Dear God! Please consider this a bug report and fix the Universe ASAP.
There are Fremen in my garden for Pete's sake!
Here are the steps to reproduce:
Attached screenshot of the same.
Szóval a hír az, hogy a doktornő a keresztény mondakörből ollózgat össze világnézetet magának (démonok meg ilyenek) és ezeket terjeszti a közösségi médiákon. Merthogy orvos, odafigyelnek rá élet-halál kérdésekben is. A közösségi médiák meg elkezdték ezeket az arcokat letiltogatni, de úgy tűnik elnöknek, miniszternek azért még megfelelnek. Meg orvosnak is.
Mármint én így foglalnám össze a dolgokat. A konkrét cikk[1] az apropót adta, az csak a történet egy részéről szól, nincs benne, hogy magyarországon a "felelős" politikai elit így gondolja, hogy ha betartjuk az ö könyvük 10 fontos szabályát[2], akkor a világegyetem mágikus erővel rendelkező ura megvéd minket a vírusoktól meg a betegségektől. Messzire mutat ez, egész könyvet lehetne írni róla, nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy a koronavírus miatt az egész világon kezd elterjedni az a nézet, amit én már évek óta mondok: ha baromságokat terjesztesz embereket keversz életveszélybe, amire nem fogadhatjuk el azt, hogy "ez az én hitem, ez az én vallásom, neked pedig tisztelned kell". Nem tolerálhatjuk, hogy egyesek az agyukba lévő baromságokkal megöljék embertársaikat, ez ellen közdenünk kell és küzdeni is fogunk. Mármint szeretném, ha így lenne...
A kérdés viszont az, hogy a vallások által terjesztett dolgok közül mit fogunk tolerálni és mi az amit nem. Na, ez a kérdés, ez a nagy kérdés itt kérem szépen! Hadd írjak le néhány kijelentést gondolatébresztőnek meg aztán demonstrálandó, hogy mire is gondolok.
Nos a kérdés az, hogy ezek közül melyik az, amit a társadalomnak el kellene viselnie és melyik az, amelyikra azt kell mondja, hogy állj, ne tovább, ezt nem toleráljuk. Persze ezek csak példák, ezeket feldolgozni nem elég, olyan szabályok kellenének, amik minden dumáról eldöntenék, hogy szabad -e hangoztatni vagy nem.
Nem könnyű kérdés, ugye? Merthogy ezek a mondatok ölnek, az egyszer biztos, de azért mindent tiltani nem lehet, az is tuti. Akkor?
[2] Nos, fenéket, nem az ő könyvük, nem is az ő 10 parancsolatuk, ők csak módosították, de mindegy. Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít!
Mindig szerettem volna eljutni egy idegen bolygóra, de ez azért már nevetséges. Minden redőny leengedve, minden ajtó, minden ablak bezárva és nem merek kimenni behozni a kukát. Cirkoruha nélkül öngyilkosság lenne...
Dűne, Arrakis, a Canopus harmadik bolygója, a fremenek hazája
Homokféreggel mentél ma melóba? Ha nem, akkor készülj fel, mert azzal fogsz hazamenni. Nem hiszed? Nézd csak meg hány fok is van!
Stabil a hőmérséklet...
Mostanában sok szó esik az indexről, sokan elmondják, hogy mit jelent számukra, hogy mit adott nekik, hogy miért fontos. Én is elmondom, hátha valakit érdekel, de mondjuk nem úgy lesz, ahogy gondolod, nekem nem azt adta, amit a legtöbb embernek.
Engem ugyanis nem az indexes újságírás köt le leginkább, számomra nem az index cikkei jelentették a lényeget, az én számomra az indexes blogok hozzászólásai voltak a legfontosabbak.
Az indexes cikkek olyanok, amilyenek, lehet beszélni róluk órákig, talán érdemes is, persze, fontos, no de a hozzászólások, húúúú, azok aztán nem semmik!
A blogok is fontosak, érdekesek, némelyikük okos, némelyikük érdekes, persze! Na de az alattuk lévő hozzászólások, azok megváltoztatták az életemet, a világképemet, a vlághoz való hozzáállásomat! Nem kamu, nem túlzás, tényleg így van! Az indexen mindenki névtelenül hozzászólhat, így aztán a társadalom széles keresztmetszetéről kaptam egy olyan képet, ami elemi erővel hatott. Ma már máshogy látom a világot és ez kizárólag az indexnek köszönhető.
Máshogy látom a világot? Lássuk hogyan!
Figyemeztetés: A következő sorok lehangolóak és egyesek számára sértőek lehetnek. Ha ez önt zavarja, akkor ne olvassa el őket, ha elolvasta őket, akkor magára vessen.
Másik figyelmeztetés: az, hogy valakinek rossz véleménye van sok más emberről az nem jelenti azt, hogy saját magáról jó véleménye van. Ezért aztán felesleges olyan sértéseket hozzávágni, hogy "te meg azt hiszed magadról, hogy..." vagy "te sem..." és "te is...".
Tisztelt olvasó: ön természesen kivétel. Hogyan is lenne máshogyan?!
Mindig azt gondoltam, hogy az ember egy racionális, ésszerű, gondolkodó lény. Persze, tévedünk, persze nem vagyunk tökéletesek, de megpróbálunk ésszel élni, megpróbálunk az ismereteink alapján kialakítani egy racionális véleményt, hogy ne tévedjünk el a világban.
Nos, nem! A hozzászólók elsöprő többségét egy cseppet sem érdeklik az érvek. Meg sem próbálja megérteni őket, meg sem próbálja felfogni a tartalmukat, kizárólag az érvek érzelmi töltését veszik figyelembe. Itt egy példa:
Nos, a hozzászólók nagy része vagy az egyik, vagy a másik érv mögé fog felsorakozni, aszerint, hogy melyik politikust gyűlöli. Magát a kijelentést meg sem próbálja megérteni vagy megfontolni, az nem számít. Bal, jobb, bal, jobb.
Van egy vita, ami pár napja leköti az embereket. Legyen -e kerítés, fogadjunk -e be embereket, akármi... Nem lényeg, hogy micsoda, a lényeg, hogy az emberek beszélnek róla.
Azt gondolnánk, hogy a vita során az emberek a véleményüket hangoztatják, mert mi a csodát hangoztatnának ugye?
Hát megmondom, jelmondatokat, hívószavakat, amik jól hangzanak, de amiknek köze sincs a valósághoz, sőt egyenesen értelmetlenek.
Ezek a kórusban kántált rigmusok kiirthatatlanok és minden értelmes gondolatot megölnek.
Ugyan, könyörgöm, miért kellene már tisztelni az emberek hitét?! Ha valaki azt hiszi, hogy egy boszorkány gyíkká változtatna, akkor nekem ezt tisztelni kellene? Miért? Ne keverjük már össze a hitt dolgok tiszteletét azzal, hogy tiszteletben tartom az emberek hithez való jogát! Ne keverjük már össze a toleranciát és a tiszteletet!
Megdöbbentő, de az emberek képtelenek elfogadni, ha valaki a világról saját véleményt alkot és nem a csoporthoz tartozás, a csoportnyomás, a törzsi hovatartozás alapján döntenek egyes kérdésekben.
Ismerős?
Életünket ma a tudomány határozza meg és ez sem valamiféle metafora vagy költői túlzás. Az eszközök nagy része, amiket használunk a természettudományok pár évtizedes eredményei. Pár éve még nem volt lapostévé, digitális hírközlés, személyi számítógép, internet. Ezeket mind-mind a tudomány hozta létre, de persze a sort a végtelenségig lehetne folytatni.
Ha a természettudomány nem fejlődött volna exponenciálisan az elmúlt évszázadoknak a tisztelt olvasó nem olvashatná ezt a cikket. Nem olvashatná, mert meghalt volna három hónapos kora előtt. És sajnos azt kell mondanom, hogy jó eséllyel vele halt volna az édesanyja is, mert a szülés nem is olyan régen még igencsak veszélyes volt.
Namost az emberek nem tisztelik, nem becsülik, ezt, olyannyira nem, hogy még az sem érdekli őket, hogy mi a természettudomány. Nemcsak, hogy nem ismerik a legföbb eredményeit, de még azt sem tudják, hogy mi a csoda az a természettudomány.
Az, hogy valakinek fogalma sincs, hogy mi az az ősrobbanás-elmélet vagy mi az az evolúciós elmélet és mégis órákat tölt azzal, hogy ezeket vitassa, őrülten kiborító, az viszont, hogy az emberek nem tudják mi az a természettudomány az viszont már elkeserítő.
Hihetetlen, de így van. A hozzászólók nagy része az általános iskolai tananyagot sem ismeri. Fogalma sincs róla...
Persze, divat azt hangoztatni, hogy az emberek buták, merthogy ezzel az állásponttal sokan a saját nagy eszüket gondolják magasztalni, igen. Egyszerűen nem lehet azonban elmenni amellett, hogy az emberek elsöprő többsége nem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amiket a társadalom egy gyermektől elvár.
Szóval ja, a sort lehetne folytatni még egy darabig, de az összkép szerintem így is körvonalazódott. Az indexes hozzászólások elemi erővel ábrándítottak ki az emberiségből amit ezúton szeretnék megköszönni.
Nem volt kellemes, sőt, igencsak elszomorított, de azt hiszem nagy hasznomra vált. Mára sokkal jobban értem a körülöttem lévő világot mint pár évvel ezelőtt. Úgy is mondhatnánk, hogy most már értem mi folyik itt, most már értem...
Találtam egy nagyszerű másolásvédelmet. Egyelőre még csak videófájlokkal működik, hogy egészen pontosan fogalmazzak TV sorozatok másolását akadályozza meg, de nagyon hatékony. Leírom hogyan működik!
A következő dolgokat kell tenni (legalább néhányat a sok közül):
1) Legyen a sorozatod nemzetközi, a felében beszéljenek angolul, a másik felében meg mondjuk franciául. Így azok sem tudják élvezni, akik angolul tudnak és azok sem, akik franciául. A siker érdekében választhatsz olyan nyelvet, amit még kevesebben beszélnek, lehet például dán, holland, mittudomén, egzotikus, érted?
Még csak találgatni sem akarok, hogy ez milyen keveréknyelven van.
2) Legyen nagyon-nagyon vontatott, például keressenek egy gyilkost mondjuk négy éven keresztül. A második rész már másolásvédett lesz, de ha az nem, a harmadik biztos. Ne történjen semmi egész évadokon keresztül, aztán a végén tedd oda, hogy "ja, a kertész volt a gyilkos, csáó".
3) Válaszd úgy a témát, hogy az senkit se érdekeljen, minél unalmasabb, annál jobb. Mondjuk szólhat a sorozat egy csajról, aki beteg módon mindenfélét lenyel. Jelentsd be midnenfelé, hogy te mekkora hatalmas témát választottál, hogy a másolást már eleve megakadályozd, így már az első epizód is védett lesz. A műsor ismertetőjében használd legalább egyszer a "boncolgatja" szót, hogy már az első epizód védett legyen!
Változat: Válassz olyan témát, amiből már mindenkinek elege van. Ezt elég nehéz megvalósítani, mert egy újszülöttnek minden vicc új, de azért el lehet érni sikereket vámpírokkal, meg nem értett tini szuperhősökkel, varázslóakadémiával.[1]
4) Keress embereket, akik cseppet sem viccesek és cseppet sem aranyosak, de azt hiszik, hogy iszonyatos jópofák és mindenki imádja őket! Tedd rá őket a plakátra, de úgy, hogy ha lehet mindegyiknek tátva legyen a szája és nagyon-nagyon hamis, nagyon-nagyon modoros képet vágnak.
Igen hatásos megoldás, nagyon sokan használják is. Azon kevés megoldások egyike, amik már egy plakáton is működnek.
Hű, de nagyon jópofák vagyunk, de tényleg!
5) Az ún. "talált felvétel" megoldás. Mond azt, hogy nem voltak színészek, nem volt forgatás, csak találtál egy felvételt valahol. Az emberek nem lesznek képesek lemásolni a művedet, mert sikoltozva elrohannak nagyon messzire.
Változat: Bíztasd arra a színészeket, hogy improvizáljanak, vicceskedjenek, de mindenféle forgatókönyv meg szövegkönyv nélkül. A bemutató előtt hirdesd, hogy a film így készült! Ez a védelem egész mozifilmeket képes levédeni.
6) Kamerarángatás. Nagyon frankó módszer, lehetőleg a sorozat első ör perce legyen egy akciójelenet, amiből semmit sem lehet látni, mert rázkódik a kamera. Az első öt perc után már bármi lehet, az már másolásvédett.
7) Kezdődjön a sorozat egy érdekes jelenettel, majd pár másodperc múlva jelenjen meg, hogy "hat hónappal ezelőtt". Utána pár másodperccel "két évvel előbb" és utána "18 nappal később". Kész, a másolásvédelem komplett, majdnem 100% biztonságot nyújt.
Változat: A sorozat fele történjen a jelenben, majdnem a fele a múltban, a maradék meg egy másik múltban. A néző előtt titkold el, hogy a kislány meg az öregasszony ugyanaz a személy. Ez a megoldás nem olyan hatékony, általában csak a második évadot védi, de kombinálni lehet más megoldásokkal így mostanában elég népszerű.
Nos, van még pár módszer, de a bemutatott példák alapján már könnyű megtalálni ezeket. Elég csak a mai sorozatokat, sokszor elég a plakátjukat böngészni és felismerhetők lesznek a másolásvédelmi praktikák.
Ó, nem tudom levenni róla a szemem, olyan mint egy tömegbaleset, szőrnyű, borzalmas, döbenetes, észbontó, de csak meredek rá üveges tekintettek, könyörgöm, legyen vége ennek a pillanatnak, lőjön már le valaki!
[1] Figyelem, a bőrökbe öltözött ún. b-szós kardozós megoldás nem működik, ezekből az emberek korlátlan mennyiséget képesek lemásolni és dédelgetni.
Elég negatív voltam mostanában, itt az ideje, hogy valami pozitív dologról is szó essen. Még a végén azt hiszik rólam, hogy valami negatív alak vagyok, megkeseredett, házsártos, mittudomén...
Szóval egy ajánló. Amikor még nagyon fiatal voltam ment a tévében egy sorozat, amit úgy hívtak, hogy "Delta". Amolyan tudományos, technikai hírösszefoglaló volt. Imádtam és szerintem nem voltam egyedül, akik akkoriban voltak fiatalok mind nagy lelkesedéssel beszélnek róla, ha előjön a téma.
Persze a Delta nem öregedett valami jól. Ha alkalmad van, hogy megnézz pár epizódot, akkor... nos, ne tedd. Nagy csalódás, a technika úgy elhagyta már ezeket a híreket, hogy teljesen élvezhetetlen lett az egész Delta, úgy ahogy van. A szovjet tudósok rájöttek, huhhh... Bár ki tudja, talán valakinek tetszik...
Ami azonban biztosan királyság, az a műsor főcímzenéje, amit az elektronikus zene hőskorában Tom Dissevelt és Kid Baltan készítette. Fenn van az egész "Song of the Second Moon" album a YouTube-on, itt van ni:
Az egész album kimondottan nosztalgia céljából
A vicc a dologban az, hogy akkoriban csak az első pár taktust ismerhettük, most viszont egy kattintással visszautazhatunk az időben és bepótolhatjuk a hiányosságot, megismerhetjük az egész albumot. Nagyon csúcs, merthogy az én korosztályom agyába beleégett ez a zene, legalábbis az eleje és így első hallgatásra megmozgatja az ember érzelmeit. Nosztalgia no...
És itt egy felvétel, amin láthatjuk hogyan is csinálták ezeket a zenéket. Hát ez nem semmi, persze, azt gondoltam, hogy analóg, de ennyire?!
Hóóó, csöves hanggenerátorok, aszta!
Ettől lett is egy ötletem! Kellene csinálni egy grafikus alkalmazást, ahol ilyen magnókat meg szalagpályákat meg író- és olvasó fejeket lehet lerakni, meg összekötögetni, meg hanggenerátorokat, meg ilyeneket. Aztán amikor megnyomja az ember a gombot, akkor a program legenerál egy zenét. Nagyon király lenne, valakik igazán megírhatnák!
Ahh, ez megint valami nagyon elmés dolog lehet, lenyűgöző. Gombát az úrhajóra pajzsként... Hogy a csodába lehet ilyet leírni?
Nincs olyan, hogy "a radioaktív sugárzás", olyan van, hogy "radioaktivitás" és annak a következménye a sugárzás. Csakhogy nem egyféle, nem "radioaktív sugárzás" hanem többféle. Elég sok helyen lehet hallani olyat, hogy alfa- meg béta- meg gamma-sugárzás. Mindegyik jön a radioaktív anyagból, mindegyik a radioaktivitás eredménye és nagyon különbözően viselkednek. Nagyon.
Hogy mást ne mondjunk, ott az alfa-sugárzás, gyakorlatilag egy cigarettapapír is elnyeli. Ott van a gamma, azt meg jó vastag ólommal szokás megfogni. Vagy két méter betonnal. [1]
A gomba meg nem fog megvédeni senkit a gamma-sugárzástól. Nem az a trükk benne, nem az az érdekes. Minden anyag elnyeli a gamma-sugárzást, minél vastagabb annál többet, minél nagyobbak az atommagok, annál többet (innen a vastag ólom mint megoldás ugye). A trükk az, hogy ez a gomba állítólag hasznosítja az elnyelt energiát[2].
A növények képesek hasznosítani a fotonokat, állítólag ez a gomba is ezt teszi, de a nagyenergiájú fotonokkal, azaz a gamma-sugárzással. Nem az a trükk, hogy elnyeli, hanem az, hogy hasznosítja, legalábbis részben... legalábbis ezt gondolják páran.
Namost ezt úgy beállítani, hogy valami különleges pajzsnak használható anyagot talált valaki, az elég nagy blődség.
Egy kérdés, ami sokakat, köztük engem is igencsak foglalkoztat. Megmondom, hogy mi az igazán fontos ebben a kérdésben, hogy mi az, ami gyakorlatilag az őrületbe kergeti az embert.
Az emberi faj egyesek szerint körülbelül 100 000 éves, mások szerint lehet akár 200 000 éves is. Persze ha tágabb értelemben beszélünk az emberekről és hozzávesszük a különböző egyéb fejlett főemlősöket, emberelődöket is, akkor kissé hosszabb időről van szó, de ez nem változtat azon a fontos tényen, hogy az emberi faj, az ún. "értelmes" élet a földön nagyon fiatal. A dínók több mint 100 millió éven keresztül uralták a földet, ehhez képes mi épp csak betoppantunk a világegyetembe. Négy milliárd éves a földi élet, 14 milliárd éves a világegyetem, ehhez képes az értelmes élet nagyon-nagyon fiatal.
Ez alatt az igen rövid idő alatt az emberi faj eljutott arra a szintre, hogy már-már csillagközi léptékben is érzékelhetőek vagyunk. Egy igen-igen nagy (bolygóméretű vagy annál is nagyobb) rádióantennával már messzi csillagokon is észre lehetne veni a jelentlétünket. Még nem igazán vagyunk ott, hogy észrevehetőek legyünk, de már majdnem, ráadásul ezt gyakorlatilag az elmúlt száz évben értük el.
Tudjuk, hogy rengeteg csillag van körülöttünk és azok körül rengeteg bolygó kering. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy az élet a világegyetemben egyedi vagy különösebben ritka lenne, minden jel szerint rengeteg élettel teli bolygó van körülöttünk. A sok élettel teli bolygón sok értelmes lénynek kell lennie és a nagy számok törvénye alapján ezek közül jónéhánynak több millió, akár milliárd éves előnye kell, hogy legyen hozzán képest.
Na, most jön a lényeg! Ha mi száz év műszaki fejlődés után a rádióadásainkkal elértük a csillagokat (mondjuk mintegy 100 000 év kőbaltával való hadonászás végén), akkor képzeljük el mire ment egy csomó civilizáció mondjuk egymillió év alatt!
Egy ilyen civilizáció már nem csak rádióadásokat küldene, hanem mondjuk körbekerítené a csillagot lakóhajókkal, naperőművekkel, robotokat küldene a távoli csillagokhoz, átalakítaná a környezetét, benépesítené a világegyetemet. Látnunk kellene őket! De nem látjuk, miért?!
Olyan fogós kérdés ez, hogy Fermi paradoxonként híresült el a tudományban[1].
És ami a legzavaróbb, az az, hogy millió magyarázat van, de ezek egyike sem megnyugtató, mindegyik megoldás ingatag lábakon áll. A Fermi paradoxon javasolt megoldásai mind vagy a fizika törvényeinek, vagy a logikának vagy a józan észnek mondanak ellent. Szóval nem okésak, nagyon nem azok.
Persze azért mindenkinek megvan a saját kedvenc megoldása, nekem is. Megmondom mi az!
Az emberi faj olyan bődületesen ostoba, hogy karanténba zárták. A csillagok, a világegyetem, amit megfigyelhetünk csak egy fátyol, egy vetített trükkfelvétel, amit azért húztak körénk, hogy a mérhetetlen ostobaságunkkal ne keserítsük meg az értelmes lények életét.
Nos, lehet, hogy úgy tűnik viccelek, de ez egy teljesen komoly felvetés. A sok száz lehetséges Fermi paradoxon megoldás közül ez az egyetlen, amit valamennyire hihetőnek tartok. Semmi okom azt hinni, hogy tényleg ez a helyzet, de minden más magyarázat hibásnak tűnik, tehát marad ez.
Elmegyógyintézetben vagyunk!
[1] Valójában nem paradoxon, akkor lenne az, ha konkrét önellentmondás lenne, mégis annak hívják, mert olyan furcsa, hogy paradoxonnak tűnik.
Mennek a gépeim, futtatom a teszteket. Merthogy katás vagyok, nem alkalmazott, csókoltatom a magyar kormányt. Na mindegy, nem húzom fel magam, jó világ van, kemény világ van, meleg van. Izzadnak a szerverek.
Szóval a programozás mellett a csapat munkáját ellenőrző tesztekek is futtatok. Mennek a szerverek, dolgoznak, de a nyári melegben ciki a hűtés. Mennek a ventillátorok, bele vannak építve a falba, úgyhogy hatényak, de akkor is...
Mezei szerverek, ezekből jópár van, legtöbbhük 2U magas.
Az első kép a mezei szervereket mutatja. Futnak, mennek rajtuk a tesztek, amolyan batch rendszerben, egyik teszt a másik után. Egy központi virtuális gép dobálja nekik a feladatokat. Semmi különös, gépek.
Kissé fontosabb szerverek, ezek már általában 4U magasak vagy piszok sok diszk van bennük.
A kissé fontosabb szervereknek általában van valami speciális feladatuk, van amelyik állandóan megy, van amelyiken melózok vagy a mentések vannak. Viszont közülük pár a teszteket is vállalja, ha meló van, akkor beugranak teszteket futtatni. Kemény világ van.
Meleg van, egyre melegebb.
A hőmérsékletet figyelem, mennyi gépet bír el a hűtés így nyáron. A lapot amúgy Star Trek után szabadon elneveztem life supportnak, nagyon vicces csávó vagyok. Pár szenzort átszervezek épp, de a lényeg látszik, külső hőmérséklet, belső hőmérséklet a plafonon és alul. Fent megáll a meleg, pedig elég magasra vannak állítva a ventillátorok (most éppen 30Hz-en megy mindkettő). Hogy ne legyen olyan nagyon zajos. Nehéz világ van.
Hahh, és a lényeg, mennyi mikroprofesszor melózik nekem éppen.
És igen, az összesítőlap, ami mutatja, hogy mennyi meló folyik éppen. Majdnem 300 processzormag, majdnem egy tera RAM. Ez nem is olyan régen még szupercomputing kategória volt. Mondjuk az ára is megvan, 6 kilowatt körüli fogyasztás, az melegít. Izzad is a pénztárcám...
Mert igen, tudjátok, az Izer mondta, hogy én visszaélek az egyszerűsített adózással, mert nyilván rejtett alkalmazott vagyok. Ja, az.
Arra azért kíváncsi vagyok mikor jön ki a yard megkeresni, hogy hol is termelem a gandzsát, hogy ennyi villanyt használok. A villamos művek már kinn volt, azt mondták, hogy áramlopás gyanúja lépett fel, mert nagyon magas a villenyszámla, amit fizetek. Na az még szép bagázs, konkrétan adtak egy papír, amire ráírták, hogy áramlopás gyanúja... mert sokat fizetek. Az, hát kemény világ van, ellenőriztek...
Na mindegy, dübörög a gazdaság, épp feltekertem 50Hz-re a ventiket, mert elérte a 30 fokot a hőmérséklet. Túlbecsültem a lehűlést, pedig esett is. Igen Róka, jól látod, esett is...
Na igen, ez meg a másik, amitől a falnak tudok menni. Amikor valaki előjön azzal, hogy a kereszténységnek micsoda nagy ötelete, micsoda szép gondolata, micsoda magas erkölcsű tanítása az, hogy "szeresd ellenségedet". Nos, nem az. Nem erkölcsös, nem helyes, nem jó, nem nagyszerű, nem bölcs. Tudom, ez sokakban megbotránkozást fog kelteni, de talán elejét vehetjük a felesleges szemforgatásnak néhány érv felsorakoztatásával.
Első, és legfontosabb. Az, hogy kit szeretsz és kit nem szeretsz nem tudatos, nem akaratlagos cselekedet. Nem lehet olyat, hogy elhatározod X embert szeretni fogod és aztán szereted. Lehetetlen. Olyan, mintha az éhes embernek azt mondanád, hogy ne legyél éhes vagy az álmos embernek azt mondanád, hogy ne legyél már álmos. Valakit nem szeretsz, annyi. Lehet, hogy később szeretni fogod, persze, de nem azért, mert elhatározod, hogy "na most akkor szeretni fogom, mert jó keresztény vagyok".
Tudod mit lehet? Úgy csinálni, mintha szeretnéd az illetőt. Úgy viselkedni, úgy beszélni, úgy nézni, olyan képet vágni, mintha szeretnéd. Mert szeretned kell, ezt mondja a keresztény "tanítás"[1]. Ezt hívjuk képmutatásnak. Az emberek evolúciósan fel vannak készülve a képmutatásra és annak felismerésére is, és ha az ellenséged észreveszi a képmutatást, akkor még kevésbé fog kedvelni, még több okod lesz rá, hogy ne szeresd. Talán nem véletlen, hogy a "képmutató keresztény" szókapcsolat kissé többször fordul elő az életben mint például a "megnyugtató vasúti katasztrófa"[2]...
Szóval a "szeresd ellenséged" lehetetlen. Mi még a baj vele?
Az, hogy akit szeretsz, annak keresed a társaságát, azt nem kerülöd el, abban megbízol. Iszonyatos módon tönkreteszi az életedet, ha az ellenségeid társaságát keresed, az ellenségeidben megbízol, ha az ellenségeidre bízod magad. Aki ilyet csinál, az az elmebetegséggel határos módon nonszensz dolgokat művel. Persze, nem is csinálnak ilyet az emberek, vagyis valójában nem is szeretik az ellenségeiket annak ellenére, hogy jó kereszténynek akarják tartani magukat. Ez persze bűntudatot eredményez... keresztények, bűntudat, ismerős?
A "szeresd ellenséged" haszna valószínűleg nem az, hogy majd akkor az emberek jól szeretni fogják az ellenségeiket, sokkal inkább az, hogy majd jó nagy bűntudatuk lesz. Az meg igen jót tesz a vallásos hitnek, nem véletlen járnak kéz a kézben.
És mi még? Hát elképzelted már mit érez a házastársad, gyermeket, szülőd, testvéred, akinek azt mondod, hogy épp úgy szereted őket mint az ellenségeidet? Micsoda keserűséget okoz nekik, amikor az ellenségeidnek próbálsz kedvezni és nem nekik? Ne csodálkozz, ha rövid úton lelépnek!
Na de akkor mi? Útálni kell az ellenségeidet? Bántani? Soha nem megbocsájtani? Dehogy!
Itt van néhány tanítás, ami betartható, ésszerű, hasznos, jobb mint a "szeresd ellenségeidet" változat:
[1] Nem, nem tanítás, mert érveket nem tartalmaz, csak egy egyszerű parancs, felszólítás.
[2] Felhívnám a figyelmet, hogy nem állítottam, hogy a keresztények mind, nagy részük vagy akárhány részük képmutató lenne. Mindenki döntse el magának, hogy van -e kapcsolat és ha van, akkor az milyen erős.