A MOL vezérigazgatója nyilatkozott. Vicces csávó, vicceseket mondott. Csak nevetni lehet rajta. Merthogy mi mást tehetnék, nevetek...
Itt a cikk:
itt van miket írnak arról, amiket mondott:
nem a valóság vezet, hanem a látszatok. A politikai korrektségnek, a mainstreamnek, a sajtónak vagy a vágyálmoknak (mindenki helyettesítse be a magának megfelelőt) való megfelelési kényszer
Vicces, a csávó a MOL vezérigazgatója, sajtótájékoztatót tart, tök ugyanazt mondja, mint a kormányunk és közben az ún. "mainstreamet" szidja. Nagyvonalúan megfeledkezik arról, hogy ő is a "mainstream" része. Persze, a magyar "mainstream" része, aki éppen a nyugati "mainstream" pocskondiázásával tölti az idejét. Pont mint az orosz "mainstream".
Rendben van, szidja, miért is ne? De ő akkor is a "mainstream" része.
Mégis, újból és újból inkább másoknak akarunk megfelelni, és nem magunknak
Hát nem tudom kinek akar megfelel, gondolom Orbán Viktornak, de én speciel nem akarok másoknak megfelelni. Úgyhogy ez erősen kapufa volt.
A Mol vezérigazgatója szerint most ugyanez a helyzet adódott. „Kiváló példa a valóság és a reputációs pánik kettősségére az is, ami most az orosz–ukrán háborúban van, hogy tudniillik szabad-e orosz energiát vásárolni. Lassan a nyugat-európai hipokrácia új szimbóluma lesz ez. Van ugyanis a nagy pr- és politikai nekiröffenés, mely szerint morálisan nem oké üzletet kötni az agresszorral, és mindenki fekete bárány, aki ezt megteszi” – írta Hernádi,
Gyilkosokkal, diktátorokkal, agresszorokkal, gengszterekkel morálisan nem oké üzletet kötni. Ez elég világos. Ez elég egyszerű.
A MOL és úgy általában a magyarok mindig is üzleteltek Putyinnal a diktátorral, ami oda vezetett, hogy most állandóan az oroszokat, az orosz gyilkosokat, az orosz oligarchákat, az orosz állami egyház ügynökeit védjük.
Morálisan Magyarország a béka segge alá süllyedt. Ez is elég világos.
Lehet kifogásokat sorolni, lehet mutogatni, hogy "de hát a szomszéd is". Meg lehet magyarázni. Persze igen, amit meg kell magyarázni, az már el van cseszve.
Na de minek okoskodik az, aki nem érti, hogy gyilkosokkal üzletelni morálisan nem oké?
majd megjegyezte: Magyarországot is sokan kritizálták amiatt, hogy orosz kőolajat is vásárol, de „ha megfeszülünk, sem tudjuk átalakítani secperc alatt az előző hatvan évben felépült infrastruktúrát”.
Okés, a MOL vezérigazgatójától azt várom, hogy beszámoljon mi történt az ügyben. Nem azt, hogy kifogásokat adjon, nem azt, hogy megmagyarázza a bizonyítványt, hanem azt, hogy elmondja mit tettünk az ügyben. Ha már azt mondja, hogy ne a látszat vezéreljen minket, akkor mondja el, hogy mit tettek.
Eltelt lassan három év a második ukrán háború óta. Tíz év az első ukrán háború óta. Mit tett a MOL, hogy morálisan oké legyen?
A vezérigazgató azt is közölte, hogy konkrét üzletek mentek a kukába azzal az indoklással, hogy „bár jó az ajánlatotok, nem tudjuk vállalni a politikai kockázatot veletek, mivel az orosszal üzleteltek”.
Ó, igen. A vezérigazgató úr tanulja a piacgazdaságot. Pár évtized után.
Persze a MOL védett volt mindig is, nem fordulnak el tőle a fogyasztóik mint mondjuk egy étteremtől, egy bolthálózattól, egy üdítőital márkától, amikor kiderül, hogy "morálisan nem oké".
Lehet, hogy ami késik nem múlik, ki tudja? Magyarország egyelőre úgy döntött, hogy a maffiával üzletelni morálisan oké, nem kell félni. A lakosság meg a vállát vonogatja. Én is. Mégis milyen gázolajat tankoljak?
„Csak a múlt héten az orosz olaj és üzemanyag 4,5 milliárd eurónyi exportjából 1,62 milliárd eurónyi ment olyan hajókon, amelyeket európai országok biztosítói fedeztek, segítve ezzel az oroszok globális kereskedelmét és harcát Ukrajna ellen” – tette még hozzá.
Vannak szankciók, vannak szabályok, vannak törvények.
Aki nem tudná Európa és az USA úgy döntött, hogy nem tudja megakadályozni az energiahordozók kereskedelmét, de el tudja érni, hogy az oroszoknak ne nagyon érje meg. Nem az a cél, hogy ne vegyünk kőolajat, az a cél, hogy Oroszországnak fájjon a háború.
És még mielőtt jönne "a szankciók nem működnek" mantra, elárulom, igen, működnek. Oroszországban 30% körül vannak a kamatok, rekord magas az infláció, az orosz gazdaságból rohadtul hiányzik az a pénz, amit nem fizetünk ki a kőolajért és a gázért.
Végül még az amerikai elnökválasztásra is kitért
Kár volt. Érdemesebb lett volna arról beszélnie, ami a dolga lenne. Hogy állunk az üzemanyaggal? Mik a terveink? Mit tettünk eddig és mit teszünk ezután? Az rendben van, hogy nem lehet ripsz-ropsz három áv alatt lejönni az orosz energiaimportról, de az, hogy egy puma szót sem szól a vezérigazgató arról, hogy mit tesznek az ügy érdekében az ciki.
Inkább politizál? Pályát tévesztett? Még cikibb.
Szerinte ehelyett érdemes a józan észre hallgatni és megismerni a valóságot, mert „az se kevés feladat, de a siker útján ez az első lépés”.
A valóság az, hogy oroszországban omladozik a gazdaság. Rekordmagas a kamat, az építőipar leállt, vajat dubaiból szereznek be és a boltba vitrinbe tartják. Krumplit külföldről próbálnak meg beszerezni, az üzemanyagárak az egekben. A gazdaságról azt hazudják, hogy vadul növekszik, de a valóságban csak a kormány kiadásai pörgetik. Putyin éppen most csökkentette a katonáknak járó kompenzációt, mert túl sok a halott, túl sok a sebesült, nem bírja az állam anyagilag. Putyin Észak-Koreeából próbál segítséget szerezni, fegyverekért, lőszerért, katonákért kuncsorog.
És mindeközben a magyar kormány és a MOL vezérigazgatója a pont ugyanazt hajtogatja mint Putyin. Ugyan már, a szankciók nem működnek, úgyhogy sürgősen hagyjuk abba őket. Ezt mondogatja a kormány, ezt mondogatja a miniszterelnök és ezt mondogatja a MOL vezérigazgatója is. Meg Putyin is. Putyin mondjuk egyre elkeseredettebben.
