszem a pénzemet a bankba, ki a akarom venni egyszerűen elveszik egy jó részét. Százezreket nyúlnak le csak azért, hogy odaadják a pénzt ami az enyém.

2) Ha át akarom váltani idegen valutára jól megadóztat a bank, az árfolyamon jó esetben is vagy 10%-ot bukok. Ha kivenném és maszekba átváltanám bukok a kivételkor, utána meg nem tudom visszatenni, merthogy igazoljam, hogy honnan van. Hiába mondom, hogy innen vettem ki, mert hol a valutaváltás bizonylata ugyebár. Biztos pénzmosás.

3) Ha meg akarom őrizni a pénzem értékét és ingatlant veszek illetéket fizettetnek, utána ha eladom jövedelemadót. Jövedelmem persze nincs, a ház értéke nem változott, pusztán azért kapok érte többet, mert infláció. Elveszik a pénzem egy részét, mert képesek rá.

4) A magyar kormány azon örömködik, hogy idén csak 10% körül lopott el az inflációval mindenkitől, akinek forintja van. Azt mondják, hogy a jövedelmek reálértéke majd tartja a lépést, de ez a meglévő pénzünket persze nem védi. Ne tégy félre, dolgozz amíg meg nem döglesz, nehogy már félretett pénzből élj.

5) Vehetek befektetési aranyat, jó ötlet! Csakhogy áfa köteles, amikor eladom az aranyat visszakapom az áfát. Zseniális, az áfa 27% három év alatt 50%-ot inflálódik, azaz megint lenyúlták a pénzem vagy 15%-át. 

6) Vehetek mondjuk részvényeket is. Aztán vagy elbukom, vagy nem. Ha nem, akkor megjelenik az adóhivatal, hogy lehet adót fizetni. Érted, adót, hát miért ne? Beteszel 100 forintot, kiveszel 120-at, ami akkor ér 80-at és jön az adóhivatal, hogy ebből nekik is jár. Elveszik, mert képesek rá, hisz ők írják a játékszabályokat.

Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy kitaláljunk valami jobbat annál, hogy "állam", meg "adóhivatal", meg "bank" vagy legalább el kellene valahogy intézni, hogy legalább egy kis esélyünk legyen ellenük. Mert ez így már egy kicsit bizarr.

Szóval a konklúzó: rohadtul nem a pénzmosásról van itt szó, rohadtul nem a terrorizmus segítéséről. Arról van szó, hogy a polgárokat sarokba kell szorítani, hogy szívni lehessen a vérüket. Le lehessen rabolni őket, ki lehessen zsigerelni őket kegyetlenül, kegyelem nélkül, megállás nélkül. 

Van ez a német gyártmányú légvédelmi akármicsoda, a Gepárd. Ukrajnában komoly szerepet kapott az elmúlt hónapokban és megtanított minket néhány dologra. Igencsak érdekes dolgokra.

Az első, ami nekem nagyon feltűnt, hogy mennyire sci-fi már, amikor egy-két ilyen gepárd éjszaka nekiáll nyomjelzővel gyakorolni. Nagyon komolyan néz ki...

Nyomjelző... tiszta sci-fi

De nem ez a lényeg, a lényeg, hogy mire tanít minket a Gepárd. Mire is?

A Gepárd az 1960-1970-es évek techikája, a németek akkoriban helyezték hadrendbe alacsonyan repülő tárgyak levadászására. Azóta többször modernizálták az elektronikáját, de a lényeg ugyanaz, radarral vezetett automata, de amúgy hagyományos tözérség. Sorozatlövő, gyors, jó nagy lövedékekkel. Laikus nyelven azt mondanánk, hogy valahol a géppuska és az ágyú közt van és nagyot szól. Az első lecke egyszerű, öreg ember nem vén ember. A Gepárd iszonyat eredményes annak ellenére, hogy jó fél évszázados fegyver.

A Gepárd elavult, a német hadsereg már kivonta a hadrendből. Nyugdíjas. Ukrajnában mégis iszonyat eredményes, imádják, nem tudnak betelni velük. A második lecke igencsak fontos. A laikusok sokan, főleg magyarországon nyavajognak, hogy Ukrajna drága, menő fegyvereket kap, talán meg sem érdemlik. A valóság meg ilyen fura, leselejtezett ócskavasból épít magának győzelmet az ukrán sereg. Hát nem fura?

A Gepárdot hónapok óta "gamechanger" fegyverként emlegetik és valóban, az oroszok nagy reménységét az iráni drónokat olyan szinten vadássza le a Gepárd, hogy az alapjában megváltoztatta a helyzetet ukrajnában. Ez a következő lecke. Mindenki gúnyolódik az úgynevezett "csodafegyvereken", hogy tudniillik Hitler milyen hülye volt, "wunderwaffe" a nénikéd, nincsenek olyanok, hogy csodafegyverek. Ja, okés, nincsenek, csak "gamechangerek". Értjük.

A Gepárd egyik titka az olcsóság. A drónok az olcsóságukkal váltak komoly fenyegetéssé. A Gepárd felvette a kesztyűt, nagy tömegben olcsón szedi le a nagy tömegben, olcsón bevetett drónokat. Nagy lecke, a háborúban az ár számít, sokat számít.

A Gepárd két radarral rendelkezik, az egyik 360 fokban keres, ami nagyszerű a drónok ellen, merthogy a drónok akármilyen irányból jöhetnek. A másik radar tűzvezető, alacsonyan érkező célpontok levadászára, ami nagyszerű, mert a drónok alacsonyan jönnek, gyorsan kell reagálni. Nem drónok ellen tervezték mégis kitűnő a drónok ellen. Ez a következő lecke. A fegyverek (katonai zsargonnal "képességek") néha meglepő, kiszámíthatatlan szerepváltáson mennek keresztül és ez a következő lecke. 

A Gepárd jól skálázható. Ha sok drón jön sok Gepárdot kell szétszórni a környéken. A komplex légvédelmi rendszerek túlterheltőek, az egyszerű, primitív autonóm fegyverek nem. Jó lecke, lehet, hogy a nyugatnak nem kellene mindig a komplikált fegyverrendszereket erőltetnie, lehet, hogy az autonóm rendszerek ideje még nem járt le.

Meglepő ugye, hogy a nyugat a német leselejtezett vackok közt nagyszerűen használható eszközt talált egy modern, 21. századi fegyver ellenszereként. Nos, ez a következő lecke. Oroszország a nyugat arzenáljával áll szemben. Szinte kimeríthetetlen eszköztár ellen küzd, bármit is vet be valahonnan előkerül valami vas, amit valakik, valamikor régen pont erre találtak ki. Ez a következő lecke, a sokféleséggel bizony nehéz lesz felvenni a versenyt.

Persze voltak gondok is, pár hónapja megindult a hiszti, hogy nincs elég lőszer a Gepárdokhoz. Merthogy speckó skuló kell beléjük, nem valami különleges, nem valami modern, de speciális, nem szabványos. Azóta lett lőszer, egy német cég (igen, az a német cég, akinek a nevét mára mindenki megtanulta) be is jelentette, hogy ja, ha van lóvé lesz skuló is. Ez megint egy lecke, ez a "meranyugat kifogyalőszerből" egy túllihegett butaság. Néha egy-egy speciális cuccosból hirtelen nincs annyi, amennyi ideális lenne, aztán gyártanak. Nagy ügy.

A Gepárd legénységét eredetileg 18 hónap alatt képezték ki. Az ukrán katonák kaptak egy két hónapos gyorstalpalót és aratnak a drónok közt. Volt olyan legénység, akik egy nap alatt 10 iráni drónt és két orosz cirkálórakétát szedtek le. Ez megint egy lecke. Ja, az "ideális" kiképzés sok idő, harci helyzetben megoldható gyorsabban. Nem kell pánikba esni. A lecke, hogy azok a hírek a "majd hat hónap múlva talán" refrénnel általában túl vannak komplikálva.

Amerika vett 60 Gepárdot Ukrajnának...

És még egy lecke. A magyar politika szeret arról beszélni, hogy "patthelyzet" van, egyik fél sem tud győzni. Az emberek lelki szemei előtt megjelenik az első világháborús állóháború, a lövészárkok, a tömegek, a veszteségek, a reménytelenség, az ismétlődő rohamok őrültsége.

Jó, most is vannak lövészárkok, most is vannak rohamok, vannak veszteségek, de azért a világ megváltozott. A technika, a technológia, az ipari megoldások világát éljük. Megy az adok kapok, újabb és újabb fegyvereket, képességeket vet be mindkét fél. Az egyik szankciók alatt, fokozódó elszigetelségben, a másik a világ modernebbik felével a háta mögött. Nem patthelyzet van, hanem egy nagy orosz kártyás aki lassan kifogy a lapokból és bizony a zsetonokból is.

És ezt a játékot nem az nyeri, akinek előbb elfogynak a lapjai.

Szóval vicces. Norbi elgondolkodott a holdraszálláson és bemattolta a józan észt három lépésben. Fekete lép három lépésben négy mattot ad.

Azt mondja a nemzet nagy gondolkodója, hogy a holdraszállás nyilván lehetetlen több okból is. Racionálisan végiggondolta, lehetetlen.

Merthogy hogyan vették fel Neil Armstrong első lépését, valaki már ott volt a kamerát tartani? Nagyon komoly keresztkérdés, 3,2 másodperc is kell hozzá, hogy kigúglizza az ember. Kattintani nem kell, a gúgli fel van készülve a nagy kérdésre. A leszállóegység külső szerkezetére volt szerelve egy kamera, ami a létrára volt irányítva. Értjük ugye? Firnyákos NASA szakik előre tudták hol fog az első űrhajós lemászni. Ő-rü-let.

De akkor meg hogyan vették fel, hogy a leszállóegység felszáll, kérdi hazánk nagy gondolkodója. Ott maradt valaki megcsinálni a felvételt? Nos, a gúgli ezt is tudja, az űrhajósok otthagytak egy autót. Autót, amivel furikáztak a holdon és amin volt kamera. Még most is ott van.

De akkor hogy lehet, hogy lobogott a zászló a felvételen, ha egyszer nem volt légkör? Nos, erre már gúgli sem kell, láttam a felvételt, kielemeztem magamnak évekkel ezelőtt ebből a szempontból. A zászló mozog, mert az űrhajósok mozgatják. Nagy ügy...

Van még egy érv, nagy kérdés. Hogyan lehet, hogy utána senki sem ment a holdra? Hogy lehet, hogy egyszer odamentek, utána meg egyszer sem?

Nos, a gúgli a wikipédiára irányít és azon nyomban jelzi is, hogy három év alatt az USA összesen hatszor küldött embereket a holdra. Hat emberes holdraszállás volt. Hat.

Norbi ezentúl megjegyzi[1], hogy szokott beszélgetni az istennel. Merthogy azt elhiszi. A holdraszállást, amiben nincs természetfeletti, amiről ezernyi tanú van, amire tárgyi bizonyítékok vannak, amiről számtalan felvétel van, azt nem. Isten más, az hihető. Valahogy helyére kattinnak a dolgok, nem?

[1] Az eredeti cikk: https://index.hu/fomo/2023/11/11/schobert-norbert-holdra-szallas-fitneszguru-hajdu-peter-frizbi-tv/

Ma vezetés közben hallottam az egyik magyar rádióműsorban, hogy egy ukrán mesterlövész elmondta, így, ebben a formában Ukrajna nem lesz képes visszafoglalni a területeit. Hurrá, magyar hírszolgáltatás.

Mi a baj ezzel? Miért ultragáz egy ilyen hír?

1) Bárki, akit egy cseppet is érdekel a téma ezernyi felvételt talál a youtube-on meg akárhol a neten, ahol ezernyi ukrán frontkatona elmondja, hogy bizony nyerni fognak, bizony el fogják söpörni az oroszokat. A rádió leközölte egy névtelen ukrán katona véleményét. Meg sem említette, hogy 999 másik katona meg pont ellenkező véleményen van. Miért? Mire jó ez?

2) Érvek nem hangoztak el, érvek nélküli névtelen vélemény meg pont semmit sem ér. Vagyis valamit ér, sok-sok embert lehet vele becsapni, mert az emberek általában nem képesek felfogni, hogy nincs olyan vélemény, amit ne hangoztatna nagy lelkesedéssel valaki.

3) Na, de várjunk, mesterlövész, akkor tudja nem? Ott van, látja a dolgokat, nyilván tudja? Nem?!

Hát nem. A fronton látja a közvetlen környezetét, látja azt a kis szakaszt, látja azt a pár dolgot, ami ott van a közelébe. Nem látja, hogy hány tank van a front másik szakaszán, hány rakéta van a raktárakban, hány és milyen rakétát szállítanak a következő hónapban. Nem látja az ukrán tartalékokat, az orosz tartalékokat, nem látja, hogy mit tud az egyik tank, a másik, az egyik tüzérség, a másik.

A hadsereg fél élete a titkolózásról szól, de ha nem így lenne akkor is illuzórikus lenne azt hinni, hogy aki ott van az aztán tudja.

Olyan, mintha a Mari nénit, aki slattyog a kapával a hóna alatt a krumpliföldre megkérdeznénk, hogy milyen magyarország élelmiszerstratégiája az elkövetkező szezonra. Mari néninek tudnia kell, ötven éve kapálja a krumplit meg a paradicsomot.

Ez a kis hírecske egyébként jól jelzi, hogy mennyire röhejes a sajtó helyzete a világban. Nálunk is, máshol is. Roppant gáz, elmondom mi a képlete.

a) Van ugye Újságíró Béla. Megbukott matekból, a fizikához nem ért, a jogosítványt harmadszor tette le. Bölcsész, művészettörténetből jó volt. Jó ember, szeretjük, de sajnos nem tudja mi a különbség a tank és az önjáró löveg közt. Régebben kiállításokról irogatott, de arra most nincs kereslet. Szemléz. Háborúról írogat, szerkesztget.

b) Van ugye a szerkesztőség. Van véleményük, az egyik oldalhoz húznak. A felületes szemlélő gondolná, hogy pártatlanok, objektívek, próbálnak előítéletmentesen viselkedni. Komoly ember persze tudja, hogy ilyen nincs. MIndenki elfogult, ha nem tudsz valamit, akkor az előítéleteid kerülnek előtérbe. Mindenkinek vannak.

c) A szerkesztőség és Újságíró Béla sem képes eldönteni, hogy egy hír igaz -e, hogy egy adott vélemény ostobaság -e, szemenszedett hazugság -e, propaganda -e vagy van valami alapja. Fogalmuk sincs a témáról, nem tudják, hogy abszolút blődség -e az, amit hallanak. Bölcsészek.

A szerkesztőség kizárólag azt tudja, hogy kellemes meleg érzéssel tölti -e el őket a hír vagy nem. Szívesen lemásolnák -e vagy nem. Ha tetszik nekik és az olvasóiknak is, akkor lemásolják. Hibákkal, tévedésekkel, reprodukálják.

d) Persze a előítéletek komoly szerepet kapnak. A "kért" így lesz "követelt", a "rendszer" így lesz "rezsim", a "figyelmeztet" helyett "fenyeget" lesz, az "óvatos" pedig "retteg" és "gyáva" lesz. Az egyik oldal "megfontolt" a másik "határozatlan" az egyik oldal "bölcs" a másik "tétova", az egyik "taktikus" a másik "bizonytalan". 

Ez ma a sajtó feladata. Kiszűri a híreket, amiket az olvasóik szeretnek hallani és eldobja a híreket, amik nem töltik el kellemes érzéssel az olvasóikat. Aztán úgy fomálják a híreket, hogy azok még csak véletlenül se azt jelentsék, mint eredetileg, jelentsék inkább azt, amit az olvasóik már eleve hisznek.

Valahol amerikában van egy tábornok, aki szerint amerika kifogyott a fegyverekből. Jó, legyen. Másoljuk le. Ja, hogy a tábornok húsz éve ment nyugdíjba? Ja, hogy szenilis a lelkem? Ja, hogy igazából csak mérges, mert az ő idejében sokkal több ágyulövedék volt raktáron? Ja, hogy ma már nem ágyukban gondolkodik a hadsereg? 

Nem számít. Lemásolják a hírt, a világ megy tovább, az ukránok továbbra is kapják a lőszert amerikától, az ágyuk tovább dörögnek. Nem számít, a jövő héten már más lesz a hír.

Találtunk egy katonát, aki szerint az ukránok így nem fogják tudni visszafoglalni a területeket. Akkor biztos feladják? Tárygalóasztalhoz ülnek? Behódolnak és akkor megint dől az olcsó orosz gáz magyarországra? Visszaerősödik a forint? Újra óccsó lesz minden?

Ja, nem. Holnap Újságíró Béla másik cikket ír. Mondjuk találnak egy amerikai elmebeteget, aki elmondja, hogy szerinte amerika felelős az ukrán háborúért, nem is az oroszok. Mert amerika titkon meg akarta támadni az oroszokat, hogy bekebelezzék Csukcsföldet, mert arra fájt a foguk az elejétől fogva. Kit érdekel?

Okés. Van ez a legenda, hogy az oroszok sokan vannak, annyi a katonájuk, hogy hű, meg há, az ukránok meg bajba vannak, nincs elég katonájuk. Nincs kit besorozniuk. Okvetlenül elveszítik a háborút. Baromság.

Először is egy kis matek. Van Ukrajna egy nagyságrendnyileg 40 milliós ország[1]. Annak a fele férfi, azaz 20 millió. Ennek mondjuk a kétharmada katonai szolgálatra alkalmas korban van. Azaz cirka 13 millió férfi alkalmas arra, hogy ha mást nem teherautót vezessen, rakétákat pakoljon, lövészárkot ásson, ha nem is Rambo mindegyik.

A hírek szerint százezres veszteségek vannak mindkét oldalon. Rodahtul nem tudjuk ki hány embert veszített, kinek hány katonája van a fronton, de mondjuk 2-300 000 katonával számolhatunk nagyságrendnyileg[1].

Azaz cirka 45 hadra fogható férfiből egy az, akit bevetettek. Van 44, akivel még erősíteni lehet a sereget. Nagyságrendnyileg[1].

Hát ezért van az, hogy az országok nem szoktak kifogyni a katonából. Ezért van az, hogy a háborúknak nem szokott vége lenni, mert kifogynak a katonákból. Ezért van az, hogy a német birodalom 1945-ben, amikor már csak Berlin volt német felügyelet alatt képesek voltak embereket küldeni a frontra. Gyerekeket, öregeket, iszonyat nézni őket, de hát már csak Berlin maradt egy pusztító, sok éves háború után. Hol vagyunk még ettől.

És akkor az egyéb érvek:

1) Oroszország cirka 3-szor annyi lakossággal rendelkezik mint Ukrajna. A támadóknak illik legalább 3-szoros túlerőben lenni, azaz jó eséllyel éppen, hogy paritásba van a két ország. Ha az ukránok komolyan gondolják az ellenállást az oroszoknak arányaiban ugyanazokkal a erőfeszítésekkel kell válaszolniuk. Ha az ukránok foggal-körömmel védekeznek az oroszoknak foggal-körömmel kell támadniuk. Ennyit arról, hogy az oroszok sokan vannak. Nincsenek olyan sokan.

2) Oroszországnak hatalmas területek, rengeteg katonai objektum védelméről kell gondoskodniuk. Az ukránoknak nem kell szibériában, csecsniában, kamcsatkában őrködniuk. Hány ezer atomfegyvere van Oroszországnak? Na, azokat most őrizni kell ám! Katonákkal!

3) Szép presztízskatonasága van oroszországnak. Tengerészete, tengeralattjárói, kikötői, rakétasilói. Egy ballisztikus atomfegyver szakértőt vagy tengeralattjáró kapitányt ki lehet küldeni az ukrán sárba kézigránátot hajigálni, de mérget vehetünk rá, hogy ez nem fog tömeges méreteket ölteni. 

4) Van olyan hír is, hogy tudniillik az ukrán gazdaság bedöglik, ha mindenki elmegy katonának. Nos, ilyen nem szokott lenni, erre van a hadigazdálkodás, de legyen, gondolkodjunk el azon, hogy hogyan is van ez!

Mindenki azt mondja, hogy az ukrán gazdaság lélegeztetőgépen van. A nyugat tartja életben. Logikus, de az is, hogy az orosz gazdaságot nem fogja lélegeztetőgépen tartani Kim Dzsongun akármekkora nagy haver is lett. Ha tehát az ukránokat a gazdasági összeomlás veszélye megakadályozza abban, hogy katonákat sorozzon be, akkor az oroszok meg pláne szenvednek ettől.

5) Tudjuk, hogy Putyin nem mer sorozni moszkvában. Szibériából viszik az embereket, de az eruópa közeli modern városokban más a helyzet. Putyin nem fél az európaiaktól, nem fél amerikaiaktól, de fél az oroszoktól. Ha elkezdene vadul sorozni a gazdag nagyvárosokban hamar problémák lennének. 

Sorozni mindig ciki, sorozni mindig óvatosan kell, mert előfordulhat, hogy ha túlspirázod az alatvalóid inkább meglincselnek.

Egy megtámadott országnak azonban mindig sokkal könnyebb dolga van. Főleg, ha a támadó kegyetlenkedik, gyilkol, erőszakolja a lakosságot, brutálisan bánik az emberekkel.

Na, továrisi, mit nem kellett volna csinálni bucsában? Úgy van! Miért nem kellett volna brutális megsemmisítéssel fenyegetőzni? Úgy van! Az ukrán harci szellem erősebb mint valaha. Megtanítottátok nekik, hogy a) a győzelem az életet jelenti[1] és b) az orosz sereg legyőzhető.

6) Legutóbb, amikor az oroszok besoroztak vagy 350 000 embert nem tudtak zoknit adni nekik. Zoknit sem. Lehet, hogy azóta már mindent megoldottak, de kötve hiszem, sokkal valószínűbb, hogy most még rosszabb a helyzet. Ha be is tudnának sorozni mondjuk félmillió embert, felszerelni egészen biztosan nem tudnák őket. 

Érdemes megnézni az oroszok és az ukránok saját felvételeit a katonákról. Az ukránok mindig jól fel vannak szerelve, az oroszok gyakorlatilag soha nincsenek jól felszerelve. Negyven éves felszerelés, negyven éves fegyverek, a legjobb esetben ebben reménykedhet egy orosz sorköteles.

7) És még egy. Ha az oroszok annyi embert küldenek a frontra amennyit akarnak, ha az ukránok közben problémákkal küzdenek, mert nem tudnak kit küldeni a frontra, akkor hogy a fenében van, hogy az oroszok lassan két éve nem haladtak előre?

Tudom, kuss legyen, a dicsőséges vöröshadsereg így szokott leszállni a a bicikliről. Értem.

De megmondom engem mi aggaszt. Amennyire kiveszem a magyar politikai elit hivatalos álláspontja az, hogy az oroszok mindenképpen nyerni fognak, mert rohadt sokan vannak és a háborúban csak az számít, hogy ki hányan van.

Most akkor tényleg erre teszi fel a magyar politika az ország jövőjét? Nem lehet, hogy ennyire ostobák, hogy ennyire egyszerűek, ugye? Legalább rákerestek a guglin, legalább egy fél órát utánaolvastak, nem? Ó, jaj, azt hiszem tudom a választ.

Végünk van mint a botnak!

[1] Nagyságrendnyileg. Ugye tudjuk mit jelent ez? Ugye értjük?

[2] Jem'Hadar, tudom. Helyénvalónak tűnt.

Megint téma az infláció. A magyar elit nyilatkozik, forgatja a szemét, sóhajtozik. Nem tudják, hogy mi okozhatja a forint tragikusan magas inflációját, talán az üzemanyagárak, talán a háború, a zukránok, a profitráták emelkedése... Ilyen a világ, nem tehetnek róla, magas az infláció, együtt vagyunk veletek, egy hajóban evezünk.

Ne higgy nekik. Ne hidd egy szavukat sem!

A forint egy termék. Az árát a kereslet és a kínálat határozza meg. Annyit ér, amennyit megadnak érte. Pont annyit!

Vegyünk egy példát, talán segít elfogadni a valóságot. Az őstermelő eladná a krumplit, a szakács venne. Az őstermelő eladná 100 forintért, a szakács ennyiért meg is venné, van is pénze. Akkor tehát a krumpli ára 100 forint. Lehet papolni aszályról, a gázolaj áráról, a föld aranykorona értékéről, a krumplibogarakról és a krumplis tészta iránti keresletről. Mindez azonban mellékes. Mellékes, hogy az őstermelő boldog -e, ha egyszer elfogadja az árat. Mellékes, hogy a szakács örvendezik -e, ha egyszer elfogadja az árat. Megtörtént az üzlet, ennyi az ár.

A forint is ilyen. Van egy bizonyos mennyiség a piacon. Az emberek vennék, eladnák, az ár pedig attól függ, hogy mennyien vennének és mennyien adnának el. Ha több forint van, mint amire kereslet van, akkor bizony csökken az ár, akkor bizony infláció van. Ha infláció van, akkor az egyféleképpen lehet. Több forint van, mint amire kereslet van, ezért a forint ára csökken.

Forintot csak a magyar állam beleegyezésével lehet teremteni. Ha több forint van, mint amire kereslet van, akkor az nem valami megfoghatatlan, természetfeletti, megmagyarázhatatlan okból van, hanem azért, mert valamikor a múltban a magyar állam beleegyezésével, aktív közbenjárásával több forint teremtődött, mint amire most szükség van.

Azok, akik most forgatják a szemüket, azok csinálták az inflációt. Miért? Mert érdekükben állt. A szerencsétlen állampolgár keményen ráfaragott, elvesztette a pénze értékének tetemes részét, de ha tudja, hogy mi a dörgés, akkor tudja azt is, hogy ez miért és hogyan történ!

Az állam meglopta. Becsapta. Átverte. Kilopta a pénzt a zsebéből.

És még egy gondolat. Az állam képviselői előszeretettel riogatják a polgárokat a kriptókkal. Hogy ott aztán semmi sem biztos, bármikor ráfaraghat az ember. Nincs biztosíték.

A vicc az, hogy ott bizony több a biztosíték mint a nemzeti valutánk esetében. Az állam bármikor dönthet úgy, hogy elengedi a forintot, beleegyezik több forint teremtésébe, aminek a következménye a forint elértéktelenedése lesz. A kriptó világban azonban megnézhetjük a fizetőeszköz kódját. Lehetővé teszi a kód, hogy valaki, a tulajdonosa, a létrehozója új tokeneket hozzon létre amikor csak akar? Igen, vagy nem? Ha a kód nem teszi lehetővé, hogy a semmiből nyakra-főre új tokeneket hozzanak létre, akkor van biztosíték arra, hogy legalább szándékosan nem inflálják el egyesek a pénzünket. Piaci kockázat, árfolyamkockázat van, de legalább nem inflálják el szándékosan a félretett kis vagyonkánkat.

Szóval ja, ébresztő emberek. A "Forint" (más néven HUF ugye) egy token. Az állam annyit teremt belőle amennyit akar, annyira értékteleníti el, amennyire akarja. Aki "tartogatja" attól annyi pénzt vesznek el, amennyit akarnak. Nem biztonságos, soha nem volt az, kockázatos, aki megbízik benne, az egészen biztosan ráfizet.

Történet. Megtörtént. A csávónak volt egy húga, aki elmenekült a szülői háztól, nyilván bántalmazták. A csávótól remélt segítséget, máshová nem fordulhatott. 17 éves volt. A szülei elől menekült, a testvére volt az egyetlen lehetősége az egész tetves világban.

A csávó megpróbálta prostitúcióra kényszeríteni, amikor ez nem sikerült agyonverte. Utána a holtestet feldarabolta és "ledarálta". A boltba vett ehhez húsdarálót. Elment a boltba húsdarálót venni.

Most, hogy sok év után kiderült lehet, hogy a csávót elítélik. Azt írja az index, hogy akár 15 évet is kaphat.

Na, itt szakad el nálam valami. 15 évet?! 15 évet?! És akkor 15 év után kijön, elmegy a kocsmába, iszik három fröccsöt és elcigizget a kocsma előtt? Eladomázgat a régi cimborákkal? Megjegyzi, hogy ma még esni fog és kér még három kisfröccsöt?

Baszus, valami rohadtul nincs rendben a világgal, valami itt nagyon el van cseszve! 

P.S.: Az eredeti cikk: https://index.hu/belfold/2023/11/02/feldarabolta-huga-gyilkossag-sajat-batyja-eltunt-buszsofor/

György László szerint az egyetlen lehetőség a tűzszünet és a béke[1]. Mondjuk ezt a sommás véleményt maga a valóság cáfolja, tisztára nyilvánvaló, hogy van más lehetőség is. Más lehetőség, amit úgy hívunk, hogy "valóság". A valóságban nem tűzszünet van, nem béke van, valami más van. Ami György László szerint lehetetlen. Mégsem az.

De nem ez a lényeg. Még csak nem is az a lényeg, hogy György László Napoleon háborúját hozza fel okulásul. Hogy tidniillik akkoriban sem működtek a szankciók. Mármint a globalizáció előtt, amikor nem volt villamosítás, nem volt repülés, nem volt telekommunikáció és a nagyhatalmak mindent képesek voltak gyártani, amire szükségük volt a háborúhoz.

Most, persze, amikor Oroszországnak nincs olyan ipara, amivel repülőgépeket, tankokat, drónokat, rakétákat gyártana, amikor a globalizáció miatt talán egyetlen nagyhatalom sem önellátó, most minden más. De nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy György László csúsztat, óvatosan terel, megpróbál minket sötétbe tartani. Kétszeresen is.

Az első trükk, amikor azt mondja, hogy a nagyhatalmak nem a szankciókba, hanem a fegyveres harcba buktak bele. Tényleg?

Felmerül bennünk, hogy vajon a szüvetségesek vagy a szovjetek mennyi kőolajat adtak el Hitlernek a második világháború alatt. Mennyit?! Ja, hogy a fegyveres harcok mellett bizony voltak ám szankciók meg blokádok is rendesen? Ja, hogy ezek elég jól meg is viselték a harcra kelt nemzeteket? Ja, hogy hatásosak voltak? Ezt György László szégyenlősen elhalgatja.

Úgy csinál, mintha a szankciók valamiféle unortodox új divat lenne. Nem az. A szankciók, a blokádok bizony konzervatív, jól bevált dolgok, amik mindig is részei voltak a hadviselésnek. A szabad nyugat nem valami új dologgal kísérletezik, amikor szankciókat vezet be, a nyugat jól bevált módszereket használ, mínusz a fegyveres harc. Ugyanazt csinálja amit mindig is csinálni szoktak az agresszorral, kivéve, hogy nem üzent hadat, nem kelt hadra, nem vet be katonákat.

Ez az egyik. A másik trükk...

A másik meg az, hogy György László szerint tárgyalni kell, fegyverszünetet kell kütni, mert a szankciók nem szoktak működni. 

Csakhogy a tárgyalásról meg a fegyverszünet kötéséről már nem akar elgondolkodni. A szankciók nem működnek, a fegyverszünet meg... nos, azt nem ér hasonlóan bírálni. Pedig azért érdemes lenne ám.

A nagy fene igazság az, hogy a nagyhatalmak, a nagy birodalmak, a diktátorok néha megindulnak. Területet rabolni, terjeszkedni, életteret harácsolni. A történelem azt mutatja, hogy amikor ezt teszik a tárgyalás, a meghunyászkodás, a kuncsorgás, a heves benyalás nem szokta megállítani a nagyhatalmakat.

Hitlert sem állította meg, pedig megpróbálták. A nyugat odadobta volna a cseheket, a lengyeleket Hitlernek, a finneket Sztálinnak, csak béke legyen. Persze, hogy nem lett. Hitler is, Sztálin is csak éhesebb lett, csak többet remélt, csak agresszívebb lett.

Mint az közismert. Végül nem a tűzszünet állította meg Hitlert, hanem a háború, meg a szankciók. A Szovjetúniót meg pusztán a szankciók. Körbezárták őket, évtizedes szankciókat kaptak a nyakukban, aztán összeomlottak.

Mennyire kell elfogultnak lenni, hogy azt mondjuk Oroszország nem állítható meg szankciókkal amikor tudjuk, hogy pár évtezeddel ezelőtt az oroszok a mostaninál sokkal hatalmasabb birodalmát egyszer már megállította a nyugat a szankciók segítségével? Mennyire kell elfogultnak lenni, hogy ezt hangoztassa valaki ország-világ előtt?

[1] https://index.hu/kulfold/2023/10/31/putyin-haboru-szankciok-ukrajna-beke-gyorgy-laszlo/

Na, hazánkat is elérte a techno-csalók újkori támadása. Csalók mindig is voltak, a 21. században azonban megjelent egy újkori módszer ami arat, mint búbópestis a sötét középkorban. Most már itt is.

Szóval mi is ez a modern módszer? Hogyan ismerhetjük fel?

1) Az interneten terjed, látványos videókat használ, egyszerre milliárdokhoz jut el. Kampány, dömping, hírverés.

2) Olyan eszközöket, találmányokat, módszereket kínál, amik jelentősek, trendiek, pozitízak. Környezetvédelem, üvegházhatás, veszélyeztetett fajok, társadalmi igazságosság, tisztaság, természetbarát megoldások, dolgok, amiért a tömegek feltétel nélkül lelkesednek.

3) A cél olyan emberek meggyőzése, akik az általános iskolás fizika anyagot sem képesek végiggondolni, alkalmazni, a gondolkodásukban felhasználni. Bőven vannak ilyenek, még a magukat intelligensnek, műveltnek, iskolázottnak tartók körében is. Természettudományokat tanulni ciki volt évtizedeken keresztül, most isszuk meg a levét.

4) Politikusok, megmondóemberek, influenszerek, énekesek, színészek meggyőzése, rajtuk keresztül a társadalom megmozgatása a cél. Ha egymillió bölcsészt meggyőznek és mindegyik ad egy pár dolcsit már megérte a dolog, be lehet gyűjteni a pénzt valami "startup" rendszeren keresztül és lehet menni a következő témára.

Az egyik példa ami a nagyvilágban már kicsit lefutott az bizony a "levegőből veszi ki a vizet" találmány. Mindenki tudja, hogy a levegőben pára van, mindenki tudja, hogy ha lehűtjük, akkor jó eséllyel kicsapódik és akkor lesz vizünk. Hurrá, többet nem is kell tudni, sőt nem is szabad. Tilos. Merthogy akkor kiderül, hogy marhaság az egész.

Nem új dolog, hét éve már becsaptak vele embereket...

Miért is marhaság? Miért nem működhet a levegőből vizet trükk?

1) Ahol közel a harmatpont, ott hűtéssel lehet párakicsapódást előidézni, ahol messze van, ott csak igen nehezen. Sok energiával lehet csak nagyon kevés vizet kicsapatni. Ahol könnyen lehet sok vizet kicsapatni, ott bizony szokott esni az eső. Úgy ám! Ahol meg nem szokott esni az eső, ott nehezen lehet kevés vizet kicsapatni a levegőből.

Van ez a zseniális módszer, amivel vizet lehet kinyerni ott, ahol amúgy rendszeresen esik az eső. Azaz... nem meglepő módon sokkal jobb, ha a sok ezer éves módszert használjuk, megvárjuk, amíg esik az eső.

2) A levegőből kinyerni a vizet hűtéssel lehet. Rengeteg energia befektetésével egy kevés vizet. Még akkor is, ha mindenféle furmányos módszerrel visszanyerjük a befektetett energiát. Iszonyat mennyiségű levegőt kell lehűteni. Akinek volt már párátlanítója vagy légkondija, az tudja, egész nap megy, fogyaszt rendesen és annyi vizet termel, amit nagyjából egy ember meg is iszik, fel is használ. Olyan helyen, olyan időben, ahol egyébként van víz, vannak folyók, van eső.

3) Mármint meginna, merthogy az a víz nem ivóvíz, pláne nem jó ivóvíz. Desztillált víz, ha sokat iszol meg is halhatsz. Jó minőségű ivióvíznek nevezni egyszerűen ostobaság.

Ráadásul hamar kiderül, hogy büdös, poshadt, fogasztásra abszolút alkalmatllan víz. Egyszer felmostam a légkondi csapadékvizével, mire észbe kaptam olyan iszonyat büdös volt a lakásban, hogy az kibírhatatlan volt.

Ha a párakicsapó rendszert tisztán akarja tartani az ember, hogy tiszta vizet termeljen, akkor bizony komoly kihívások elé néz. Drága, bonyolult és nehezen fentartható rendszer kell a víz ferőtlenítésére, a rendszer tisztán tartására.

Még egyszer mondom, a kicsapatott vizet nehogy megigya valaki, a bokrok mögötti sárga hó is egészségesebb annál.

4) És még egy! A berendezés akárhogy is ügyeskedünk bonyolult lesz, drága, könnyen tönkremegy. Ha beleszámoljuk a berendezéseket, azok szervizelését a felhasznált energia mellé, akkor a készített víz olyan áron megy, mint a hatputtonyos tokaji aszú... bizony.

Akkor mi a megoldás? Hogyan lehet vízhez jutni? Van rá megoldás?

Van. Van bizony! Itt az algoritmus:

1) Menj lefelé, amíg nem találsz egy tiszta vízű patakot.

2) Ha a lakhelyeden nincs tiszta vízű patak, akkor áss lefelé addig, amíg vizet nem lelsz.

3) Ha a lakhelyeden nem lehet kutat ásni, akkor bizony csöveket kell lefektetni amin a víz átmegy. 

3) Ha a lakhelyeden vagy a közelében nem lehet kutat ásni sem, akkor rossz helyen laksz! Költözz máshová.

Szóval igen, van megoldás, úgy hívják, hogy "cső". Kutat csinálunk, titszítjuk a vizet, kezeljük, csövön a házakba vezetjük. Van víz. Magyarország a vizek országa. Ne idd ki a légkondit, ne adj pénzt a csalóknak, kuruzslóknak.

P.S.: Akinek esetleg nem világos, ezen a cikken borultam ki: https://greendex.hu/parabol-jo-minosegu-ivoviz/?utm_source=index.hu&utm_medium=cimlap&utm_campaign=doboz