György László szerint az egyetlen lehetőség a tűzszünet és a béke[1]. Mondjuk ezt a sommás véleményt maga a valóság cáfolja, tisztára nyilvánvaló, hogy van más lehetőség is. Más lehetőség, amit úgy hívunk, hogy "valóság". A valóságban nem tűzszünet van, nem béke van, valami más van. Ami György László szerint lehetetlen. Mégsem az.

De nem ez a lényeg. Még csak nem is az a lényeg, hogy György László Napoleon háborúját hozza fel okulásul. Hogy tidniillik akkoriban sem működtek a szankciók. Mármint a globalizáció előtt, amikor nem volt villamosítás, nem volt repülés, nem volt telekommunikáció és a nagyhatalmak mindent képesek voltak gyártani, amire szükségük volt a háborúhoz.

Most, persze, amikor Oroszországnak nincs olyan ipara, amivel repülőgépeket, tankokat, drónokat, rakétákat gyártana, amikor a globalizáció miatt talán egyetlen nagyhatalom sem önellátó, most minden más. De nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy György László csúsztat, óvatosan terel, megpróbál minket sötétbe tartani. Kétszeresen is.

Az első trükk, amikor azt mondja, hogy a nagyhatalmak nem a szankciókba, hanem a fegyveres harcba buktak bele. Tényleg?

Felmerül bennünk, hogy vajon a szüvetségesek vagy a szovjetek mennyi kőolajat adtak el Hitlernek a második világháború alatt. Mennyit?! Ja, hogy a fegyveres harcok mellett bizony voltak ám szankciók meg blokádok is rendesen? Ja, hogy ezek elég jól meg is viselték a harcra kelt nemzeteket? Ja, hogy hatásosak voltak? Ezt György László szégyenlősen elhalgatja.

Úgy csinál, mintha a szankciók valamiféle unortodox új divat lenne. Nem az. A szankciók, a blokádok bizony konzervatív, jól bevált dolgok, amik mindig is részei voltak a hadviselésnek. A szabad nyugat nem valami új dologgal kísérletezik, amikor szankciókat vezet be, a nyugat jól bevált módszereket használ, mínusz a fegyveres harc. Ugyanazt csinálja amit mindig is csinálni szoktak az agresszorral, kivéve, hogy nem üzent hadat, nem kelt hadra, nem vet be katonákat.

Ez az egyik. A másik trükk...

A másik meg az, hogy György László szerint tárgyalni kell, fegyverszünetet kell kütni, mert a szankciók nem szoktak működni. 

Csakhogy a tárgyalásról meg a fegyverszünet kötéséről már nem akar elgondolkodni. A szankciók nem működnek, a fegyverszünet meg... nos, azt nem ér hasonlóan bírálni. Pedig azért érdemes lenne ám.

A nagy fene igazság az, hogy a nagyhatalmak, a nagy birodalmak, a diktátorok néha megindulnak. Területet rabolni, terjeszkedni, életteret harácsolni. A történelem azt mutatja, hogy amikor ezt teszik a tárgyalás, a meghunyászkodás, a kuncsorgás, a heves benyalás nem szokta megállítani a nagyhatalmakat.

Hitlert sem állította meg, pedig megpróbálták. A nyugat odadobta volna a cseheket, a lengyeleket Hitlernek, a finneket Sztálinnak, csak béke legyen. Persze, hogy nem lett. Hitler is, Sztálin is csak éhesebb lett, csak többet remélt, csak agresszívebb lett.

Mint az közismert. Végül nem a tűzszünet állította meg Hitlert, hanem a háború, meg a szankciók. A Szovjetúniót meg pusztán a szankciók. Körbezárták őket, évtizedes szankciókat kaptak a nyakukban, aztán összeomlottak.

Mennyire kell elfogultnak lenni, hogy azt mondjuk Oroszország nem állítható meg szankciókkal amikor tudjuk, hogy pár évtezeddel ezelőtt az oroszok a mostaninál sokkal hatalmasabb birodalmát egyszer már megállította a nyugat a szankciók segítségével? Mennyire kell elfogultnak lenni, hogy ezt hangoztassa valaki ország-világ előtt?

[1] https://index.hu/kulfold/2023/10/31/putyin-haboru-szankciok-ukrajna-beke-gyorgy-laszlo/