Ha már itt tartunk, hogy ugye mi darálja a fogaskerekeimet, hát az, amikor felnőtt emberek azzal jönnek, hogy "nem igazságos". Megmondom miért szoktam ezen kiborulni, főleg amikor az adók kapcsán jön ez elő.

Merthogy nincs igazságos adórendszer! Nem is lehet, az "igazságos adórendszer" egy nonszensz. Nem azért mondom ezt, mert valamiféle nihilista vagyok, aki megkeseredett és nem hisz már a jóban, nem hisz az igazságban, aki a "nem lehet igazságot tenni" kényelmes állásponttal utasít vissza minden kezdeményezést. Nem.

Jobb adórendszert gyakorlatilag bármikor lehet csinálni és a legtöbb esetben érdemes is. Arra hivatkozni azonban, hogy "nem igazságos" egy roppant idegesítő retorikai fogás.

Az addig mindenkinek megvan, hogy az "igazság" mit jelent ugye? Egy csomó igaz kijelentést, amik a valóság egy szeletét teljes egészében lefedik. Néha kihangsúlyozzuk, hogy teljes szeletét, azt mondjuk, hogy "a teljes igazság". Persze ez a "teljes igazság" néha igencsak végtelen, úgyhogy csínján kell bánnunk a teljes igazsággal, de mindegy, most hagyjuk is ezt.

Igen ám, de mi az "igazságos"?

Az igazságos valamim olyan lenne, ami minden szempontból, az érdekeltek minden szempontját és érdekét figyelembe véve megfelelő. Amit az érdekelt felek mind elfogadnak. Képzeljük bele magunkat a másik fél helyébe, sőt az összes fél helyébe egyenként és ha nem tudunk jobb megoldást mondani a másik felek szempontjából sem, akkor azt mondhatjuk, hogy az adott megoldás igazságos. Nem túl tudományos definíció, de valami ilyesmit értünk azon, hogy "igazságos".

Ha egy árucikk X forintba kerül, akkor 5 darab ugyanabból körülbelül X X X X X forintba kerül (azaz 5X-be, ugye). Ez például elég logikus, elég igazságos, nem nagyon van olyan megoldás, amit az eladó és a vevő szempontjából is feltétel nélkül elfogadnánk. Persze, el lehet térni ettől, lehet kedvezményt adni a nagyobb tétel esetén, de ez egy igazságos rendszer, nem?

Namost nézzük az adót. Az adórendszer bonyoult, nagyon sokféle szereplő nagyon sok érvet képes felsorakoztatni. Bármilyen adórendszert is felvázolunk lesznek szereplők, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetben fogják érezni magukat és ezeknek a szereplőknek lesznek is egészen logikus érveik. Tehát nincs igazságos adórendszer. Merthogy túl bonyolult ahhoz, hogy mindenki egyetértsen, hogy ne legyen újabb és újabb érv, ami ütközik más érvekkel, újabb és újabb szempont, ahonnan más tűnik igazságosnak.

Vegyünk egy egyszerű példát! Vannak gazdagok és szegények, jól kereső és kevésbé szerencsés emberek, katások és alkalmazottak, adózniuk kell. Mennyit adózzanak?

1. Okés, fizessenek mindannyian ugyanannyit. Ugyanannyi szolgáltatást kapnak az államtól, ugyanannyira védi őket a rendőrség, a törvény előtt egyenlőek, ugyanaz az orvos műti őket az adóból finanszírozott egészségügyben, tehát fizessenek ugyanannyit! A boltban is az volt az igazságos, hogy mindenkinek ugyanannyiba került a kenyér, legyen egységes az adó is. A gazdag is 50 ezret fizet, a szegény is, így igazságos!
2. Háááá! Álljunk meg a szóra, mondhatja a szegény ember, de hisz ez nem igazságos, mert az összeg egyenlő ugyan, de az erőfeszítés nem az. A szegény emberre hatalmas terhet ró az adó, neki nagyon nehéz előteremteni, a gazdag viszont meg sem érzi. Legyen arányos az adórendszer, akinek kétszer annyi van, az fizessen kétszer annyit, akinek tízszer annyi van, az fizessen tízszer annyit! Arányos és nyilván nincs igazságosabb annál, hogy arányos közteherviselés. Ki mennyit bír, ugye? Legyen egykulcsú az adórendszer.
3. Ááááááhhh, nem jó. Az a helyzet, hogy vannak nagyon-nagyon-nagyon gazdagok, ha mindenki arányosan fizet, akkor ezek a nagyon-nagyon-nagyon-nagyon gazdagok könnyen megússzák, millió közepesen jómódú hordozza helyettük a terhet. Merthogy a nagyon-nagyon-nagyon gazdag emberek is ugyanannyit esznek, ugyanannyit isznak, de ami megmarad nekik, az rengeteg. Milliók fizetik a magas adót csak azért, hogy nekik nagyon sok maradjon az adó után. Legyen aránytalan az adórendszer, sávos, akinek nagyon-nagyon-nagyon sok van, azok fizessenek aránytalan többet. Ne azt nézzük, hogy mennyit fizet, hanem azt, hogy mennyi marad neki!
4. Áhhhh, nem jó. Merthogy szeretnénk ha az emberek vállalkoznának, szerencsés lenne, ha kevesebb terhet raknánk a vállalkozókra, ugye? Mindenkinek jobb lenne, ha sok vállalkozó lenne, ezért hagyjuk őket keresni, hogy vállalkozást építsenek! Meg igazából szeretnénk, ha kevesebbet piálnának, a pia nem létszükséglet, az csak egy káros szenvedély, legyen a pián sok az adó, úgy igazságos. Meg az öreg, légyszennyező autók, meg a sósmogyoró és így tovább...

Így aztán eljutottunk egy bonyolult adórendszerhez, ami már olyan komplikált, hogy a társadalom nagy része nem tartja igazsgosnak. Ötezer féle szabály, nyolcvan féle adózó, akik mindegyik igazságtalannak tartja legalább a szabályok felét. Vannak érvek minden szabály mellett, de persze ezrével vannak az érvek a szabályok ellen is.

Akkor mi a tanulság? Milyen okosságot tudunk ebből levonni?

Hát egyszerű: ne gyere már nekem azzal, hogy igazságos adórendszer, nincs olyan. Az, hogy "de így nem igazságos" az nem érv, az csak annyit jelent, hogy te egy másik megoldást részesítenél előnyben. Igen, tudjuk, így van, mindig így van. Az érveidet meghallgatjuk, azok fontosak, de a "nem igazságos" az nem érv, világos?