Na, nem fogom elmondani a történetet, de lehet, hogy sikerül kedvet csinálnom hozzájuk. Merthogy én például olvastam őket. Mindet, amit el lehet érni magyarul, mindet többször is olvastam.
Szóval a Metró könyvek valójában nem egy szerző művei. Az igaz, valóban Glukhovsky kezdte, valóban a moszkvai metró vonalakkal kezdődött. Az atomháború utáni moszkva metróban bújkáló, metróban szenvedő túlélőivel, akik néha ugyan kimerészkednek a rádioaktív felszínre, de már évtizedek óta a föld felszíne alatt élnek.
A külvilág a vadállatoké, a mutánsoké, az enyészeté.
Aztán Glukhovsky közzé tette, hogy szívesen venné, ha más is írna az általa teremtett univerzumban játszódó regényeket. Születtek is ilyen regények, amiket persze szintén érdemes elolvasni.
Aztán megszülettek az első játékok. Mondjuk én nem játszom a számítógéppel, de videókat láttam, kritikákat is, a játékok igencsak hűek a könyvekhez, azt hiszem elmondhatom, hogy a kánon részének tekintik őket.
Így aztán hatalmas, hosszú, szerteágazó történet alakult ki. A neten van egy hosszú, élvezetes videó a teljes Metró történetről. Van vagy másfél órás, élvezetes, de persze csak akkor szabad megnézni, amikor az ember már olvasta a könyveket. Akkor viszont jópofa nosztalgiázásból. Hja, tényleg, Artyom így járt, most már emlékszem.
A teljes Metró történetvonal, másfél óra poénlelövés
És milyen a könyvsorozat? Nos, elsősorban is sötét. Szenvedés, embertelenség, kegyetlenkedés, ostobaság van benne dögivel. Megjegyzem az oroszok ebben nagyon jók. Ha posztakopaliptikus sci-fit akar az ember azt at oroszok csinálják jól. A nyugat túl optimista, túl naív ezekhez.
Másrészt meg a szerző igencsak ki van ábrándulva mindenféle eszméből, ideológiából. Valóban sokat gúnyolja a fasizmust, a nácizmust és a kommunizmust, de persze nem áll itt meg. Sorra kerülnek a keresztények, a sátánisták, a misztikusok, a hatalmas-földalatti-hernyó-imádók, a Jehova tanúi is. Vannak nacionalisták, vannak idegengyűlölők, vannak kannibálok, keretlegények, szadisták, diktátorok, van minden.
És persze vannak hősök, vannak, akik erkölcsileg, lelkileg kiemelkednek a mocsokból, azok közül, akik elsüllyednek.
És vannak történetek. Izgalmas utazások, harcok, kalandok. Küzdelem a túlélésért, küzdelem a jövőért, küzdelem a mutánsok és a szekták ellen. Enélkül csak egy unalmas társadalomkrikát kapnánk és a Metró világ minden, csak nem unalmas.
Ajánlható? Mindenképpen. Érdemes a könyvekkel kezdeni, az eredetivel, aztán lehet menni a lengyel, a francia, az orosz követőkre. Aztán persze ott vannak a játékok, amik többé kevésbé követik a történetszálat és új kalandokat is behoznak.
Érdemes elolvasni a könyveket.
