Volt két cikk az indexen, az egyik arról szólt, hogy csak kultúra kérdése, hogy kötelezzük -e a nőket a zsákruha viselésére, a másik pedig arról, hogy ha sokat ismételgetnek egy hazugságot, akkor hajlamosak leszünk elhinni. Van összefüggés? Van bizony!

Kétféleképpen tudunk csinálni dolgokat, tudatosan és csak úgy, automatikusan. Amikor már sokszor csinált valamit az ember, akkor a dolog automatizálódik, igen gyorsan megy, gondolkodás nélkül megy.

A kisiskolás ránéz egy madárra és sorra veszi az ismertetőjegyeket, tudatosan végiggondolja a madár tulajdonságait. Sárga a begye? Nem. Akkor nem tipsinykés dömörre született áfanyalaki durró, de még sok minden más lehet. Hegyes a csőre? És így tovább...

Az ornitológis ezzel szemben ránéz ugyanarra madárra és megállapítja, hogy a purrogó meslenykék idén korán vándoroltak vissza az antarktiszról. Nem kell tudatosan végiggondolni a dolgokat, automatikusan tudja a választ.

Nos, ha tudatosan végiggondoljuk a világ dolgait, akkor általában képesek vagyunk az észérvek, a tények, a megfigyelések logikai elemzésével megállapítani, hogy egy kijelentés igaz -e, vagy nem.

Például megállapítjuk, hogy nem áramszünet van, mert a rötyiben világít a lámpa, valószínűeg kiment a lámpa a konyhában, mert ugyanazon a fázison van és ha áramszünet lenne, akkor egyik sem világítana. Ha azonban nem gondoljuk végig tudatosan a dolgokat, akkor előfordulhat, hogy átverjük magunkat, azt mondjuk, hogy a fenébe, már megint áramszünet van. merthogy tegnap is áramszünet volt, múlt héten is áramszünet volt, ez az áramszünet sokszor ismétődik, nyilván megint ez van.

Amikor tehát nem godolunk végig dolgokat, akkor hajlamosak vagyunk azt elfogadni, amit sokat ismételgettek nekünk. Az ornitológus esetében, ha a madarak vizsgálja ez a dolog sikeres, mert az ornitológus életében rengeteg madár ismétlődik, valószínűleg helyesen fog dönteni madár ügyben. Ha ugyanezt a módszert használja, azaz nem gondolja végig ésszerűen a kialvó lámpa esetét, akkor átveri magát, ott üldögél a sötétben, ahelyett, hogy kicserélné a lámpában a ledes nyavaját.

Hogy rövidre zárjuk a dolgot gyorsan megemlítjük, hogy vannak vidékek, ahol a férfiaknak igen sokat ismételgetik, hogy ha a feleség nem hajlandó zsákot húzni a fejére, akkor meg kell verni mint a lovat. A nőknek meg sokat ismételgették, hogy ha nem húznak zsákot a fejükre, akkor meg lesznek verve mint a ló. Ezeken a vidékeken az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ez a helyes válasz, zsák, nemhúzfel, bot, felhúz. Jó, helyes, erkölcsös, mert sokat ismételgették nekik ezeket.

Namost ezt mondjuk úgy, hogy "kultúrális kérdés". Nem logika, nem észérvek, nem vita kérdése, hanem úgynevezett kultúrális kérdés. Nem gondolkodnak rajta az emberek, nem ülnek le megvitatni, nem hoznak fel bizonyítékokat, hanem csak úgy, gondokodás nélkül csinálják.

Namost a világ más vidékein meg azt ismételgették az embereknek, hogy ez a zsákruha csak kultúra kérdése, a kultúra pedig jó, értékes, el kell fogadni, támogatni kell, tolerálni kell. Ezt ismételgették nekik, így gondolják anélkül, hogy egy perc időt vesztegettek volna a zsákruha kérdésre. 

Pedig ha végiggondolták volna a dolgot, akkor a következő meglepő gondolatokkal kellett volna szembesülniük:

Azokon a vidékeken ahol az a zsákruha dolog megy igen sok nő igen nyomorultul érzi magát. Nem látja a szomszéd, hogy a zsák alatt kék-zöld foltok éktelenkednek, nem járhatnak iskolába, kiszolgáltatott helyzetben vannak, természellenes, elnyomott életet élnek.

Sőt, ezeken a vidékeken sok férfi is rosszul érzi magát, lőnek rájuk az utcán, lelökik őket a tetőről, meg ilyenek. Nagyon-nagyon valószínű, hogy lényeges összefüggés (szignifikáns kapcsolat) van a zsákruha meg a nyomorult életérzés közt, nagyon-nagyon valószínű, hogy a zsákruha növeli a szenvedést valahogy. Tehát erkölcstelen.

Vannak olyan vidékek, ahol a zsákruhánál sokkal brutálisabb dolgokat is csinálnak, főleg a nőkkel. Például ha megerőszakolnak egy kislányt, akkor ahelyett, hogy a tettest becsuknák egy kicsiny szobába jó sok ideig, például a kislány saját családja brutálisan meggyilkolja a kislányt. Mert azt mondogatták nekik, azt ismételgették nekik, hogy ez így helyes és nem gondolkodnak a kérdésről. Csak úgy automatikusan elfogadják. Nincs vita, hitkérdés, vallás.

Mondhatjuk -e erre, hogy "ez csak kultúra kérdése"? Ha a burka csak kultúra kérdése, akkor a nők bezárása, a nők megverése, a házzasságtörők agyondobálása, az nemi erőszak áldozatainak megölése is pont úgy kultúra kérdése, ez elég világos. Az rosszabb, mint a másik, persze, de mindkettő csak kultúra kérdése, mert mi a fene más lenne?

Akkor mennyit is ér ez a "csak kultúra kérdése" meg "más kultúra, tolerálnunk kell" kifogás? Megmondom, annyit sem, mint egy pár dinkókutyavese.