Immár hónapok óta használom az IBM x3850 M5 szervert, amihez meglehetősen olcsón jutottam. Szinte tökéletes, úgy néz ki mintha nullkilométeres lenne, erős, csak kicsit sokat fogyaszt. Főleg, hogy állandóan ezt hajtom.
Aki ismer az tudja, hogy cirka tíz éves használt szervereket gyűjtök. Hogy miért? Hát a gépek kellenek, milliárdos nem vagyok, hogy újat vegyek, a tíz éves gépeknek jó áruk van és tűrhető a teljesítményük is. Meg aztán nem is nagyon mennek tönkre.
Az eddigi legjobb vételem az IBM x3850 M5 szerver volt, amit valami fura oknál fogva elég olcsón árulnak a neten. Nagy, 4U magas szerver, 4 processzoros, 4 darab 10 magos processzor van benne, de a hypterthreading miatt ez 80 magnak látszik. A 80 mag az 80 mag, ha nem is szupermagas az órajel, 80 mag azért odatesz[1].
Négy proci, négy memóriakártya
A memória sem gond, nyolc memóriakártya elfér a szerverben, bővíthető 2TB memóriáig (64 x 32GB), de persze ilyet nem teszek, mert nem én írom az ország költségvetését. Az enyémben 4 memóriakártya van, összesen 128GB memóriával, amit az EBay-en vadásztam össze ugyancsak olcsón. Teljesen elég egyelőre, ha világegyetemeket fogok szimulálni veszek még.
Vásárlás utáni próba ideiglenesen betolt diszkekre
Háttértárból 8 2,5"-os SAS/SATA diszket fogad, ami nekem elégnek bizonyult egy önálló szerverhez. Ha storage kell, arra van másik gép, szóval betettem két 15K SAS diszket az oprendszernek és vettem hozzá 6 SSD-t a virtuális gépeknek. A 6 240GB-os SSD RAID 5-be kötve cirka 1TB SSD tárat adott ki, ezeken bővel elfértek a virtuális gépeim és sebességben, valamint hibatűrésben is elfogadható lett.
Szóval ugye volt a gép, amit 80 szálas processzorpakkal vettem, vettem hozzá memóriát és pár SSD-t, árban a kifizethető kategórában maradtam. Eleinte be-be kapcsoltam, használgattam, futtattam rajta pár döbbenetesen processzorigényes programomat, amiket magam fejlesztettem és amik képesek voltak 80 szálon is dolgozni. Megbízható volt, gyors volt, viszonylag halk is volt, imádtam.
Még rack szekrényen kívül, fehér címkével
Aztán egy szép napom vérszemet kaptam és átraktam rá a virtuális gépeket, amiket folyamatosan használok. Kikapcsoltam az eredeti Sun szervert, azóta az IBM megy egész nap. Évente van vilanyszámla megállapítás, én meg majd költözök valami országba, amivel nincs kiadatási egyezményünk[2].
Később aztán elhatároztam, hogy újra megpróbálok remote desktop megoldással dolgozni. Pár hónapja már próbálkoztam ilyennel, rá kellett jönnöm azonban, hogy a 10+ éves vékonykliensek bizony túl lassúak, idegesítően akadozik a képernyőfrissítésük. Most azonban újrapróbáltam asztali géppel és laptoppal is bejelentkezni az IBM-en futó virtuális gépekre. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta!
A távoli munkaasztal grafikus felület teljesen elfogadható sebességgel fut a gigabites belső hálózatomon! Volt némi kínlódás[3], de mára már ezt a megoldást hjasználom, az IBM-en dolgozom röbb virtuális gépen belépve grafikus felületen. Egészen megváltozott tőle az életem!
Távoli grafikus felület
Egyrészt ugye el tudom választani egymástól a különféle dolgaimat. Ha több cégnek dolgozom mindegyiknek van egy desktop virtuális gépe, mindegyik más, mindegyikben más ablakok vannak megnyitva. Nincs keveredés! Ez az egyik.
A másik az, hogy amíg a szerver megy mennek a virtuális gépek, meg vannak nyitva, sőt futnak a programok. Le tudom állítani a desktop gépet éjszakára, másnap bekapcsolom, újracsatlakozok és minden úgy van ott, ahogyan otthagytam. Ez mondjuk hatalmas! Igaz ugyan, hogy még nem állítottam le a desktopot, egyszerűen fóbiám van a gondolattól is, de majd leküzdöm. Ez a másik.
A harmadik meg az, hogy csináltam egy szriptet, ami lementi a virtuális gépeket egy másik szerverre éjszaka. Előtte is volt mentésem, de ez az első, hogy igazából elégedett vagyok vele. Automatikus és az összes rendszer, ami fontos az mind teljesen le van mentve több napra visszamenőleg. Ez a harmadik.
Bónuszképpen pedig amikor elindítok egy fordítást, akkor az a szerverszobában pörgeti a ventillátort, ott zúg, van 80 szála, van 6 SSD-je, van 128 GB memóriája. Több rendszer fut, de intenzív munkára egyszerre csak egyet használok, a többi csak minimális terhelést ad, szóval nagyszerű! Úgy is mondhatnám, hogy központosítottam, ami az erőforrások kihasználásán sokat javított.
Nagy propeller, kis zaj, nem mellékes szempont
Most azon filózok, hogy kellene venni még egy x3850-et backup szervernek. Jól hangzik, végülis munkára használom, pénzt keresek vele[4], szóval kifogást már találtam. Kár, hogy kinőttem a két rack szekrényt és nincs helyem. Lehet, hogy el kellene adnom a blade szervert, amit alig használok? Mer' az meg 20 processzoros és vagy 4KW-os alapjáraton... Huhh!
Mindegy, a lényeg, hogy az IBM x3850 M5 csodás, nagyszerű, az áramszámla miatt meg ráérek még aggódni egy darabig.
[1] Ide mindenki beleképzelhet egy erősebb szót, mondjuk olyat, mintha a szerverek ivarosan szaporodnának.
[2] De most komolyan, sokat fogyaszt. Sokat. Sokat fogyaszt.
[3] Képernyőfrissítés a régi NVidia kártyán meg aztán persze a billentyűzetkiosztás is. Most ide tudom írni, hogy "árvíztűrő tökörfúrógép" és azt is, hogy {}, de azért ez nem volt egyszerű.
[4] Igen, tudom, a magyar kormány szerint én visszaélek a KATA adózással és titokban alkalmazott vagyok, csak azt tudnám, hogy akkor miért költök milliókat munkaeszközökre.
