Imádom a sci-fi filmeket, pláne a sorozatokat. Gyakorlatilag mindet láttam, sőt, mindet láttam legalább kétszer-háromszor. Kevés van, sajnos kevés sci-fi sorozatot csinálnak, jó sci-fi meg alig-alig, elvétve.
Jelenleg a "the expanse" a legjobb futó sci-fi sorozat. Nem tökéletes, túl sok benne a pszichopata gyilkos, a pszichopata politikus és a pszichopata bűnöző, túl sok a politika, a szociológia, túl kevés a tudomány, de azért csak a legjobb a futó sorozatok közül. Az "expanse" a legjobb, Miller, a kiégett zsaru pedig a legjobb benne. Vagyis igen, az én kedvencem. Leírom miért.
Némi poénlelövés, azaz spoiler a kép után!
Miller, aki nem szerepel a képen...
Miller mellett könnyű elmenni, könnyű nem észrevenni a karakter finom részleteit. Egyrészt nem főszereplő, vagyis úgy tűnik, hogy nem főszereplő. Nem tagja a csapatnak, igazából egy magányos arc, története mellékszálnak tűnik. Nem mellékszereplő, Miller nyomozó, így aztán mindig az események középpontjában találja magát, alakítja a történetet, mégis, a felületes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy Miller csak egy arc a háttérben.
Miller megkeseredett. Miller feladta, lemondott a világról, lemondott magáról, arról, hogy ő jobbá teheti a világot, hogy bárki jobbá teheti. De igazából mégsem, mégis van benne kitartás, van még egy szikra ami rákényszeríti, hogy cselekedjen. Ez adja a karaktere szépségét, ez a kis irracionális, logikának fittyet hányó kis remény.
Miller megtanulta, hogy az emberi életnek nincs értéke. A világ, amibe beleszületett semmibe veszi az emberi életet és Miller megtanulta a leckét. Amikor egy tömegpusztító fegyveren dolgozó tudós, egy pszichopata tömeggyilkos már majdnem megalkuszik a fogvatartóival, hogy a munkáját tovább folytathassa, Miller egy laza mozdulattal fejbelövi. Nincs bűntudat, nincs moralizálás, nincs bocsánatkérés, egyszerűen annyit mond, hogy "meg kellett halnia".
Ez Miller letisztult logikája, vannak emberek, akiknek meg kell halniuk. Abban a világban, amiben Miller él ez egy igen irígylésreméltő és bölcs hozzállás. Vannak emberek, akiknek meg kell halniuk. Egy jelenetben, amikor a bűnről és a világról beszélget valakivel Miller azt találja mondani, hogy "én csak azt akarom, hogy meghaljanak". Nincs harag, nincs dráma, csak haljanak meg.
A sors fintora, hogy Holden, aki rohadtul kiakad ezen a fejbelövés dolgon, aki üvöltözik Millerrel, pár epizóddal később fegyvert fog és megy, hogy fejbelőjön egy tudóst. Mert meg kell halnia. Holden nem jár sikerrel, mire odaér már csak a hűlt helye van a tudósnak, egyszerűen elkésett. Ha odafigyel arra, amit Miller mondott, ha nem moralizált volna annyit, akkor ő is gyilkossá vált volna és a világ egy picit jobb hely lett volna. 
Miller... vajon min tépelődik épp?
Ami izgalmassá teszi Millert az az, hogy ő egy rendes ember. Egy rendes ember, aki a mocsokban, a bűn világában, az embertelenség világában is rendes ember maradt. Igen, gyilkos, igen, elkövet dolgokat, de a nézőnek világos, hogy van benne valami, ami végig megmaradt, az erkölcs magját végig ott őrzi és rejtegeti. Korruptnak látszik, de csak azért, hogy életben maradjon, hogy titokban megmaradjon az az egy apró kis mag, ami még ér valamit az életében.
Merthogy Millernek nincs jövője, nincs múltja amire büszke lehetne, nincs küldetése, nincsenek barátai, nincsenek kollégái, nincs háza, nincs kutyája, nincs vagyona, nincs családja, nincs gyereke, nincs semmije. Még önbecsülése sincs, még annyi vigasza sincs, hogy "én azért tudom, hogy egy rendes ember vagyok".
És Miller csendben, minden felhajtás nélkül megy és feláldozza az életét, hogy megmentse a Föld nevű bolygót, ahol soha nem járt, megmentse az embereket, a kék eget és az esőt. Mindig kíváncsi volt, hogy milyen íze lehet...
Miller a mennybe megy...
És itt vége is lenne Miller történetének, a valóságban vége is van. De mégsem, mégsincs vége, mert Miller feltámad. Visszatér kalapban, hogy megoldjon még egy utolsó ügyet, kinyomozzon még egy bűntényt. A protomolekula újraalkotja Millert a nyomozót, de nem alkotja újra Millert az embert. Nincs benne a szikra, nincs benne a mag...
És aztán önerőből, saját akaratából újra megjelenik a régi Miller. Nem csak Miller a nyomozó, hanem Miller az ember, nem csak az üres héj, hanem maga ő maga. Visszatér, hogy még egyszer megtegye amit kell, hogy áldozatot hozzon azokért, akiket soha nem szeretett, akik nem szerették, akiket nem is ismert.
Miller második eljövetele. Nincs kalapja.
Hogy lásson akinek szeme van, értsen, akinek értelme van. Íme Miller a nyomozó és Miller az ember, látod? Érted?
Szóval zseniális egy karakter ez a Miller, nagyon ki van találva, nagyon meg van írva és zseniális a színészi alakítás is. Érdemes odafigyelni rá!
