Okés, öntsünk egyszer tiszta vizet a pohárba. Merthogy nem az van benne. Valami van benne, de az, hogy nem tiszta víz az egyszer tuti. Még csak nem is átlátszó!
Megmondom mi a bajom! Az emberek hülyítése, az ostoba félinformációk, a hazugságok, a primitív tévedések terjesztése. Emberek tömege szakmányba terjeszti a hülyeséget, ami messziről, ködben, rossz látási viszonyok közt igazságnak tűnik. Így hangzik:
A biciggggli jó, az autó rossz, mkay? Korlátozzuk az autókat, támogassuk a bicigglit, mkay? Járjon mindenki biciggggglivel, mkay?
Namost elmondom mi a helyzet ezzel szemben. Hogy mi az igazság, ha kibontjuk néhány részletét... Példabeszéd formában, mesében fogom megénekelni, hogy a kicsik és lassúak is értsék.
Mese a bicajos-bőcsészről
A bicajos-bőcsész a belvárosban, a nagy város közepén lakott. Ő választotta ezt a vidéket, mert ez a vidék tetszett neki a legjobban.
A kisboltok és a kiskocsmák a közelben voltak, a boltosok meg a kocsmárosok kis teherautók segítségével odahordták a söröcskét, borocskát, a közelbe. Nem kellett átgyalogolni a falu másik végére egy kapuccsínóra vagy egy bágettért, elég volt lemenni a földszintre és ott volt a kiskocsma meg a kisbót. Ez bizony fontos szempont volt a bicajos-bőcsész döntéselőkészítési folyamatában, amikor azon filózott, hogy hol is kéne lakni.
A nagyi, aki a száz métert három és fél óra alatt teljesítette turbó járókerettel és akiért taxival kellett menni minden családi születésnapon szintén a közelben lakott. A nagyinak tápióröcsöge-alsón nem sok lett volna a túlélési esélye, de itt szép kort megélt. Valamikor a múlt században megélte már...
Amikor eldugult a csap fel lehetett hívni egy telefonszámot és jött egy csávó kis egyterűvel. Megcsinálta. Volt utca és házszám, út, kereszteződés és felüljáró, sőt híd is, kis egyterű is volt, amiben szerszámok voltak, hát kijött és megcsinálta az eldugult csapot, a vízköves bojlert, a légkondit. Máriavakarék-Tehénkepuszta külterület 1389 helyrajzi számon ilyen szolgáltatások nem lettek volna, a bicajos-bölcsész tehát könnyen döntött. Itt lakik, a civilizációban. Nyilván!
Amikor tavaly a papa szíve feladta és elkezdte kihagyni a ritmust, kiért a mentő hét perc alatt. A papa túlélte, zöldség sem lett belőle, még mindig virgonc az öreg. Műhelypuszta buszfordulóban a papa eldobta volna a kanalat, még jó, hogy itt lakott és nem egy fél év után rúgta rá a rendőrség az ajtót a szag miatt. A bicigglis-bőcsész kedvelte a papát, átjárt hozzá, jó, hogy a közelben lakott.
Amikor kiment a lapostévé a bicajos-bőcsész elugrott a bótba. Hívott egy taxit, kombit, ha lehet, aztán egy fél óra alatt lehetett megint tévét nézni. A taxis persze panaszkodott a fogalomra, de Mertehirtelend zártkeri vidékén mondjuk nincs taxi, ott nem lehet lapostévét nézni. Persze internet sincs, meg semmi, csak Mari néne meg a korcs kutyája, a bicikkklis-bőcsész könnyen döntött.
Főhősünk, a bringás-bőcsész nem talált könnyen munkát. Spanyol-magyar összehasonlító nyelvészetre keveseknek van szüksége és a bringás-bőcsész bizony csak "elégséges" szintet ért el az államvizsgán, de itt, ahol jelenleg lakik talált munkát. Egy kis ablakon kell kiadnia a szendvicseket az autósoknak akik rohannak a melóba, hála istennek a leesett szendvicseket megeheti, így valahogy megél. Itt, ahol vannak ezek az autósok, akiknek megér pár fillért, hogy beadja az ablakon a szendvicset meg a nagy kólát sok jéggel.
Namost miért van ilyen jó helyzetben főhősünk? Nyilván azért, mert vannak utak, van kereszteződés, rendbetartják, van híd, van felüljáró és van parkolási lehetőség is. Merthogy az autósok fizetnek mint a katonatiszt, még az orrukon is jön ki a pénz. Fizetnek az átíráskor, fizetnek önkormányzati adót, fizetnek az üzemanyaggal, fizetnek kötelezőt, áfát, ömlik a pénz. Ráadásul nem csak azok az autósok dobnak be a közösbe vastagon, akiknek a bringás-bőcsészre szüksége van, ó nem, mindegyik fizet.
Ez a képlet: minden autós fizet, ebből van út, ezen mennek azok, akikre a bicajos bőcsésznek szüksége van. A bicajos-bőcsész igen keveset fizet be a közösbe, a mamáért is eljön ingyen a mentő, a bojlert is elég négyévente vízkőmentesíteni, persze! Úgyhogy a bicajos-bőcsész bizony élsőködik azokon, akik fizetik helyette az utakat, a zebra festését, sőt a bicikliutat is.
Merthogy a bicigglis-bőcsész bicajjal jár, súlyadót nem fizet, a parkolásért nem fizet, benzint nem fizet, kötelezőt nem fizet, orvosi vizsgálatra nem fizet, semmit nem fizet. A bicajozás ingyen van a közös utakon, hidakon, kereszteződésekben.
Az autósok kifizetik az utat, amiből egy sávot csak a bringás-bőcsész meg a haverjai használhatnak. Most már mondjuk kisteherautóval nem lehet elmenni, mert a bicikliút leszűkítette az utat, meg hát ugye kis autóval is nehéz kerülgetni a bicajosokat, de a dolog működik. Az autósok fizetnek, a bicajos bőcsész nem nem fizet, miért is fizetne?
Most azonban a bicajos-bőcsész új ötlettel állt elő, bizony! Miért nem fizetnek az autósok többet? Még többet! Sokkal többet! Akkor lenne mindenre pénz! Hát ez az, fizessenek az autósok, miért is ne?! Az autó rossz, az autó abcúg, a bicaj jó, fizessenek az autósok sokkal-sokkal-sokkal többet!