Oké, aki nem látta még a magyar építőipart testközelből az el sem tudja képzelni, hogy mi történik ott. Az építőipar helyzete olyan, hogy amikor először belefutunk legszívesebben kivándorolnánk az sarkvidékre, hogy a hátralévő éveinket egy hókunyhóba töltsük, fókák, jegesmedvék és pingvinek közt. Egy nagy késsel lehet iglut építeni, nem kell hozzá kőműves, burkoló, bádogos meg segédmunkás. Már megérte...
Hogy mi a baj az építőiparral? Az igénytelenség, a gazemberség, a hozzánemértés, a gengszterkedés, a csalás, a hazudozás, a megbízhatatlanság, a ...
A lényeg, hogy bárki, aki épített vagy felújított már az életében, legendákat tudna mesélni. Én magam is gondolkodom, hogy kellene írnom valami eposzt a szenvedéseimről a világ okulására. Az első tizenkét kötetet bőrkötésben, bordó színben tudnám elképzelni. Bibliapapíron.
Most viszont megmondom az állam hogyan tudná megoldani az összes gondot egyetlen ügyes húzással, egyszer s mindenkorra. Egyszerű!
Az államnak be kellene vezetnie a kötelező biztosítást az építőiparban.
Minden vállalkozó, minden cég, minden mester és minden iparos, aki az építőiparban dolgozik kötne egy kötelező biztosítást valamelyik biztosítóval. Ha a tulajdonos, a megbízó, a kuncsaft elégedetlen a munkával, úgy érzi, hogy átverték, simán jelezné a kárigényét a biztosítónak. Vissza a pénzem, fizessenek kártérítést a helyreállításért, fizessenek kötbért a megcsúszott munkáért, azért, mert esetleg meg sem jelentek.
Világos, hogy a lakosságnak mi haszna lenne ebből, kapna egy biztosítékot. Ha fel tud mutatni egy számlát, árajánlatot, megállapodást, dokumentált trehányságot, akkor kapna pénzt, kártalanítva lenne. Akkor is, ha a kár évekkel a munka elvégzése után keletkezik, ami az építőiparban bizony sokszor előfordul.
Penészedik a fal? Leázott a lakás? Kidőlt a fal? Sehol sincs már a szaki? Biztosítás!
A megbízók, a kuncsaftok ezek után természetesen hamar megtanulnák, hogy számlát és árajánlatot kell kérni, legyen rajta a munka leírása, legyen rajta mennyi az annyi, legyen rajta, hogy mikor lesz kész. Így aztán az állam is jól járna, hiszen az emberek jó része kérne számlát. Adóügyileg fehéredne az építőipar, ami nagyszerű lenne, mert ráfér. A tizennyolcadik századi kalózok több számlát adtak mint a mai szakik, ez köztudott.
Az állam tehát jól járna, lenne adóbevétel.
A szakik is jól járnának, már legalábbis a tisztességes, megbízható, adót fizető, hozzáértő szakik. Lenne munkájuk, mert aki gazemberkedik azt a biztosító hamar kicsinálná. A kuncsaftok elfordulnának tőle, mert nincs biztosítása. Ráadásul a kókler, hozzánemértő szakik elmehetnének segédnek a profikhoz, ahol figyelik őket, ahol irányítják őket, ahol ellenőrzik a munkájukat.
A kötelező biztosítás olyan szintű fehéredéshez, tisztuláshoz vezetne, aminek már komoly társadalmi jelentősége is lenne. Persze csak ha okosan, profin vezetnék be.
