Imádom a Star Trek világot, mindig is imádtam és mindig is imádni fogom. Amit viszont az elmúlt években műveltek vele az szörnyű, arra nincs mentség és az új "Star Trek: Lower Decks" sorozat ezt a gyalázatot csak megkoronázta. Mi a baj vele?
Hát először is ez egy rajzfilm. Star Trek rajzfilmet csinálni eleve bűn, nem nagyon lehet elképzelni egy rajzfilmet, amit képes lennék elfogadni mint a Star Trek világ része, de megbocsájtani talán még meg tudnám. Ha mondjuk olyan lenne, mint az eredeti Star Trek rajzfilm, a tudjukmelyik. Nem nézném, pláne nem lenne a kedvencem, de talán meg tudnék bocsájtani az alkotóknak amiért ilyen otrombaságot cselekedtek.
Az új rajzfilm azonban katasztrófa. Elegendő egyetlen pillantást vetni rá, hát hogy néz ez már ki?
Az új razfilm előzetese, ennyi elég is belőle
Ó, igen, a nyitóképen minden szereplőnek tátva van a szája. Amint tudjuk ez a nézők elrettentésének egyik leghatékonyabb eszköze, amitől minden normális ember azonnal a falra mászik. Ez tény.
Világos, hogy a rajzfilm készítői körülbelül ezerszer jópofábbnak gondolják magukat, mint amennyire jópofák, körülbelül ezerszer viccesebbnek gondolják magukat mint amennyire viccesek. Nincs annál cikibb, mint amikor valaki jópofának gondolja magát pedig csak kínosan mesterkélt. Jesszusom, még a rajzolt karakterek is kínosan modorosak...
Az is azonnal világos, hogy az összes szereplőt kölyökképűnek rajzolták és ez már egyenesen szentségtörés. Képzeljük el Mózest, Jézus Krisztust vagy Budhát így megrajzolva és azonnal világossá válik, hogy mit éreznek most a Star Trek rajongók. Persze legtöbbbjük nem követel halálbüntetést az alkotókra, azért ez nem annyira komoly, de az biztos, hogy a rajongók számára a sorozat halott. Sokak számára az egész Star Trek franchise halott már, Pikardostul meg mindenestől. Meg lehet érteni őket, nagyon is meg lehet érteni őket.
Még egy dolog, ami teljesen nézhetetlenné teszi az új rajzfilmet. Elmondom mire gondolok!
Az ember társas lény, szociális, csoportokban él. Ezért aztán kialakult benne az ún. empátia, azaz, ha a csoportban valamelyik embert negatív érzelem éri, akkor az a csoport tagjait mind negatívan érinti. Mármint persze feltéve, ha nem pszichopaták. Merthogy pont azt nevezzük pszichopatának, akiből kóros módon hiányzik ez a beleérző képesség.
Namost ha a társaságban valaki kínos helyzetbe kerül, akkor azt általában kínos helyzetként élik meg az emberek. Nem vicces, nem tréfás, nem nevetnek rajta, hanem kínosan érzik magukat. Ha egy rajzfilmben minden szereplő kínos helyzetből kínos helyzetbe sodródik, ha folyamatosan "égeti" magát, akkor a nézők is kínos helyzetben fogják érezni magukat. Aztán átkapcsolnak, kikapcsolnak, törölnek.
Én magam csak pár percen keresztül voltam képes elviselni ezt a rajzfilmet.
Bár mondjuk én a Star Trek Discovery utolsó évadát is képtelen voltam végignézni. A sorozatot ahol a főhős minden epizódban sírni szokott míg a másik hős (Sylvia Tilly) olyan szinten égeti magát, olyan szinten önbizalomhiányos és, hogy az már alkalmatlanná teszi a beosztására is.
A másik rettenetes Star Trek próbálkozás
Csak képzeljük el milyen lenne, ha az eredeti sorozatban Mr. Spock minden epizódban sírva fakadna és úgy érvelne, hogy "dehát én a testvéred vagyok, hinned kell nekem". Vagy mondjuk Janeway kapitány pánikrohamot kapna, mert beszélnie kellene három ember előtt. I am Captain Kathryn Janeway of the federation starship Voyager... és sírva kiszaladna a hídról mert bepánikolt a lámpaláztól... huhh, az embernek a hideg végigfut a hátán!
Sajnos vége, vége a Star Trek világnak, az emberiség elvesztette a képességet arra, hogy Star Treket csináljon. Szép volt, jó volt, amíg tartott, sajnos nincs tovább.
