Na igen, ez meg a másik, amitől a falnak tudok menni. Amikor valaki előjön azzal, hogy a kereszténységnek micsoda nagy ötelete, micsoda szép gondolata, micsoda magas erkölcsű tanítása az, hogy "szeresd ellenségedet". Nos, nem az. Nem erkölcsös, nem helyes, nem jó, nem nagyszerű, nem bölcs. Tudom, ez sokakban megbotránkozást fog kelteni, de talán elejét vehetjük a felesleges szemforgatásnak néhány érv felsorakoztatásával.

Első, és legfontosabb. Az, hogy kit szeretsz és kit nem szeretsz nem tudatos, nem akaratlagos cselekedet. Nem lehet olyat, hogy elhatározod X embert szeretni fogod és aztán szereted. Lehetetlen. Olyan, mintha az éhes embernek azt mondanád, hogy ne legyél éhes vagy az álmos embernek azt mondanád, hogy ne legyél már álmos. Valakit nem szeretsz, annyi. Lehet, hogy később szeretni fogod, persze, de nem azért, mert elhatározod, hogy "na most akkor szeretni fogom, mert jó keresztény vagyok". 

Tudod mit lehet? Úgy csinálni, mintha szeretnéd az illetőt. Úgy viselkedni, úgy beszélni, úgy nézni, olyan képet vágni, mintha szeretnéd. Mert szeretned kell, ezt mondja a keresztény "tanítás"[1]. Ezt hívjuk képmutatásnak. Az emberek evolúciósan fel vannak készülve a képmutatásra és annak felismerésére is, és ha az ellenséged észreveszi a képmutatást, akkor még kevésbé fog kedvelni, még több okod lesz rá, hogy ne szeresd. Talán nem véletlen, hogy a "képmutató keresztény" szókapcsolat kissé többször fordul elő az életben mint például a "megnyugtató vasúti katasztrófa"[2]...

Szóval a "szeresd ellenséged" lehetetlen. Mi még a baj vele?

Az, hogy akit szeretsz, annak keresed a társaságát, azt nem kerülöd el, abban megbízol. Iszonyatos módon tönkreteszi az életedet, ha az ellenségeid társaságát keresed, az ellenségeidben megbízol, ha az ellenségeidre bízod magad. Aki ilyet csinál, az az elmebetegséggel határos módon nonszensz dolgokat művel. Persze, nem is csinálnak ilyet az emberek, vagyis valójában nem is szeretik az ellenségeiket annak ellenére, hogy jó kereszténynek akarják tartani magukat. Ez persze bűntudatot eredményez... keresztények, bűntudat, ismerős?

A "szeresd ellenséged" haszna valószínűleg nem az, hogy majd akkor az emberek jól szeretni fogják az ellenségeiket, sokkal inkább az, hogy majd jó nagy bűntudatuk lesz. Az meg igen jót tesz a vallásos hitnek, nem véletlen járnak kéz a kézben.

És mi még? Hát elképzelted már mit érez a házastársad, gyermeket, szülőd, testvéred, akinek azt mondod, hogy épp úgy szereted őket mint az ellenségeidet? Micsoda keserűséget okoz nekik, amikor az ellenségeidnek próbálsz kedvezni és nem nekik? Ne csodálkozz, ha rövid úton lelépnek!

Na de akkor mi? Útálni kell az ellenségeidet? Bántani? Soha nem megbocsájtani? Dehogy!

Itt van néhány tanítás, ami betartható, ésszerű, hasznos, jobb mint a "szeresd ellenségeidet" változat:

• Próbálj meg senkivel sem bunkó köcsög lenni, még az ellenségeiddel sem.
• A harag rossz tanácsadó, próbálj meg higgadt maradni az ellenségeiddel.
• Mindig gondolj arra, hogy később kibékülhettek és akkor megbánod amit most teszel.
• Mit éreznél, ha veled tenné ugyanezt az ellenséged?
• A modern társadalomban a bunkók kevésbé sikeresek.
• Ésszel, gondolkodva!

[1] Nem, nem tanítás, mert érveket nem tartalmaz, csak egy egyszerű parancs, felszólítás.

[2] Felhívnám a figyelmet, hogy nem állítottam, hogy a keresztények mind, nagy részük vagy akárhány részük képmutató lenne. Mindenki döntse el magának, hogy van -e kapcsolat és ha van, akkor az milyen erős.