Elindul egy hír, színesedik, terebélyesedik, egyre érdekesebb, egyre meglepőbb, egyre sokkolóbb lesz. Egyre távolabb kerül az igazságtól.
Először is a felfedezett bolygó nem "egyedülálló" a világegyetemben. Fogalmunk sincs milyen bolygók vannak a világegyetemben, de az a nagyon kevés, amit bolygókról tudunk nyilvánvalóvá teszi, hogy semmi "egyedülállót" nem láttunk még. Aki egész életében három hattyút látott az nem mondja azt, hogy látta a világegyetem leghatalmasabb hatyúját.
Másodszor is, a magas albedón van mindenki kiakadva, milyen nagyon-nagyon magas a bolygó albedója, hihetetlen. Aztán kiderül, hogy ja, a Vénusz albedója is majdnem ennyi. Ismerünk nyóc bolygót, azt máris találtunk egy olyat, ami majdnem lenyomja albedóban azt, amit éppen most akartunk egyedülállónak, a világegyetem legjeként kikiáltani? Nem túl bölcs. Egyáltalán nem az!
Aztán jön a titánfelhő. Fémfelhő. Titán! Hűha!
Kár, hogy egyetlen exobolygó légköréről sem tudunk semmit. Nincs rá műszerünk. Lila gőzünk sincs (amit akár szó szerint is lehet venni), hogy milyen az exobolygók légköre. Rohadt jó lenne tudni, mert ha például oxigén, akkor ott valószínűleg élet van, de nincs műszer rá.
A "titánfelhő" a vizsgálatot végző szakemberek egy ötlete volt. Szeretnek ötletelni, sajnos felelőtleg kijelentéseket tenni is, a laikusok meg szentírásnak veszik a szavaikat. Tudósok, biztos igazuk van, a tudománynak mindig igaza van, nem? Ja, hogy ez így ebben a formában szó szerint áltudomány? Ésakkor?
Ami különösen pikáns, az az, hogy éppen a Vénusz jön elő, amivel annak idején generációkkal ezelőtt ezt az egészet egyszer már eljátszottuk. A gondolatmenet, ahogyan azt Carl Sagan is elmeséli a Cosmos című sorozatban a következő volt:
A Vénusz visszaveri a fényt, nem látni semmit. A felhők is visszaverik a fényt. A felhők vízpárából állnak. Ahol van víz, ott lehetnek növények is. Ahol lehetnek növények, ott dinoszauruszok is lehetnek. Következtetés: a Vénuszon valószínűleg dinoszauruszok vannak.
Aztán az oroszok (szovjetek) odaküldtek egy szondát, aztán még párat, és kiderült, hogy víz nincs, ellenben iszonyatosan meleg van, az ólom megolvad a felszínen, rohadtul savas a légkör, de legalább olyan magas a légkör nyomása, hogy gyémántból kell csinálni az ablakot a szondára ha ki akarunk látni.
Bizony a Venyera szondák 450 fokos meleget, 75 atmoszférás nyomást és kénsavesőt találtak. Dinoszauruszt egy darabot sem. Még olyan kicsit sem, amik így csapatokban szaladgálnak és bogarakra vadásznak.
Persze akkorra már rengeteg ember álmodozott arról, hogy milyen is az élet a vénuszi mocsarakban. A gyermekkori nagy kedvencem a Botond-Bolics György Vénusza volt. Elmentek az emberek a Vénuszra, hogy elvigyék a kultúrát a denevérszerű, repkedő vénusziaknak, akik a vénuszi mocsarakban élték primitív életüket. Nagyon szerettem, életem meghatározó élménye volt, el is olvastam az összes Botond-Bolics György könyvet, amit elértem.
Botond-Bolics György: Idegen bolygón született (figyeljük meg a háttal álló denevérszerű vénuszit)
Nagyon élveztem, lenyűgözött a vénuszi élet, a vénuszlakók kultúráját, sokszínűségét. Ma persze már mindenki tudja, hogy mi történt, a tudomány azt mondta, hogy "nem látunk semmit", a földlakók meg kórusban kiabálták, hogy "dinoszauruszok". Titáneső!
