Eszembe jutott valami. Ha leírom, hogy mi jut eszembe, akkor senki sem bírálhat, hisz az embernek mindenféle dolgok jutnak eszébe. Ez jutott eszembe, nem más... azaz... szóval az eszembe jutás dolog jutott eszembe, na!

És amikor eszembe jutott ez az eszembe jutó dolog, éppen filmek meg sorozatok borítóit, címlapjait néztem. Elég sok minden eszembe jutott róluk...

Nézd, milyen férjet fogtam magamnak! És most az életünk végéig ilyen modoros hazugságban élünk, mint egy karácsonyi üdvözlőlapon, mert megérdemlem. Ha megunja, akkor azonnal kirúgom, de természetesen nagyon fogom sajnálni, hogy így elhidegültünk egymástól. Remélem ez tovább bírja mint az előző négy... vagy három? Mindegy, nem emlékszem pontosan, de mindegy is.

A nyolcvanas évek üzeni, hogy a VHS kazetta stílusát kéri vissza. Van erre valami program, ami ezeket a képeket automatikusan csinálja?

Ó, igen, erős női szereplő, avagy a legendás "strong female character". Írjuk újra a történelmet, mintha már a rómaiak idejében is woke lett volna a társadalom. Ahelyett, hogy egyenrangúnak fogadnánk el a nőket, elfogadnánk, hogy nem kell férfivá válniuk ahhoz, hogy egyenrangúak legyenek, faragjunk inkább belőlük férfiakat. Sőt, férfiakat, akik lenyomják a férfiakat. 

De mondjuk bizonyos szexuális devianciávak küzdő honfitársaink biztos kattintanak erre a sorozatra, remélem nem csalódnak. Mindenki megérdemel egy kis szórakozást.

Lány: Végre találtam egy olyan férfit, aki nem böfög, hörög, krákog, nem szőrős, izzadt, nem durva és nem fél kimutatni az érzéseit. Végre egy férfi, aki nem fél kozmetikumokat és parfümöt használni, aki tudja mire való a hidratálókrém.

Fiú: Esküszöm, ha róla is kiderült, hogy lánynak született csak szakállas pasikkal randizok ezentúl.

Ah, igen. Negyven kilós csajok vernek rommá százhúsz kilós színizom férfiakat. Mert a rendező fél, hogy ha nem ilyen a szereposztás, akkor valamelyik csajszi beszól, hogy harminc évvel ezelőtt ajánlatot tett neki a liftben és akkor mehet maltert keverni élete végéig. 

Ah, igen. Viszonylag normálisan kinéző nő smink nélkül, galád rossz frizurával, atom gáz ruhatárral. A film végére elmegy a fodrászhoz és felöltözik rendesen és mindenkinek könnyes lesz a szeme. Ezt nevezik a romantikus filmekben karakterfejlődésnek. 

Kemények vagyunk, macsók és nagyon kínosan ügyelünk arra, hogy menőn is nézzünk ki. Hiszünk benne, hogy az optimális nyírt arcszőrzet és a gondosan megválogatott ruhatár elemi fontosságú. Úgy gondoljuk, hogy a színtelen körömlakk a férfiaknak is előnyös lehet. 

Ah, ezt ismerem. Horror, nem szeretem a horrort, de ez eléggé ott van. Minőségi munka, végig tudtam nézni az első évadot, ami manapság nagy szó. És a plakáttal sincs gond, két arc, az egyik a főszereplő, a másik meg egy creepy csávó, nem lövöm le, érdemes megnézni.