Szóval ettől hangos az ország, erről beszélnek az emberek. Fel vannak háborodva. Hát mit mondjak, megértem... nagyon is megértem.
Szóval csak emlékeztetőül, hogy ne feledjük el, hogy emlékezzünk rá amíg élünk. Hogy ne lehessen kitörölni az agyunkból!
A csávó meggyilkolt egy kisgyermeket. Egy 11 éves gyermeket brutálisan agyonvert egy ácskapoccsal. Aztán betonba rejtette a holtestet. Most, sok évvel később elmondta, és ki van akadva, hogy őtet most kérem nem hagyják békén. Hogy nem tartják tiszteletben a magánéletét.
Emlékezzünk erre, ne feledjük el, hogy ilyen emberek is léteznek! Gyilkosok, brutális gyilkosok, akik brutális gyilkosságot követnek el egy védtelen gyermekkel szemben, utána pedig azon háborognak, hogy miért nem hagyják őket békén, miért nem tartják tiszteletben a magánéletüket.
A csávó azt mondja, hogy ezek a napok nagyon nehezek a számára. Nehezek. Mert nem tartják tiszteletben még a magánéletét sem. Mit lehet erre mondani?! Semmit!
