Van itt egy dolog, ami nekem teljesen nyilvánvaló. Nem is hoztam szóba, nyilvánvaló, biztos másoknak is az, miért kellene feleslegesen szaporítani a szót? Nos, kell. Sajna szükség van rá.
Amikor kicsi gyerek voltam az általános iskolában (voltam vagy mittudomén, 8-10 éves) volt egy tohonya nagy böszme iskolatársam. Vagy egy fejjel volt magasabb mindenkinél, nagy hájfejű durung volt. Volt neki egy bazi nagy fa vonalzója, fémbetétes, jó súlyos.
Namost ennek az agresszív kis disznónak sajnos nagyon sokszor nem volt más választása mint elővenni ezt a vonalzót és rendet tenni vele. Sajnos meg kellett rendszabályoznia a többieket, merthogy őt igen sokszor provokálták. Nem volt más választása mint keményen fellépni, kemény választ adni, odacsapni, rendet tenni.
Nekünk többieknek mindig volt más választásunk. Bocsánatot kértünk, félreálltunk, megbeszéltük a problémákat, elfutottunk. Minket valahogy soha nem provokáltak, nekünk soha nem kellett rendet tenni, másokat rendszabályozni. Volt választásunk.
Ugye ismerős? Putyinnak van vagy egymillió katonája, sok száz tankja, ágyúi, rakétái, sok ezer atomfegyvere. Választása viszont tényleg nincs, mindig provokálják, sajnos nem tehet mást, menni kell rendet tenni, kemény választ kell adnia.
Azt javaslom Putyin elnök úrnak, hogy szerelje le az atomfegyvereit, olvassza be a régi tankokat, a régi ágyúkat. Mindjárt lesz más lehetősége, mindjárt felhagynak a többiek az örökös provokálással, azonnal lesznek mindenféle más módszerek is a problémák megoldására.