Az emberi faj állítólag cirka száz, késtszázezer éves. Gyanítom, hogy ez alatt az idő alatt zene is létezett, ha egyszerű formában is. Végülis még a madarak is énekelnek, nem? Szóval úgy kétszázezer év kellett hozzá, hogy az emberiség összakapcsolja a zenét a filmmel, a hangot a mozgóképpel.
Ezzel persze sokan próbálkoztak, sokaknak sikerült is, de ha engem kérdeznek, akkor két fazon volt, akik közösen meg tudták csinálni a tökéletes film és a tökéletes zene tökéletes találkozását. A két fazon Ennio Morricone és Sergio Leone volt a film címe pedig természetesen a "Volt egyszer egy vadnyugat"[1]. És én legalább százezer év után azokban az években élek, amikor ezt a filmet vetítik, sőt, abban az évben születtem, amikor csinálták. Hát ez nem semmi.
A filmzene...
Namost én nem vagyok western film rajongó, de az én személyes véleményem szerint ez akkor is a világ legjobb filmje. Vannak más filmek, amik nagyon közel vannak hozzá, western filmek is vannak köztük, de ez, ez a film nálam abszolút első.
Namost mit is akarok mondani... Már jópár éve, hogy utoljára láttam és nem is néztem meg sokszor, talán háromszor vagy négyszer, mégis, ahogy felcsendül a zene beugrik az egész film. A karakterek, a jelenetek, a sztori, a hangulat, az érzés, minden. Az eleje, a közepe, a vége, minden. Na így kell ezt csinálni!
És nem rágják a szádba a történetet, nincs tele üres fecsegéssel, nem magyarázzák el a szereplők, hogy mit csinálnak és miért, ott van az egész előtted. Érted mi van! Merthogy a rendező megrendezte, a forgatókönyvíró megírta, a színészek meg eljátszották.
Nem halad visszafelé az idő, nincs átverés, nem szemétkedik veled a rendező, nincs lávafolyam, nincs számítógépes grafika, nem hat időszálon folynak az események, mégis fordulatos, mégis izgalmas, mégis érdekfeszítő. És tényleg lehet érteni, nem kell elmagyarázni.
Emlékszik mindenki az akasztásos jelenetre? Itt van:
Szerezz egy kis örömet a bátyádnak...
El van magyarázva, hogy mi történik? Kell hosszú párbeszéd, hogy megértsük? Nem. Egy szót segít a forgatókönyv, "testvéred", ennyi. Ennyi elég nekünk, hogy megértsük mi történik, hogy honnan jön a férfi a harmonikával, hogy mit miért csinál[2].
De jó lenne, ha manapság csak tized ennyire jó filmeket csinálnának!
[1] Angolul "Once Upon a Time in the West", olaszul "C'era una volta il West", aminek a "Volt egyszer egy vadnyugat" elég jó magyar fordítása. Én jobban örültem volna az "Egyszer volt, hol nem volt a vadnyugaton" címnek, de igaz, az talán túl hosszú lett volna.
[2] Nincs is neve, uram atyám, a főhősnek nincs is neve, úgy hívják, hogy "harmonika" mert állandóan egy harmonikát nyekerget. És a legtöbbször nem is tudod, hogy filmzenét hallasz vagy a csávó nyekergeti a harmonikáját, mert nincs is olyan, hogy filmzene. A zene és a film egy, soha nem is volt külön film és zene.
