Manapság a csapból is az folyik, hogy "jogállamiság". Abban mindenki egyetérteni látszik, hogy a jogállamiság az valami nagyszerű dolog, fontos dolog és azt meg kell mindenképpen meg kell védenünk. Ez eddig rendben is van, de mi a csoda ez, amit mindenki meg akar védeni?
Egyszerű fogalomról van szó, nem túl bonyolult ám, mégis a legelképesztőbb butaságokat terjesztik róla. Nyilvánvaló, hogy a jogállamiság fogalmát mindenki a saját ízlése szerint csavargatja, úgy, hogy valahogy az jöjjön ki belőle, hogy "nekünk" igazunk van, "nekik" meg nyilván nincs.
Ilyet lehet példéul olvasni a neten:
Senki sem akarja még kizárni sem Lengyelországot vagy Magyarországot az uniós államok köréből: annyit kérnek tőlünk, hogy fogadjuk el a jogállamiság alapszabályait, magyarul: legyenek stabilak a törvényeink, ne változzanak folyamatosan és tartsuk be őket.
Nos, nem. A jogállamiság "magyarul" nem ezt jelenti és ezt könnyű belátni. Olyan ország nincs, ahol nem változnak a törvények "folyamatosan" és olyan sincs, ahol "betartjuk őket". Minden országban változnak a törvények, mert változik a világ és mindenhol vannak olyanok, akik nem tartják be őket. Ha ez lenne a jogállamiság definíciója, akkor bizony sehol nem lenne jogállamiság.
Valójában a jogállamiság egy egyszerű igényből származik, onnan ered, hogy mindenki szeret ismert játékszabályok szerint nyomulni az életben. Amikor a játékszabályok nem ismertek az játék élvezhetetlen, az élet nyomorúságos. Erre találták ki a jog intézményét, a jog nem más, mint ezeknek az ismert játékszabályoknak az összessége.
A játékszabályok viszont csak akkor működnek, ha előre ismertek és mindig egyértelműek, hogy kire milyen szabályok vonatkoznak. Ehhez bizony két dolog kell:
1. Legyenek jogszabályok, a fontos interakciókat, a fontos teendőket jogszabályok szabályozzák. Legyen rá szabály, hogy ki fizet adót és mennyit, hogy kié a tulajdon, hogy kinek hogyan kell viselkednie a büntetés elkerülése érdekében. Ha lukak vannak a jogszabályban, ha a jogszabály nem mondja meg előre a játékszabályokat, akkor nincs "jogállam". Ezt nevezhetnénk egyfajta teljességi követelménynek is.
2. A jogszabályoknak univerzálisaknak kell lenniük. Nem, nem mindenkire vonatkoznak "egyformán", a vállalkozó nem ugyanúgy adózik mint a nyugdíjas, az ittas személyek nem vezethetnek ugyanúgy mint a józanok, de a jogszabályok nem lehetnek esetlegesek, többértelműek, véletlenszerűek. Ezt pedig nevezhetnénk egyfajta minőségi követelménynek is.
A jogállam hétköznapi nyelven annyit jelent, hogy az állam, az állampolgárok interakcióit jogszabályok alapján kezeli. Nem ötletek alapján, nem "pofára", nem "érzésre", nem "hangulatnak vagy ízlésnek megfelelően".
Érdekes úgy is felfogni, hogy az állam a jogszabályt megalkothatja vélemény alapján, szavazással, politikai hangulattól függően, de az állampolgárok inerakcióiba már a jogszabály alapján, a jog alkalmazása során avatkozhat bele. A fodrászokra vonatkozó jogszabályról lehet szavazgatni, de a Mari néne fodrászüzeméről már nem, mert a Mari néninek előre kell tudnia mi is fog történni, ha holnaptól tévedésből világoskékre tolja a hajad.
Namost viszont akkor van itt egy gondolat, ami bánt engem. Ha az EU azt mondja, hogy a jogállamisághoz köti a kifizetéseket, de mindeközben nem fekteti le jogszabályban azt, hogy mi is a "jogállamiság" pontos definíciója, akkor ezzel a jogállamiság ellen véd. Súlyosan! Ami ugye igencsak groteszk... Háddenem?!
