Elhatároztam, hogy érzékeltetem a nagyérdemű közönséggel mennyire értek én a képzőművészetekhez is, mennyire piszokul sokrétű is vagyok. Elhatároztam, hogy írok egy cikket Hieronymus Bosch-ról, a híres, de azért nem annyira híres 15. századi festőről.

Senki sem tudja, hogy a csávó pontosan mikor is született, mit is csinált, hogyan élt, pontosan mikor festette azt a cirka két tucat képet, ami fennmaradt utána. Igen jellemzően a bölcsészek évszázadokon keresztül vitatkoztak a fennmaradt festmények készítésének pontos idejéről, nyilván könyvárakat töltve meg az okoskodásukkal, amíg valami természettudós be nem rágott és el nem végezte a vizsgálatokat.

Természetesen hamar kiderült, hogy a bölcsészek évszázadokon keresztül ostobaságokat beszéltek, de ezt tudtuk előtte is. A festmények nem akkor készültek, teljesen felesleges volt több évszázadnyi szószaporítás.

A Bossz, merthogy a szülőhelyén így ejtették a nevét annak ellenére, hogy a sznob közönség mostanában Bossnak mondja, szóval a Bossz apja festő volt, aki gyakorlatilag minden fiából festőművészt faragott. Ami lássuk be hiba volt, mert ugye annak a statisztikai valószínűsége, hogy 5-ből 4 fia tehetséges a festészetben nyilván a nullához közelít. De persze a 15. századi európában a valószínűségszámítás nem volt még feltalálva. Ez a kor emberének viselkedését amúgy elég jól magyarázza, rendszeresen tettek olyan dolgokat, amikről már eleve lehetett tudni, hogy valószínűleg marhaságok lesznek, de mindegy. Ebbe most ne menjünk bele, mert igen hosszú téma lenne.

Szóval a Bosch átvette a családi biznicet és festegetett. Híres a lázálomszerű, beteges festményeiről, a közönség ezeket igen kedveli, pedig festett ő tök normális képeket is. Csakhát ugye a bölcsészek ezekkel nem nagyon foglalkoztak.

Ecce Homo - Íme az ember

És itt a "tök normális festmény" kifejezést a lehető legtágabb értelemben használjuk. Annak ellenére, hogy az ürge egész életében a festészettel foglalkozott (már amennyire tudjuk persze) soha nem tanult meg rendesen festeni. Az emberalakjai kifordultak, groteszkek, természellenesek, semmi normális nincs a testtartásukból. A tárgyak, az axonometria torz, amolyan kisiskolás, mintha az épületek vonalzóval lettek volna meghúzva. Mondjuk leplet jól tudott csinálni, a legtöbb alakot ezzel fedte le, hogy eltakarja mennyire nem tud embert rajzolni.

Lázálomszerű részlet, elég is egy ilyen festményből

Később meg a csákó már csak ilyen lázálomszerű képeket festett, rengeteg pici alakkal, amikből csak részleteket szoktak mutatni, mert tényleg amolyan képregényszerű az egész sok-sok kis epizóddal és elég is egy-egy részlet az embernek. Kedvenc témája a seggluk volt, meg torz, fura alakok és szimbólumok, szörnyek, ördögök, kannibalizmus, ilyesmi. Főleg szimbólumok, amiket ma már senki sem ért persze.

Ráadásul az arc valláskárosodott volt, de igen erősen. Egész életében a biblia szimbolikája foglalkoztatta, a festményeiból világosan látszik, hogy csak egy könyvet olvasott, azt viszont nyilván egész életében. Ez a biblia dolog teljesen az agyára ment, egész életében csak ez a téma járt körbe-körbe a fejében, ami ugye nem egy egészséges dolog. Ha ma élne a pszichiáterek vagyonokat keresnének rajta a horrorfilmesek meg vagyonokat fizetnének neki.

Jellemző az elfojtott szekszualitás is, merthogy milyen legyen a szekszualitás egy 15. századi buzgó vallásos művészben, ha nem elnyomott. 

Na, ezek a lázálomszerű képek annyira bejöttek a közönségnek, hogy már életében vadul hamisították az ürgét. Amin aztán megint csak évszázadokat vitatkoztak a bölcsészek, hogy tudniillik melyik a hamisítvány és melyik nem az. Ebben a tudomány nem volt a bölcsészek segítségére, mert ez a kérdés egyetlen komoly embert sem érdekelt.