Komoly bánatom, hogy mostanában nem csinál senki jó sci-fit. Órákat tudnék beszélni erről, érveket sorolni, hogy a sok-sok film, ami mostanában sikeresnek számít miért nem sci-fi, miért nem jó, hogy mi is a bajom velük. Nem sok értelme lenne, ízlésről érvelni mint tudjuk értelmetlen.

Azért egy kis időt mégis rászánok, leírom, hogy mi a bajom az új predátor filmmel.

A címe "Prey", azaz "Préda". Megnéztem, jól meg van csinálva, hiba nincs benne, igényes, látványos, össze van rakva... akkor mi is a bajom?

Az első predátor film 1987-ben jött a mozikba. Jó rég volt, gyakorlatilag gyerekek voltunk, egy más világ volt. Nem volt még mobiltelefon, nem volt internet, nem volt euró, mondom, egy másik világ volt. Akkoriban nagyon népszerűek voltak a kommandós filmek, dzsungel, robbanások, lövöldözés. Kevés sci-fi volt, azok is CGI nélkül, sokszor igen gagyik. Ez bizony az "egy csávó gumiruhában és álarcban" korszak volt.

Az első predátor filmben (mint az köztudott) egy kommandós osztag csapatja a dzsungelben, aztán találkozik valamivel, ami ellen esélye sincs. Jön a predátor, hirig, mi meg lassan rájövünk, hogy ez a lény egyszerűen vadászik az emberekre. Az egész kultúrája, az egész értékrendje, civilizációja, élete a vadászat körül forog ezért aztán igen jó is benne. Mondjuk jobb lett volna ha nem  a "ragadozó", hanem a "vadász" nevet kapja, de a "Hunter" nem hangzott elég ütősen, ragadozó lett belőle. Szóval jön a vadász, emberekre vadászik.

A swarci lenyomja, 35 év után már nyugodtan lelőhetem a poént, mindenki tudja. Igazából 1987-ben is mindenki tudta, ezek a filmek nem úgy működnek, hogy megveszed a jegyet, a swarcit meg lenyomja valami idegen lény... 

Ami a lényeg, hogy a filmnek van egy története, egy csattanója, valami, ami új, fordulat, meglepetés, elgondolkodtató, valami, ami elindítja a fantáziánkat. Egy lény, egy intelligens kultúra, ami szórakozásból legyilkol minket. Mi vagyunk a préda, vadászidény van ránk. Nem akar elvenni tőlünk semmit, nem a bolygónkra fáj a foga, nem háborúzik velünk, egyszerűen eljön és vadászik ránk. Esélyünk sincs, kiderül, hogy ebben a világegyetemben nem mi vagyunk a csúcs, a teremtés csodája. A koponyánk a trófea, ennyi.

Na, hát ilyet nem láttunk előtte. Ez odavág keményen, csak pislogtunk, hogy ilyen-már-ez-milyen-háddenem?

Utána persze csináltak egy csomó folytatást, most is, itt ez az új. Várjuk, hogy megtörténjen a csoda, hogy valami olyan filmet lássunk, amit soha nem felejtünk el.

Hát sajnos nem megy. Már tudjuk, hogy ott az a lény, vadászik, már tudjuk, hogy nem mi vagyunk a legerősebbek, a leggyorsabbak, tudjuk, hogy trófea vagyunk. A történetet ismerjük, új történetre vágyunk, de nincs. Ugyanazt a mesét adja el nekünk minden egyes folytatás, semmit nem tesz hozzá, nincs új mese. Megyünk a moziba egy új mesét, egy új történetet nézni és a 35 éves történetet adják kicsit más fűszerezéssel.

Szóval jó film a "Préda"? Ja, az, érdemes megnézni, jól össze van rakva. 35 év múlva emlékezni fogsz a hangulatra, arra, hogy mit éreztél a film után? Nem, sajnos azt nem. Ez nem egy olyan film, ez nem egy új történet. Kár érte, egy új történetet pont ugyanennyi pénzből lehetett volna megcsinálni.