Nem vagyok történész, nem vagyok régész és nem szakterületem a Római Birodalom története. Összeolvastam pár dolgot a témáról, merthogy érdekelt, de a legjobb szándékkal is csak laikusként lehetne jellemezni szerény személyemet.

Mindezek ellenére teljesen abszurdnak tartom mindazt, amit a kereszténység és a római birodalom kapcsán összehord. Elmennek a falusi nénikék a templomba, meghallgatják mindazt, amit a Római Birodalomról ott mesélnek nekik és nagy megnyugvással mennek haza. Igen, biztos így volt, merthogy történelem, akkoriban így volt, ez volt a szokás. A nénik, a bácsik a Római Birodalomra koncentrálnak... De vajon mennyire tekinthető tényleges történelmi feljegyzésnek a biblia?

Először is ott van a cenzus, a népszámlálás. A rómaiak az egész világra kiterjedő népszámlálást tartottak... (nem, ilyen soha nem volt) ahol összeírták a zsidókat... (nem, ők a római polgárokat írták össze, amikor összeírtak) mindenkinek vissza kellett mennie az ősei földjére... mi van?!

Képzeljük el, hogy egy erősen mezőgazdasági, állattartásra szakosodott országban mindenkinek vissza kell mennie az ősei földjére! Csak képzeljük el! Mindenki csapot-papot feledve rohan oda, ahol a családi legendák alapján az ük-ük apjuk lakott. Azért, hogy az adófizetéshez beszámoljon arról, hogy mennyi földje, mennyi juha, mennyi szamara van. Távoli embereknek, akik nem ismerik, akik nem tudják, hogy mit hagyott otthon. Mi?! Addig az állatok, a ház, a vagyon szépen marad otthon. Hogy a fenébe?

Hát ez annyira abszurd, hogy nyilván nem lehet igaz. A Római Birodalom roppant logikusan, ésszerűen, működőképesen volt megszervezve. Nem így, ez agyrém[1]. 

Csillagászati megfigyelés...

Na jó, ez egy apróság, nyilván valami félreértés, nem is érdekes. De vajon hogy néz ki a történet többi része, legalább a főbb, ismertebb részek hihetőek, valószínűek, ugye? Ó, hát ez az!

1. A zsidó főpapok nem ülnek össze önnepnapon, hogy ítéletet hozzanak. Megkövezték volna őket.

2. Halálos ítéletet nem hoznak egy nap alatt. Fontos szabály volt ez is.

3. Ha valaki ellen nyomoznak és az a valaki "igyátok, ez az én vérem" felkiáltással invitálja a barátait, akkor az a tárgyaláson bizony központi vádpont lesz. Nem is kell más vád, abban a kultúrkörben a vér fogyasztásánál nem nagyon volt nagyobb tabu, az embervér meg ugye pláne. 

4. Természetesen nem volt olyan szokás, hogy ünnepnap egy halálraítéltet elengednek. Ez csak azért van benne a történetbe, hogy hasonlítson sztori a bűnbak elengedésének szokásához. Az egész történet egy allegória, egy metafora, az áldozati bárány irodalmi kiterjesztése egy emberi lényre.

5. A főpapoknak eszükbe sem lett volna a római helytartóhoz fordulni, hogy kivégezzenek egy embert. Agyondobálták volna kövekkel, aztán jó' van. Nem római polgár volt, a helytartó biccentett volna és tovább reggelizik. Számtalanszor megtették, tudjuk.

6. Pilátus tényleg létezett, elég kemény kezű csávó volt. Nem csinált olyat, hogy a birodalom elleni lázítással vádoltakat elengedte, merthogy nem akarta, hogy rövid úton kivégezzék őt is, mégpedig árulás vádjával. 

7. Olyan nincs, hogy egy légionárius megöli a keresztre feszített elítéltet. Ezzel tulajdonképpen parancsmegtagadást követett volna el, ráadásul a helytartó parancsát vette volna semmibe. A légió ennél sokkal, de sokkal fegyelmezettebb volt[2].

8. Olyan sem volt, hogy a kereszre feszítettet levették volna a keresztről és átadták volna a hozzátartozóknak, hogy tisztességgel eltemessék. A halálbüntetés része volt, hogy temetésről szó sem lehet. A birodalom nem bánt kesztyűs kézzel a halálraítéltekkel, a kereszten vagy a szemétdombon oszló hullák visszatartó ereje nem volt elhanyagolható.

Száz szónak is egy a vége, teljesen abszurd, ahogy az emberek teljes meggyőződéssel, bólogatva ismételgetik, hogy ők bizony tudják, így történt, ez a történelem, ezt a történészek is alátámasztják, bizony, bizony, ezek tények.

Nem, ezek nem tények, hanem egy teljesen abszurd, valószínűtlen mese. Akik kitalálták az egészet nem is akarták történelemként eladni, még csak véletlenül sem próbáltak meg úgy fogalmazni, hogy az valamiéle történelmi feljegyzésnek tűnjön[3].

Valahol menet közben felcserélődött a történelem és a legenda, a történelem elhalványult, a legenda pedig egyre élénkebb lett. Én meg lekaparom a plezúrt az arcomról valahányszor azt olvasom, azt hallom, hogy valaki már megint azt bizonygatja, hogy az evangéliumok valójában történelemkönyvek.

[1] Igen, bizonyos római polgároknak bizonyos esetekben bizonyos helyen kellett részt venniük a cenzuson. Nem volt tömeges népvándorlás az ősök földjére, az egy hatalmas káoszhoz vezetett volna.

[2] A légióban a mai értékrendünk szerint elég hamar repkedtek a halálbüntetések. Gyávaságért, kötelességmulasztásért (pl. a katona elaludt őrségben) halálbüntetést járt, parancsszegésért nyilván, sőt, akár a bajtársaktól való lopásért is hamar megkövezték a katonát. A légió hivatalos istennője Disciplina volt...

[3] A korabeli történeti feljegyzések nyelvezete, szerkezete teljesen más volt, akkoriban senki sem keverte volna össze ezeket a műveket a történészek munkáival.