Olvasom a cikket, azt írják, hogy "jó eséllyel egy másik civilizáció űrhajóját" találhatták meg. Nagy duma, hatalmas duma, sajnos persze nem több, duma...

Apró gömböcskéket találtak, a mondás az, hogy 

Anyaguk szilárdsága keményebb, mint a NASA által valaha látott űrszikláé

ami mégiscsak valami, nem? Ja, nem. Nincs olyan, hogy "anyag szilárdság", nincs olyan, hogy "a szilárdság keményebb" és nincs olyan, hogy "űrszikla".

Olyan van, hogy "keménység", ismeri a tudomány. Méri is. Többféleképpen. Persze a "sziklák" nem túl kemények, a kristályok például általában kemények, fémek is, a kövek meg nem annyira. A homok persze elég kemény, szilícium dioxid, jó kemény, de persze a gyémánt meg még keményebb. A homokkő meg elég puha. A bazalt meg elég kemény, szóval a kövek is lehetnek elég kemények.

Van olyan, hogy szakítószilárdság, azt jelzi mennyire nehéz elszakítani valamit. Hajlítószilárdság is van. De csak úgy "szilárdság" nincs.

Az eredeti angol szöveget is megtaláltam, azt mondja, hogy 

It has material strength that is tougher than all space rock that were seen before, and catalogued by NASA

amiből láthatjuk, hogy a magyar fordítás jól sikerült, az angol szövegnek sem volt semmi értelme. A "tougher" szót használja, ami nem az anyagtudományokban megszokott "hardness", mint például a Rockwell féle keménységskálában. 

Ja, igen, "űrszikla". Az valami olyan, hogy "szikla" ami az űrben van, nem? Csakhogy itt meg magát Ricket (Richard Daniel Sanchez, a világegyetem legokosabb embere) kell idéznünk, aki azt találja mondani Mortynak, hogy

Szó szerint minden az űrben van...

Ami nagy bölcsesség. Minden szikla, a földi sziklák is az űrben vannak. Mind. Szó szerint. És bármelyik jöhetett akár egy másik bolygóról, akár egy másik csillagrendszerből.

Aztán olvashatjuk, hogy "majdnem tökéletes gömbök". Jó, apró szépséghiba persze, hogy a pici dolgok, amikor megolvadnak szeretnek "majdnem tökéletes gömbök" lenni. Főleg a bolygóközi űrben, ahol a gravitáció nem lapítja ki őket.

Aztán itt van ez:

A kutatók kiszámították a golyók Naprendszeren kívüli sebességét is, ami másodpercenként 60 kilométer – ez gyorsabb, mint a Nap közelében lévő csillagok 95 százaléka.

Ami egyrészt agyrém, mert hogy a fenébe számították már ki a gyolyók naprendszeren kívüli sebességét, amikor a tenger fenekén találták őket? Hogyan?! Sehogy, úgy!

Másrészt viszont vicces, hogy a sebességük nagyobb mint a csillagok sebessége. A világegyetemben nincs olyan szabály, hogy a nagy és nehéz dolgok gyorsabbak mint a kicsiny dolgok, sőt, igazából általában inkább fordítva van. Nem meglepő, hogy a kis dolgok gyorsan repkednek, egészen megszokott az ilyesmi az űrben. Mármint a bolygóközi és a csillagközi űrben.

Ott van például az Oumuamua, másodpercenként 87 kilométeres sebességgel haladt a naprendszeren belül, közönséges szikla. Más csillagrendszerből érkezett, el is hagyta a naprendszert[1].

Persze akkor is felmerült, hogy mesterséges eredetű, hogy űrhajó, de komoly emberek már akkor is előre figyelmeztettek, hogy valószínűleg egy nagy szikla lesz az, ezek általában nagy sziklák. Meg olvadt fémcseppek. Nem űrhajók. 

[1] Na, jó, még nem teljesen hagyta el a naprendszert, de hamarosan el fogja hagyni. Jó úton van ahhoz, hogy elhagyja. És az ég szerelmére, tele van a net azzal, hogy visszafordult és újra a nap közelében jár. Ha így lenne, azt nem egy vacak youtube videóból tudnánk meg.