Rájöttem, hogy a betonnak két vége van és ez az összes közgazdasági elméletet egyben cáfolja is.
Szóval először is, sokféle beton van. Van amit a helyszínen kevernek kavicsból valamiféle elmés szerkezettel (amit nem meglepő módon a "betonkeverő" névvel látott el az emberiség magyarul beszélő része). Van amit mixerkocsival hoznak, van nedves, kevésbé nedves, zsákos... mindenféle. Még pumpás is.
Namost minden betonnak más az ára. Van olcsóbb, ami azért nem olcsó, van drágább, ami viszont kimondottan drága. Van persze közepesen drága is.
Csakhogy, a betonnak két vége van, az egyik végén valaki fizeti, a másik végén meg valaki dolgozik vele. Eldolgozza. Felhasználja. Ő mondja meg, hogy milyen, azaz mennyire drága beton kell. A feszültség innentől kedve fokozódik.
Merthogy esküszöm, ha árulnának fél decis pohárban betont, amihez mindig adnának azonos mennyiségű pálinkát, akkor minden építkezésen azt kellene használni! Függetlenül attól, hogy mennyibe kerül. Ami kell, az kell.
Namost az összes közgazdasági elmélet valamiféle árversenyről beszél, a termék árát a piac határozza meg, a piaci verseny, meg ilyenek. Szabad piac, ár, verseny, érték, ismerjük.
Fenéket! A termék árát a vevő kőművese határozza meg.
Nincs piaci verseny, ha csak azt nem tekintjük versenynek, hogy mindenki megpróbál minél előbb szívinfarktust vagy agyvérzést elérni a csávón, aki a beton rosszabbik végén álldogál idegesen markolászva a pénztárcáját.
