Egy kérdés, ami sokakat, köztük engem is igencsak foglalkoztat. Megmondom, hogy mi az igazán fontos ebben a kérdésben, hogy mi az, ami gyakorlatilag az őrületbe kergeti az embert.

Az emberi faj egyesek szerint körülbelül 100 000 éves, mások szerint  lehet akár 200 000 éves is. Persze ha tágabb értelemben beszélünk az emberekről és hozzávesszük a különböző egyéb fejlett főemlősöket, emberelődöket is, akkor kissé hosszabb időről van szó, de ez nem változtat azon a fontos tényen, hogy az emberi faj, az ún. "értelmes" élet a földön nagyon fiatal. A dínók több mint 100 millió éven keresztül uralták a földet, ehhez képes mi épp csak betoppantunk a világegyetembe. Négy milliárd éves a földi élet, 14 milliárd éves a világegyetem, ehhez képes az értelmes élet nagyon-nagyon fiatal.

Ez alatt az igen rövid idő alatt az emberi faj eljutott arra a szintre, hogy már-már csillagközi léptékben is érzékelhetőek vagyunk. Egy igen-igen nagy (bolygóméretű vagy annál is nagyobb) rádióantennával már messzi csillagokon is észre lehetne veni a jelentlétünket. Még nem igazán vagyunk ott, hogy észrevehetőek legyünk, de már majdnem, ráadásul ezt gyakorlatilag az elmúlt száz évben értük el. 

Tudjuk, hogy rengeteg csillag van körülöttünk és azok körül rengeteg bolygó kering. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy az élet a világegyetemben egyedi vagy különösebben ritka lenne, minden jel szerint rengeteg élettel teli bolygó van körülöttünk. A sok élettel teli bolygón sok értelmes lénynek kell lennie és a nagy számok törvénye alapján ezek közül jónéhánynak több millió, akár milliárd éves előnye kell, hogy legyen hozzán képest.

Na, most jön a lényeg! Ha mi száz év műszaki fejlődés után a rádióadásainkkal elértük a csillagokat (mondjuk mintegy 100 000 év kőbaltával való hadonászás végén), akkor képzeljük el mire ment egy csomó civilizáció mondjuk egymillió év alatt!

Egy ilyen civilizáció már nem csak rádióadásokat küldene, hanem mondjuk körbekerítené a csillagot lakóhajókkal, naperőművekkel, robotokat küldene a távoli csillagokhoz, átalakítaná a környezetét, benépesítené a világegyetemet. Látnunk kellene őket! De nem látjuk, miért?!

Olyan fogós kérdés ez, hogy Fermi paradoxonként híresült el a tudományban[1].

És ami a legzavaróbb, az az, hogy millió magyarázat van, de ezek egyike sem megnyugtató, mindegyik megoldás ingatag lábakon áll. A Fermi paradoxon javasolt megoldásai mind vagy a fizika törvényeinek, vagy a logikának vagy  a józan észnek mondanak ellent. Szóval nem okésak, nagyon nem azok.

Persze azért mindenkinek megvan a saját kedvenc megoldása, nekem is. Megmondom mi az!

Az emberi faj olyan bődületesen ostoba, hogy karanténba zárták. A csillagok, a világegyetem, amit megfigyelhetünk csak egy fátyol, egy vetített trükkfelvétel, amit azért húztak körénk, hogy a mérhetetlen ostobaságunkkal ne keserítsük meg az értelmes lények életét. 

Nos, lehet, hogy úgy tűnik viccelek, de ez egy teljesen komoly felvetés. A sok száz lehetséges Fermi paradoxon megoldás közül ez az egyetlen, amit valamennyire hihetőnek tartok. Semmi okom azt hinni, hogy tényleg ez a helyzet, de minden más magyarázat hibásnak tűnik, tehát marad ez.

Elmegyógyintézetben vagyunk!

[1] Valójában nem paradoxon, akkor lenne az, ha konkrét önellentmondás lenne, mégis annak hívják, mert olyan furcsa, hogy paradoxonnak tűnik.