Olvasom a cikket arról, hogyan látja Orbán Viktor a világot. Rá kell döbbenjek, hogy alapjában véve félreérti mi történik a világban, rá kell döbbenjek, hogy az út, amit kijelölt nekünk hatalmas tévedéseken alapszik. Pedig nem annyira bonyolult ám!

Persze a cikk nem csak Orbán véleményét írja, de nem fogom most kibogozni, hogy melyik marhaságot gondolja Orbán és melyiket a beosztottjai vagy rajongói, ennyi szabadság adassék meg nekem.

Szóval azt írja a cikk...

És azt gondoltuk, hogy a hidegháború többé nem térhet vissza, márpedig a világ számos vezetője éppen azon dolgozik, hogy újra blokkvilágba szervezze az életünket

A világot nem a politikusok szervezik blokkokba, a világ blokkokból áll. Az, ami most történik nem a világ blokkosodása, az a blokkok felismerése, elismerése, a valóság elfogadása.

Az egyik irányban ott a diktatúra, a másik irányban ott a demokrácia. Orbán azt mondja, hogy nem kell szétválasztani a keletet és a nyugatot, közben pedig tőlünk keletre egy ember dönt életről és halálról, egy ember indít háborút, egy ember adja a parancsokat, a másik oldalon meg viszonylagos demokrácia van.

Azt mondani, hogy nem kellene blokkokba szervezni a világot olyan, mintha azt mondanánk, hogy németország történelmét nem kellene a mostani, demokratikus időkre meg Hitler birodalmára bontani, merthogy ugyanaz az ország. Nem, nem ugyanaz. Még csak nem is hasonlít a kettő egymásra.

Az egyik irányban jólét és gazdagság van, az embereknek van mit enniük, van hol lakniuk, a másik oldalon meg ott a nyomor. Az egyik oldalon az egészséges életmódról beszélnek, a másik oldalon világrekorder vodkavedelés megy. Az egyik oldalon ütőképes hadsereg van, a másik oldalon úgy szétlopták a hadsereget, hogy akkor sem képes végigmenni ukrajnán, amikor nem lőnek rájuk. Lassan mondom, le-ro-hadt a konvoj!

Az egyik blokkban jogállamiság van, a másik oldalon a törvényen felül álló bűnözők bitorolják a hatalmat. Azt mondani, hogy ne legyenek blokkok olyan, mintha azt mondanánk, hogy ne válasszuk már szét a rendőrséget a maffiától. Abszurd baromság!

Ezt is olvasom:

És akkor nem egy virágzó Magyarországunk lesz, hanem egy Rejtő Jenő-féle poros, előretolt helyőrség lesz Magyarországból

Csakhogy Magyarország egy poros, előretolt helyőrség! Tervezünk autókat? Ja, nem, néha esetleg összerakjuk őket! Tervezünk mikrochipeket? Ja, nem, még gyártani sem vagyunk képesek. Gyártunk atomerőműveket? Ja, nem, legfeljebb üzemeltetni tudjuk őket! Tervezünk vagy felbocsájtunk műholdakat? Ja, nem, de parabolaantennát tudunk venni. A nyugat sereghajtói vagyunk, ez nem kétséges. Elmaradottak vagyunk.

Magyarország nem azért poros kis helyőrség, mert blokkosodik az ország, Magyarország azért poros kis helyőrség, mert poros kis helyőrség.

Orbán Viktor és kormánya az elmúlt sok-sok év alatt semmit nem tett annak érdekében, hogy ne legyünk poros kis helyőrség. Az, hogy behozunk három aksigyárat vagy német autóösszeszerelő üzemet nem takarítja ki a poros helyőrséget, nem tesz minket a világ közepévé. Azon dolgozni kellene.

Ez ezer év óta van így. Ha blokkosodás van, akkor Magyarország mindig vesztese lesz a külpolitikának

Amikor a nyugat összeborult az oroszokkal, amikor elhitték Putyinnak, hogy ő mekkora nagy demokrata, amikor fejlődtek az nyugat-orosz kapcsolatok Magyarország hogy állt? Ja, vesztesek voltunk... Ne állítsuk már be, mintha nekünk olyan frankón ment volna a blokkosodás előtt.

Mindez alapvető kihívás elé állítja az intenzív felzárkózó pályára álló hazánkat

Az, aki Magyarországot intenzíven felzárkózó országnak látja nyilvánvalóan elmebeteg. Nem mondom, az elmúlt cirka harminc évben történtek előrelépések, de intenzív felzárkózásról beszélni nem ér, mert a kávé az orromon keresztül fröcsköl a monitorra a röhögéstől.

Értem én, hogy kell a reklám, de azért ne boruljunk már be az agyunkba! 

Magyarország a Kelet és a Nyugat közötti békés kereskedelemre építi stratégiáját

Ami azért különösen beteg stratégia, mert Magyarország a világtörténelem során soha nem volt kereskedelmi központ. Még akkor sem, amikor kivételesen jól ment nekünk. 

Oroszország, Kína és Irán magabiztos, öntudatos, és egyre csak fegyverkezik, ráadásul komoly tapasztalatokat, illetve jártasságot szereztek a különféle hadviselési technikákban, amelyek révén megkérdőjelezik a világ stabilitását biztosító amerikai elsőbbséget

Megkérdőjelezik? Kinek az agyában képes megfordulni egy ilyen elborult gondolat? Amerika gazdasági, kultúrális, politikai, technogiai, tudományos és katonai nagyhatalom. Egyelőre megkérdőjelezhetetlenül. 

Mégis mivel kérdőjelezi meg Oroszország az USA katonai elsőbbségét? A General Admiral Kuznyecov névre keresztelt egy szem repölőgép anyahajóval? Amit az ukránoktól loptak? Amit egy vontatóhajó kísér a csatába, mert folyton lerohad a gőzkazánja? Ami sűrű fekete füstöt ereget és amire rádőlt a toronydaru, mert ellopták a gázolajat? 

Mégis melyik kikötőkből indítja Oroszország a megkérdőjelező flottáját? Két melegvízű kikötőjük van, mindkettőt NATO országok blokkolják, az egyiket az ukránok konkrétan most is lövik. 

Ne röhögtessük már ki magunkat, ember! Ezeknek az országoknak egyike sem volt képes a katonai erejét távoli területekre kivetíteni! 

Az egykori remény, hogy még a legmakacsabb ország is belátja majd a liberális normák magasrendűségét és hasznát

Nem, nem, nem, nem! Nem a liberális normák magasabbrandűségéről van szó, hanem a személyi kultusz, a diktatúra, a maffiaállam, a kleprokrácia alacsonyabbrendűségéről. Amit minden normális ember lát.

Nem várjuk Oroszországtól, hogy liberális legyen, beérnénk azzal, ha nem gyilkolnák az ellenzéket, nem öldösnék az újságírókat és lennének szabad választások. 

A szerzőpáros emlékeztetett rá, hogy a múltban e területek birtoklása vagy semlegesítése szükséges feltétele volt Oroszország nagyhatalmi státuszának.

Oroszország soha nem volt nagyhatalmi státuszban. A Szovjetúnió sem nagyon volt. A nagyhatalmi státusz nem azt jelenti, hogy "nekem van atomom és mindenki megbánja, ha velem kötekedik". A Szovjetúnió a nagyhatalmi státusz látszatát építette hazugságok ezreiből, miközben még fénykorában sem volt képes elérni, hogy az állampolgárainak legyen wc papírja. Ezer kilométerről jártak moszkvába kolbászt venni, maradjunk ennyiben.

Orbán Balázs leszögezte: nem arról van szó, hogy Magyarországnak a Nyugat és a Kelet között kell választania.

Balázsom, el kell szomorítsalak, de igen, arról van szó, hogy kelet és nyugat közt kell választanunk. Ukrajna már választott, Lengyelország már választott, Észtország már választott, Beloruszia már választott. Nekünk is választanunk kell, mert egy seggel nem lehet két lovat megülni.

Magyarország földrajzi fekvése, kulturális önazonossága, történelme mind arra tesz minket alkalmassá, hogy a Nyugat és Kelet közötti béke és élénk kereskedelem a magyarok hasznára váljon, miközben a blokkosodás, a hidegháborús logika és a kereskedelmi útvonalak felszámolása csak kárt okoz nekünk.

Ja, valamiféle tökéletes világban, valamiféle álomvilágban lehet,  hogy ez így van. A valóságban szó sincs semmi ilyesmiről.

Létezik egyetlen ország, amelyik nagy békében, barátságban volt az oroszokkal, akik élénk kereskedelmet folytattak az oszorokkal és nagy hasznukra vált? Elhozta a jólétet? A Varsói Szerződést meg a KGST-t sírjuk vissza? Ugye nem?

Amúgy olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy a jólétet a maffiával való élénk kereskedelem és jó viszony hozza el, mintha azt gondolnánk, hogy a szervezett bűnözéssel ápolt jó kapcsolatok prosperitást és boldogságot hoznak magukkal.