Olvasok egy cikket, az orosz, sőt szovjet legendagyár, dezinformáció, propaganda még mindig, sőt újra arat. Nem tudom szó nélkül hagyni. Nyilván egy könyvet lehetne írni a témáról, amit persze nem fogok, de azért pár gondolat kikívánkozik belőlem.

Szóval a cikk első bekezdése így hangzik:

A modern nyugati hadviselés az ukrajnai háború előtt a mozgékonyságra és a rövid időtartamú, aszimmetrikus konfliktusokra összpontosított. Az oroszok azonban bebizonyították, hogy a hagyományos, felőrlő jellegű harcmodor még mindig hatékonyabb lehet.

https://index.hu/kulfold/2024/04/03/haboru-orosz-ukran-konfliktus-tanulsagok-oroszorszag-nato/

Okés, hát először is ez az amerikai hadviselés, nem az egész nyugatról szól. Svédországnak más a katonai doktrínája, Finnországnak is, sőt, az összes európai országé más. De ez mellékes.

A másik az, hogy mindenki, aki hadba lép, minden egyes háborút kezdeményező ország abban bízik, hogy rövid idejű, gyors lefolyású háború lesz, ahol az ellenségnek esélye sem lesz. Máskülönben nem kezdeményeznének háborút, merthogy senki sem mondja, hogy "most támadjunk, most egy erőforrásokat felőrlő, kimerítő háborút kezdeményezhetünk. Ki mondja, hogy "most támadjunk, most az ellenségnek épp annyi az esélye mint nekünk"?

Az persze igaz, hogy az USA hadiipara olyan fejlett, olyan hatalmas, hogy ők általában meg is tudják az asszimetriát valósítani, ezért ők igazából elszoktat az "egyenlő pályák, egyenlő esélyek", kimerítő, elhúzódó háborúskodásától. Az európai országok nagy része védekezésre rendezkedik be, nem arra, hogy lerohanjon gyengébb országokat.

A harmadik meg az, hogy az oroszok pont ilyen egyenlőtlen, gyors lefolyású háborúban bíztak. Úgy gondolták, hogy három nap alatt elfoglalják Kijevet, egy hét múlva vége lesz minden ellenállásnak.Három napra elegendő kaját és díszegyenruhát vittek magukkal, mint az közismert. 

Persze mára beindult a dezinformációs gépezet, hogy az oroszok bölcsek, hogy ők eleve így akarták, hogy mi vagyunk az ostobák, akik mást gondoltuk. Szépen hangzik, hogy az oroszok kimerítő, seregeket felőrlő, évekig elhúzódó lövészárokharcokat szeretnek rendezni, de ez nyilvánvalóan nem igaz.

Ami viszont viszi az első helyezést ebben a bekezdésben az, hogy ezt a harcmodort "hatékonynak" nevezi valaki. Mégis mi a fenéért hatékony? Hány kilométert mentek előre? Hány harckocsit vesztettek? Hány katonai célt értek el? Mik a sikereik? 

Könyörgöm, ezzel a hatékonysággal 300 év alatt tudnak visszajutni Kijev külvárosába, ahonnan elindultak! 100 ezer katona élete árán bevettek egy 60 ezer fős várost, ahol addigra már senki sem lakott és egyetlen ház sem létezett! Mitől lett ez az orosz "stratégia" hatékony? Miben eredményes? Miben jobb?

Az orosz propaganda persze így szokott a kudarcból sikert kovácsolni. Papíron. Nem tudunk előre haladni? Nem tudtuk bevenni a várost? De lám milyen hatékonyan, milyen sikeresen nem mozdulunk egy métert sem! Nagyszerűek vagyunk abban, hogy egy helyben védekezünk miközben mi indítottuk a támadást, hát de nem?

És még egy. Mindenki tudja, hogy az orosz seregnek pont nulla esélye lenne a NATO ellen. Még az ukrán sereg ellen is csak védekezni tudnak, de most állítsuk be úgy, mintha jobbak lennének mint a NATO? Miért mondjuk, hogy az orosz sereg jobb, mint a NATO vagy akár az USA serege? Mert nem tudták elfoglalni Kijevet, de még a környező városokból is visszafordultak? Miben is adták fel a leckét a NATO seregeknek?!

Na persze, gondolom most majd jön a "de az ukránok rengeteg fegyvert kaptak a nyugattól" mantra. Hát ja, kaptak cirka ötöd, tizet annyi nyugati fegyvert, mint amennyi nyugati fegyvert a lengyel kormány rendelt erős felindulásában az elmúlt két évben. Kaptak pár hatvan éves helikoptert, pár negyven éves harckocsit, meg kevesebb mint egy tucat GPS vezérlésű rakétakilövő teherautót. Amiből Lengyelország 500 darabra adott le rendelést.

Aztán:

A modern high-end fegyvereket azonban jóval nagyobb idő és energia legyártani. Jó példa erre, hogy a II. világháborúban a német Tigris tankok jóval fejlettebb technológiával rendelkeztek, azonban egy Tigrisre nyolc darab orosz T–34-es jutott. Emellett meg kell jegyezni, hogy a fejlettebb és bonyolultabb eszközökre a személyzet kiképzése is jóval több időt vesz igénybe.

Na igen. Megint csak egy legenda, de ez még szovjet, jól mutatja, hogy nincs új a nap alatt. Maga Sztálin kezdte azt a "mennyiség/minőség T-34 legendát". Még mindig isszák minden szavát.

Először is a T-34 semmivel sem volt egyszerűbb, a gyártása semmivel sem volt könnyebb, mint a korabeli nyugati tankok gyártása. Az oroszok nem tudtak hirtelen sokkal egyszerűbb, könnyebben gyártható tankot tervezni mint a nyugat.

Amit tettek az ennél sokkal egyszerűb: Sztálin megmondta, hogy ha nem lesz legyártva X darab tank tarkónlövések lesznek. Le is gyártottak annyit, senki sem akart meghalni. Rádió az csak minden ötödikbe jutott, szék sem volt mindben, periszkóp sem, összehegesztve sem volt mindegyik csak pár helyen összefogatva. Néha motor nélkül szállították le a tankot, de igen, a mennyiség megvolt.

A másik meg az, hogy kiképzés nélkül mentek a frontra a katonák. Nem kellett több tudás a Tigrishez, mint a T-34-hez, mert miért kellett volna? Csakhogy az oroszoknál nem számított a kiképzés, simén vitték a frontra a katonákat kiképzás nélkül. Most is ezt csinálják.

Viszont, ami a lényeg, a nyolcszor annyi T-34 tankhoz nyolcszor annyi katona kellett, azoknak nyolcszor annyi élelmiszer, nyolcszor annyi üzemanyag, nyolcszor annyi lőszer, nyolcszor annyi szerelő.

Na ezért nem szokás vacak tankokat csinálni. Mert hosszú távon többe kerül, mint kevesebb, de jobb tankot csinálni. Mint az közismert.

És akkor persze találkozik két vacak tank egy frankó tankkal, a fronton, mert a többi lerohadt az erdőben és most a kiképzés nélkül odaküldött katonák próbálják kalapáccsal javítani őket. A frankó tank lead hat lövést amíg a két vacak tank még nem is látja a jó tankot és kilövi mindkettőt.

Ez meg a másik, ami miatt nem szokás vackokkal háborúba indulni.

És igen, ez nagyjából megtörtént az iraki háborúban, érdemes utánanézni. Irakban a szövetségesek mintegy 3000 iraki (szovjet) tankot pusztítottak el. Abrams tankból elpusztult kilenc, hetet tévedésből lőttek ki a nyugati csapatok, kettőt a saját személyzete semmisított meg, nehogy az ellenség kezére jusson.

Biztos, hogy "hatékony" az orosz módszer? Biztos, hogy jók voltak a T-34-ek? Biztos, hogy ezeket a legendákat kell nyolcvan év után is ismételgetni?

A szovjet alapokon nyugvó doktrína ezzel szemben a mennyiségre koncentrál. A NATO-modell harctéren való működtetéséhez sok, jól képzett tiszthelyettesre van szükség. Az orosz keretrendszer úgy operál, hogy a tiszthelyetteseknek a kiképzésben van fontos szerepe, a harctéren azonban kevésbé.

És a mennyiség: a híres orosz T-34-es tankból a második világháborúban a szovjetek gyártottak  57,300 darabot. A harcokban elpusztult 44,900 T-34-es. Sztálin, amikor szóba került, hogy iszonyatosan gagyi fegyverekkel, iszonyatos rossz hatékonysággal harcolnak, hogy rettenetes a fegyverek és a kiképzés minősége azt mondta, hogy a mennyiség magában is egyfajta minőség. Hazudott. 

Na, ezt hazugságot látjuk ma újraéledni, zombiként bejárni a nyugati sajtót. Ismételgetik, ízlelgetik, mondogatják. Terjsztik. Mert jól hangzik. A hazugságok általában jól hangzanak.