Miközben a művelt európai társadalom bevándorlással, költségvetéssel és csatornán lemászó politikusokkal volt elfoglalva az új évezred elején történt valami tényleg hatalmas, tényleg fontos, tényleg történelmi jelentőségű dolog is. Rájöttünk, hogy nem vagyunk egyedül a világegyetemben...

Nos, régóta törjük a fejünket arról, hogy egyedül vagyunk -e, hogy csak a földön van -e élet és sehol máshol, hogy nincsenek -e máshol élőlények világegyetemben. Vagyishogyugye nem tudjuk, hogy mekkora a világegyetem, szóval inkább azon törtük a fejünket, hogy mekkora az esélye annak, hogy egyedül vagyunk a galaxisban amiben élünk. Merthogy ami nem a mi galaxisunkban van az úgyis messze van, a lényeg az, hogy itt, a mi galaxisunkban mi a helyzet.

Nos, a legfontosabb része ennek a kérdésnek az, hogy vajon hány bolygó van. Sokáig úgy gondoltuk, hogy azért nem látunk idegeneket mindenfelé, mert nagyon kevés bolygó van a csillagok közt és ezért aztán az élet nagyon ritka jelenség[1]. Erről viszont kiderült, hogy nem igaz. De nagyon nem!

Ma úgy gondoljuk, hogy csak a mi galaxisunkban legalább 100 milliárd bolygó található. Mégy egyszer leírom. A galaxisban 100 000 000 000 bolygó található. Na ez a nem semmi!

Annak az esélye, hogy egyedül vagyunk a galaxisban, hogy 100 000 000 000 bolygó közül egyedül a földön van élet nagyjából éppen nevetségesen kicsiny. Sőt, a legvalószínűbb az, hogy sok bolygón van élet, ezerszám, esetleg százezerszám vannak lakott bolygók körülöttünk. Ha minden milliomodik bolygón van élet, akkor is van 100 000 lakott bolygó. Százezer! És akkor a holdakat még nem is számoltuk! Ugye mennyire megváltoztatja ez az ember világképét? 

Nos, erről a megváltozott világképről csináltak egy dokumentumsorozatot a Netflixnek "Idegen Világok" azaz "Alien Worlds" címmel. Érdemes megnézni!

És amikor azt írom, hogy érdemes megnézni azt értem alatta, hogy nincs jobb. Merthogy nem jó, a falra mászok tőle, üvölteni tudtam volna amíg néztem. A tudományról szóló dokumentumfilmek ugyanis rosszak. Nagyon rosszak. Ostobák, bárgyúak, félrevezetőek, unalmasak. 

Úgyhogy el is határoztam, hogy leírok pár tanácsot tudományos ismeretterjesztő filmek rendezőinek, hátha megfogadják őket. Nem minden tanács vonatkozik erre a sorozatra, nem mindent rontottak el. A tisztelt olvasónak azt javaslom, hogy nézze meg a sorozatot, nézzen meg minél több ismeretterjesztő filmet, aztán gondolatban pipálja ki ezeket:

1. Értem, hogy a számítógépes grafika drága, de húsz másodperces számítógépes grafikából csinálni egy 45 perces filmet az gáz. Pláne gáz, amikor ugyanazt a 3 másodperces spotot tizenötször felhasználjátok ugyannabban a filmben.
2. Gáz az is, amikor ugyanazt a két másodpercet látom hat filmben. Dínók meteorokkal a háttérben, dínó felnéz, bután bambul... Jukatán félsziget... ember, ha ötvenszer nem láttam, akkor egyszer sem!
3. Ha idegen lényekről csináltok ismeretterjesztő filmet, akkor jobb, ha nem látok meg benne földi bogarakat közösülni még egyszer, mert odacsapok ám! Értem, hogy egy kartondobozban apró kis csótányokat filmezni olcsó, de szarvasbogárból már elég képzett vagyok, köszi!
4. Ugyanazt a pár tudóst megkérdezni minden filmben valami atom gáz. Én értem, hogy a Michio Kaku szeret szerepelni meg mindenhez ért, de már tele vagyok vele mint Tesco a mikuláscsomaggal, értem?! És ha már itt tartunk az a két beszédhibás csaj, akik olyan nagyon tudnak lelkendezni... nos, legyünk diplomatikusak, már eleget szerepeltek, oké?
5. Ne nézzetek már dedósnak midnenkit, könyörgöm! Esküszöm ha még egyszer meghallom, hogy "ájnstájn híres e egyenlő mszer cénégyzet képlete" a falra mászok[2]. Ha még egyszer elmagyarázza valaki a "goldilock zónát" én megütöm!
6. A tudomány nagy, sok eredménye van, minden ismeretterjesztő filmben legyen legalább egy apróság, amiről még nem tudok. Legalább egy!
7. Ha szabadna kérnem, akkor több áltudományos baromságot nem kéne nyomni. Értem én, hogy "a világegyetem első másodpercében" kifejezés ütős, de nem tudomány. Nem, nem tudjuk, hogy a világegyetem mikor és hogyan keletkezett, senki sem tudja, amikor ismeretterjesztő, tudományosnak hangzó műsorban nyomjátok ezeket, akkor áltudományt terjesztetek.
8. Elváltoztatott hangon beszélő, sejtelmesnek tűnő, lelkendező narrátoroktól kéretik megkímélni a nagyérdeműt! Egyszerű felismerni, ha a narrátor azt mondja, hogy "a csillag egyre melegebb lesz" és úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy "egy szellem csörgeti a láncát a szekrényemben", akkor az visszatetsző. Beszéljünk normális hangon, amikor nem gyerekeket riogatunk a tábortűznél, azt hiszem ez nem túl nagy kérés!
9. Amikor idióta módon olyan dolgokat mondotok, hogy "a teremtés első pillanatában" meg "teremtmény" meg "csillagok a mennyek országában"[3], akkor az nektek lehet, hogy jópofa, de egy csomó elborult vallási fanatikus vérszemet kap tőle. Azt fogják megtanulni belőle, hogy "már a tudomány is bebizonyította, hogy..." és ettől meg kell őrülni. 
   
10. Komolyan mondom ha még egyszer meglátom, hogy a molekulák pálcikák meg a DNS egy létra én valakit megnyúzok[4]! És ha már itt tartunk a bolygók sokkal kisebbek mint ahogyan azt ti elképzelitek. Hülyítitek az embereket!

 Még csak véletlenül sem így néz ki, ez nagyon rossz...

Szóval ja, ez a kis sorozat, az "Idegen Világok" elég szörnyű. Pár másodpercnyi egyébként igen jó számítógépes grafikából csináltak háromnegyed órás epizódot, folyamatosan a földi életet mutogatják, kisiskolás törzsanyagot magyarázgatnak, a narrátor valamiféle mesterségesen misztikus hangon lelkendezik, dedós, üres, elcsépelt, klísé az egész. Azért érdemes megnézni, merthogy nem nagyon van más.

Utóirat: Csak, hogy világos legyen, itt van két kép, az egyik mutatja hogyan szokott kinézni ismeretterjesztő filmekben a naprendszer és egy valós fotó a földről. A probléma ezzel az egésszel az, hogy a laikusokat teljesen félrevezeti az első kép, azt hiszik, hogy ők valami nagy, valami fontos, valami központi helyen laknak, hogy a világegyetem róluk szól.

Nem, a bolygók apró kis porszemek, jelentéktelen kis légypiszkok, apró kis pöttyök, nevetségesen elhanyagolható kis homokszemek. Carl Sagan elmagyarázte ezt évtizedekkel ezelőtt, illene már tudnunk. 

A méretek, ahogyan azt Móricka elképzeli

A "pale blue dot" fotó, ahogyan a föld valójában kinéz a naprendszerben

[1] Tudományosabban megfogalmazva úgy gondoltuk, hogy a Fermi-paradoxon megoldása a Drake-egyenletben a bolygók előfordulási valószínűségének alacsony együtthatója. Ugye mennyivel komolyabban hangzik?

[2] Főleg, hogy "ájnstájn" az "m egyenló L per cénégyzet" formulát írta le, de mindegy.

[3] Igen, a "stars in the heavens" teljesen megszokott szófordulat, letöltendő járna érne...

[4] Igen, tudom, az atomok sehogyan sem néznek ki, de ha már ábrázolni akarjuk, akkor ne kocsányon lógó csömböllékek legyenek, ha szabad kérnem!