Így van, emlékezzünk Earl-re!
Szóval a helyzet az, hogy nehéz vígjátékot csinálni, nehéz viccesnek lenni, komoly munka, tehetség, felkészülés kell hozzá. Mondjuk rendszeresen el is szúrják, kínosan jópofáskodó, mesterkélt, ripacskodó vackokat csinálnak vígjátékok helyett. Mint amikor a hétvégén megy az ember sajtos tangliért és a rádióban magukat viccesnek tartó ún. humoristák próbálnak marháskodni. Hú, az néha elég szörnyű, üzenem, ha miattam csinálják, akkor akár abba is hagyhatják.
A "My name is Earl" viszont egyáltalán nem ilyen, nekem nagyon bejött. Most újranéztem és mivel volt időm elfelejteni a poénok felét elég jól szórakoztam is rajta. Jó poénok, kedvelhető karakterek, jó színészi játék és még a történeteket is elég érdekesek. Van bennük fordulat, meg ilyenek.
Úgy hívják, hogy "Earl"...
Ott van Earl, a főhős, aki jó ember próbál lenni (I am just trying to be a better person) és helyre akarja hozni az összes rosszat, amit életében tett. Ez alkalmat ad mindenféle érdekes gazemberségek felidézésére, a régi áldozatok meglátogatására, szóval nagyszerű lehetőség jó forgatókönyvek írására.
Ott van Earl öccse, aki... nos... nem annyira éles elméjű mint ahogyan azt az életkora alapján várnánk. Naívan rácsodálkozik a világra és üdítően sajátságos nézőpontokból képes szemlélni azt.
Earl és a tesója
Aztán ott van még egy csomó mindenféle arc, egyikük sem nagyon okos, egyikük sem nagyon sikeres vagy nagyszerű, leginkább esendő emberek, akik alaposan kiszorultak a társadalom peremére. Nem, nem társadalmon kívüliek, ez egy vígjáték, nem egy szociológiai tanulmány vagy dráma. Egyszerűen emberek, akikkel akár barátkoznál is, de mondjuk a kocsidat már nem feltétlenül adnád kölcsön nekik. Valószínűleg a kalapácsodat sem.
Joy, Earl volt felesége. Earl nagyon részeg volt, Joy meg nagyon terhes...
Imádom ezt a bandát. Tudom, régi már, de jó volt újranézni. Csak ajánlani tudom mindenkinek.