Ó, igen, én még emlékszem milyen volt a "régi rendszer", amikor még itt voltak az "ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok", amikor még tilos volt valutát váltani, az útlevelünk csak pár országba volt érvényes és lelőttek, ha el akartál szökni az országból. Olvasd el te is, ha nem élted meg ámulj, ha megélted emlékezz! Időszerű, megint jönnének az oroszok.
Hát először is ott volt a szegénység. Aki akart, aki törekedett, aki szorgalmas volt, akinek volt versenyképes tudása az pont ugyanannyit keresett, mint aki semmit nem csinált, aki nem dolgozott, aki nem tanult. A 70-es évek viszonylagos jóléte után folyamatos mélyrepülésben volt a gazdaság, esélyed sem volt arra, hogy saját erőből lakásod, házad legyen, hogy megtakaríts, hogy gyarapodj. Az anyagi kilátástalanság általános volt.
Elmondom, hiába melóztál reggeltől estig, három műszakban, főállásban és maszekban, soha nem jutottál egyről a kettőre. Miért? Mert egyenlőség volt, minden szorgalmas ember nyolc lustát, ingyenélőt vitt a hátán. Meg a gyerekeket, meg a nyugdíjasokat, meg a nép nagyszerű vezetőit. Minden munkahely állami volt, megélni a munkából sehol sem lehetett.
A nagy szocialista egyenlősdi generációkon keresztül tartó nyomort hozott. Depressziós, neurotikus, lelkileg sérült volt az egész ország, mert elvették az életkedvét, a jövőbe vetett hitét, elvették a reményt is, hogy valaha jobb lesz.
A boltokban vackokat, sz@rokat lehetett kapni. Ha valaki kijutott "nyugatra", akkor csak ámult, hogy milyen csokik, ruhák, műszaki cikkek vannak. Úgy képzeld el, mintha a világtól negyven évvel elmaradott országban élnél, merthogy pont ez volt a helyzet. Negyven éves autók, negyven éves magnók, negyven éves minden.
Lapozgattuk az osztrák meg német áruházak katalógusait és csorgott a nyálunk. Azon álmodoztunk, hogy egyszer nekünk is lesznek ilyen cuccaink, cuccaink, amik a vasfüggöny másik felén hétköznapi dolgoknak számítottak. Volt aki már evett mogyorókrémet vagy ivott valódi narancslevet, volt akinek "hoztak be" magnót, tévét, a többségnek azonban nem jutott. Nincs... nincs... sűrűn használt szó volt ez. Meg a szólás, hogy "ez van, ezt kell szeretni".
A munkahelyeken dübörgött az... az alkoholizmus. Ha valaki matt részegen hevert a munkahelyén azt nem rúgták ki, mert akkor kiürültek volna a munkahelyek. Előbb-utóbb mindenki részeges lett, beilleszkedett vagy lelépett. Igénytelen, aromás pálinkautánzatokat vedeltek az emberek, olyan piákat, amik mára már eltűntek, amiket ma meg sem inna senki. Na jó, ez költői túlzás, olyan pia, ami a mennyiségét korlátlan ideig megőrzi a valóságban nincs. Nincs rossz bor, csak rossz borivó van, ahogy annak idején mondták.
A társadalom gyakorlatilag ráerőszakolta az alkoholizmust az emberekre. Ittak-ittak-ittak-meghaltak. Ez volt az emberek szerepe, nem volt kötelező nyugdíjas korig kihúzni.
Emlékszel? (forrás)
Ott volt még a kötelező sorkatonaság. Sokak úgy emlékeznek rá, hogy "jó buli volt", de elárulom, nem volt az. Értelmetlen marhaság volt, hónapokig, évekig tartó büntetés, ahol műveletlen, alkoholista, aljemberek, úgynevezett "hivatásos tisztek" és analfabéta sorkatonák terrorizálták a újonan sorozott katonákat, hogy aztán később ők is terrorizálhassák az utánuk jövő "kopaszokat". Értelme nem volt az egésznek, viszont aki előtte nem volt alkoholista, annak nagy lehetőséget jelentett, itt rá lehetett gyúrni a piálásra, mert az persze ment ezerrel.
Aztán ott van a szabadság, az egyenlőség, a testvériség. Gondolná az ember, hogy nem számít, pedig de. Számít, ha nincs.
A társadalom két részből állt. Voltak a normál emberek, a senkik, akiknek ugye kuss volt a nevük. Aztán voltak a hatalmasok, rendőrök, pártemberek, közép és felsővezetők, akik bármikor leugathattak és pokollá tehették az életed. Orosz mintára ment ez is, oroszországban még most is ez megy. A társadalom feldobja a selejtett, az üledéket a felszínre, ők parancsolnak, ők teszik pokollá az életed. Rájuk nem vonatkoznak a törvények, ők egyenlőbbek az egyenlőknél. Alap orosz minta, minél magasabban van valaki a ranglétrán annál kevésbé vonatkoznak rá a szabályok.
Ha a rendőrnek nem tetszett a pofád, képentörölt. Esetleg meggumibotozott. Ha a főnüködnek nem tetszett a pofád beosztott valami mocsok feladatra, elvette a túlórád, ha továbbra sem kussoltál, kirúgott. Ha sokat méltatlankodtál beírt valamit a munkakönyvedbe, hogy máshova se vegyenek fel.
Nézem az orosz híreket, felvételeket az ukrajnai háború kapcsán és megrökönyödéssel vegyes ámulatot érzek. Most értettem meg, hogy honnan jött ez az egész, hogy mi nyomorította meg a fiatalkoromat. Azt látom, hogy ez az orosz módszer. Nem, nem egyszerűen szocialista, kommunista, marxista, ahogyan azt hittem, ez az orosz kultúra, az orosz módi, az orosz társadalom, az úgynevezett "orosz lélek". Hát köszi, nekem elég volt.
